beszámoló [koncert] 2014. március 21. péntek 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaBorknagar, Månegarm, In Vain, Ereb Altor, Shade Empire 2014. március 11., Budapest, Dürer Kert
Március közepén egy különleges ínyencséggel kecsegtető mini fesztivál került megrendezésre a Dürer Kert nagytermében. A Niflheim néven futó fesztivál eddig csak Németországban zajlott, de most a harmadik évében egy viszonylag rövid európai utazó rendezvénnyé fejlődött. Szerencsére Budapest is a turnédátumok közé került , így lehetőség nyílt megtekinteni a legutóbb 2002-ben nálunk járt, nagyon ritkán fellépő norvég Borknagar-t a többi északi zenekar mellett.
A korai kezdés miatt sajnos nem sikerült időben odaérnem, így az Ereb Altor fellépésének végére értem csak a koncertterembe. A 2003-ban alakult svéd banda a kultikus Bathory muzsikáját idézi fel, a kifestett muzsikusok pedig meglehetősen szuggesztíven prezentálták a hangulatos zenei világot. Sajnáltam, hogy nem láttam a teljes fellépésüket, ezen kis szeletkéje alapján egy erőteljes produkciót élvezhettek az időben érkező hallgatók. A kezdő Shade Empire-ről már nem hallottam ilyen jó véleményeket, a szimfonikus black metal banda a már jelen lévő cimborák elmondása alapján elég zsenge, rossz hangzással megvert koncerttel kezdte meg az estét.
A norvég In Vain-t már teljes hosszúságában élvezhettem és nem is kellett csalódnom a tavalyi évben kiváló lemezzel jelentkező brigádban. A progresszív death/black metal zenét játszó hattagú csapat élőben is hatásosan tudta prezentálni a rétegzett, hangulatos muzsikájuk esszenciáját. Profi hangszerkezeléssel és kellő energiával adták elő a hat dalból álló, közel 45 perces programjukat. A hangzás ugyan lehetett volna jobb is, de még így is bőven élvezhetően szólaltak meg az olyan dalok, mint a fogós témákkal operáló Against The Grain, a címének megfelelően himnikus Hymne Til Havet, vagy a monumentális Floating Of The Murmuring Tide. Az Image Of Time című dalban egy vendég is a színpadra került, mégpedig a billentyűs/énekes Sindre Nedland tesója, a Borknagar-ban játszó Lazare. A zenekar dobos poszton beugró emberrel dolgozott: a Borknagar ifjú ütőse, Baard Kolstad csépelte nagyon látványosan a bőröket. Az In Vain újfent bizonyította, hogy egy különösen figyelemreméltó zenekar, akiktől még nagyon sokat várhatunk a jövőben.
Az 1995-ben alakult svéd Månegarm zenéje jóval egyszerűbb, mint az előtte fellépő bandáé. A folkos black metalt játszó alakulat pőrébb, kevésbé izgalmas oldaláról közelíti meg a stílust, így számomra a vége felé már kissé unalmasnak hatott a háromnegyed órás fellépésük. Persze ennek a típusú muzsikának is megvannak az erényei és a színpadi produkcióban sem találhattunk kivetnivalót. Erőteljesen, lendületesen vezette elő a főleg újabb lemezekre épülő programot a kvartett Erik Grawslö basszer/énekes vezetésével, valamint a hangzással sem volt különösebb probléma. Korábban hegedűs is volt a bandában, azonban már nélküle játszik a banda. Így jóval gitár centrikusabb, horzsolóbb előadással tudnak szolgálni. Meglehetősen korrekt fellépést adott a Månegarm, nem lógtak ki az este minőségi felhozatalából.
Már nagyon régóta vártak a magyar rajongók egy Borknagar koncertre. 12 éve járt itt utoljára a zenekar, akkor a Summer Rocks fesztivál keretein belül léptek fel fővárosunkban. Máshol sem gyakran koncertezett a banda, csak szórványosan lehetett őket elcsípni. A mostani alakalom így különösen nagy jelentőséggel szolgált, az 1995-ben alakult banda ugyanis kultikus elismertségnek örvend kiválóan megalkotott, egyedi muzsikát képviselő albumaiknak köszönhetően. Az egytől egyig minőségi lemezek sorába beletartozik a legutóbbi, 2012-es Urd is, de e legtöbb rajongó a korai lemezekre esküszik. Ezúttal egy best of jellegű programot kaptunk, arányosan válogatva a régebbi és újabb keletű szerzemények közül. A banda egyik énekese, Vintersorg nem tudott részt venni a turnén munkahelyi elfoglaltságai miatt, helyette a Susperiából és a Chrome Division-ból ismert Athera ugrott be. Sajnos pont őt éreztem a tagság gyenge pontjának, sok esetben nem túl meggyőzően hozta a károgós és dallamos énektémákat egyaránt. A basszer/énekes ICS Vortex (azaz Simen) hangjára ugyanakkor nem lehetett panasz, különösen az ő énekével lemezre préselt nótákban brillírozott. A többi muzsikus energikusan, jókedvűen játszott hangszerén, Lazare, Jens, a vezér Øystein és Baard egyaránt felszabadultan zenéltek. Baard kapott egy dobszólót is, amely kellően kompaktra és színvonalasra sikerült. Az egyedüli rossz pontot a különösen gyatra megszólalás jelentette, amely ugyan javult az első pár nóta után, de még így is nagyon távol maradt az ideálistól. A játékidő sem volt túl hosszú, mindössze 11 szerzemény fért bele a jó egy órás programba. Kaptunk három nótát az The Archaic Course-ról (Ad Noctum, Oceans Rise, Universal), kettőt a The Olden Domain-ről (The Dawn Of The End, The Eye Of Oden), kettőt a Quintessence-ről (Colossus, Ruins Of The Future), kettőt az Urd-ról (Epochalypse, Frostrite), valamint egyet az Empiricism-ről (The Genuine Pulse). Persze így sem volt annyira rövid az előadás, de biztosan minden jelenlévő örült volna még 4-5 plusz nótának.
A Borknagar egy kiváló hangulatú előadással szórakoztatta a jelenlévőket, amely koncertnek a hiánypótló jellege miatt még nagyobb jelentősége volt. A mini fesztiválba szerveződött esemény előbandái is kitettek magukért: számomra az In Vain koncertje nyújtott még kimagasló élményt, de a többi zenekar is kellően élvezetes fellépéssel kényeztette el a hallgatóságot. Remélhetőleg a Borknagar ezentúl gyakrabban fog koncertezni és hamarosan ismét hazánkban üdvözölhetjük őket.
06:00
