Nem nyugszik a soproni Drawing zenekar. A hardcore banda új lemeze Zene, Család, Barátok, Hardcore címre hallgat, és ahogy már ebből is sejthető, a csapat továbbra sem lépett le a klasszikus, new yorki típusú hardcore szigorú ösvényéről. A 7 dalból álló korong nem tartalmaz különösebb újdonságot a bandát ismerők számára, viszont a jórészt 2-3 perces szerzemények ezúttal is jó alapanyagok egy jó kis pogóra.
A címadó Zene, Család, Barátok, Hardcore minden átmenet és finomkodás nélkül, rögtön belecsap a közepébe, zúzós alapriffekkel, csordavokálokkal, meg ami egy hagyományos hardcore dalhoz kell. Több hang is szerepet vállal a számban, gondolom a „család, barátok, hardcore” helyi illetékeseiről van szó. A Hamis Sávban Élsz ismét egy pogózós nóta, a basszusjáték kihangsúlyozásával. Döngölős témákat is kapunk a pörgés mellé, de más emlékezetes momentumot nem tudok kiemelni.
Érdekesség viszont a Foggal És Körömmel című dal, ami egy Akela feldolgozás. Itt már túlmutatnak a hardcore-punkos gyaluláson, változatosabb témák bukkannak fel, több a dallam az eddigiekhez képest (persze nem ének szinten). Noha én magam sohasem szerettem az Akelát, de el kell ismerni, hogy a Drawing-nak jól áll a korai Akela világa. És a dalválasztás is ideális, mert nem jelent teljes kifordulást önmagukból, de mégis egy más hangulatú nóta színesíti az albumot.
Bár a farkasos téma adná magát, de a Bárányból Farkasok már nem az Akelát idézi, hanem saját szerzeményről van szó. A bevezető szövegmondás után következő effektezett ének nagyon fura, nem is veszi jól ki magát, akármennyire is akartak valami titokzatosságot belevinni ezáltal. A gyorsulás után ismét a jól ismert hardcore-punkos hangulatot kapjuk, de mielőtt igazán rá lehetne hangolódni a dalra, kurtán-furcsán véget is ér. Nem tudom, mi volt a cél ezzel a váratlan lezárással.
Ismét egy gyors düh-csapás a Nézz Körbe, jellegzetes, kőegyszerű hardcore zúzás alig több, mint 1 percben. Az Újra Élj! szám már epikusnak mondható a maga 4 percével, az eszköztár pedig ismét a harcore műfaj szigorú paneljeit veszi alapul, egy kis thrash metalos reszeléssel. A lemezzáró A Zene Harcosai a címéből is sejthetően ismét egy hardcore hitvallás, néhány tempóváltással megbolondítva.
Egy tipikus NYHC lemezt kaptunk a Drawing-tól, és ezzel mindent elmondtam mind pozitív, mind negatív értelemben. A műfaj kedvelőinek nem okoz csalódást, de emlékezetes pillanatokban egyáltalán nem bővelkedik a lemez, a bejáratott panelek jönnek elő újra és újra. Az Akela szám jelent egyedül figyelemfelkeltő pontot.
A korong hangzása sem annyira tetszetős a mai fülnek, a gitárok bántóan vékonyan szólnak, a basszus ellenben jól ki van hangsúlyozva. Mondjuk a ´90-es évek New York-jának hardcore világát felidézve ez nem stílusidegen, hiszen ide nem is illene egy teljesen tisztára polírozott hangzás. Szóval ha a régi jó hardcore életérzés felidézése volt a cél, az maradéktalanul teljesült a lemezzel, de az előző korongot én erősebbnek éreztem a Drawing zenekartól.