beszámoló [koncert]  2003. december 3. szerda   15:47

nincsen hozzászólás

  A november első vasárnapja már igazából megmutatta, hogy valójában milyen az igazi arca az ősznek. Párás, nyirkos és hűvős. Ez a nem éppen kellemes összetételű idő fogadta a temetőjáró megemlékezőket, és a Darkness in Disguise” Tour 2003 kora délutáni (matiné) előadásán résztvevő feketezene barátait.
  
  A korai kezdést 17.30-tól a hazai szineket képviselő 1991-ben alakult Bornholm black metal csapat vezette fel
  Vlad-al és Astaroth-al az élen. 2001-ben készítették el a Awakening of the ancient ones”-t és idén -tudomásom szerint - még kiadatlan On the way of the hunting moon” albumokat. Korrekt előadásuk mellett, előkelő helyet
  kaptak, a mélyebb hangulatú fagyos ízű dallamok. Fellépésük meggyőző volt és kellemes csalódást okozott, annak ellenére, hogy a 20 perces produkciójuk alatt sajnos a dob témák elhanyagolhatóak voltak. -Talán a bérelt dobok miatt? -. A korai időpont nem annyira segítette fellépésüket. De a lényeg, mégsem az ő fellépésük volt, hanem az est másik három fellépőjében kereshető, akik ezen az estén itt hagyták végleg a lenyomatukat az E” falai között.
  
  A színpad egészét a német Suidakra tagjai (Arkadius azaz Suidakra -gitár, ének, Lars- dob, Marcel -gitár, vokál és Marcus basszus) foglalták el. Produkciójuk nagyon korrekt volt. De sajnos az E-klub méreteihez képest hevenyészett érdeklődés mellett tudták bemutatni hátborzongató darálós északi keménységű dalaikat, sok esetben kihallhattunk folkos és tradicionális metal elemek is. Arkadius rekedtes éneke időnként felszakadó fájdalmas sikításban tört fel. A produkcióban feltörő szólók még közelebb tudták hozni a színpadhoz az egyébként sem távoli közönséget. Nem csak, hogy minden hangszert tisztán hallhattuk, hanem még eléggé meg is dolgozta a hallókürtőink belsejét. A hangositást ezen az estén sikerült eltalálniuk a technikusoknak, merem állítani, hogy a Das” -hoz most illett ez a zenei keménység és hangerő.

  Az este legszigorúbb igazán északi hatásokat kiváltó black metal csapata a svéd Mörk Gryning következett. A teljessen csontig lecsupaszított, szikár produkciójukkal a fjordok hangulatát idézték meg mind az öten (Aeon-bill; Kimera-gitáros, vokalista; Bäckström- dob; Henrik Hedberg-gitár; Johan Ljung- basszus).
  Alapnak most csak a Ont Blod” alkotást említeném. Produkciójuk határvonalát valahol mégis a Norvégia északi és még északibb részénél húzhatjuk meg! A szigorú black metal tételek közé, azért időnként beékelődtek misztikus (szinfonikus) belasultabb tételek, kiséreteket és kiállások is. Ezek a belassulások nem igazán üdítettek fel, hanem mégjobban lesújtottottak bennünket. A Nordlead analog szintetizátorral tevékenykedő Aeon játékát sajnos csak a vérfagyasztó bevezető, levezető és a csendesebb részeknél hallottam ki, pedig megérdemelte volna. Minden előadott szám baltaéles fájdalmas nyomokat hagyott a füleinkben. Nem csak a gerjesztett sikitó gitárok, hanem a fel-fel tünedező kórus megjelenése a The Menace” tételnél is súlyosbította és tette még fájdalmassá játékot. A műfaji kötelmeknek a legteljessebb mértékben megfeletek, és kiváló produkciót hagytak a hátuk mögött. Náluk csak a tökéletesség lehet mértékadó.
  
  -Sajnos ezt a csapatot is elérte a végzet. Igy hetekkel a rendezvény után tudtam meg, hogy az E-klubos bulijuk, és a november 11-ei hamburgi fellépésük (és a hatodik lemezük) után november 16-án bedobta a törülközőt Kimera (Peter Nagy- Dobos, gitáros, Vokalista)!

  A zárásként a színpadon jelent meg Kjetil énekes/frontember, ő inkább egy mészároshoz volt hasonló. A zenésztársai látványa sem volt külömb, ha csak az öltözéküket vesszük figylembe, mert inkább a 60s évek tipikus underground öltözködési stilusát elevenítették fel. Ez a színpadi látvány és hozzákapcsolódó hallott produkció ténylegessen eltérő volt, mint az este többi szereplőjé. A norvég Green Carnation gerincét főleg az In theWoods...” -ból (Kjetil Nordhus - ének, Bjorn Harstad -gitár, Anders Kobro -dob) és az Emperor, Carpatian Forest” -ből (Terje Vik Schei Tchort” -gitár) és (Bernt A Moen - bill.és Stein Roger Sordal - basszus) alkották.
  
  Előadásuk lassú melankóliát és visszafogott atmoszférát tudott teremteni ezen a szomorú vasárnap estén. A műsorban a Light of Day, Day of Darkness” és a jun.-ban megjelent Blessing in Disguise” két utolsó lemezük dalait is hallhattuk. Számaikat a mértéktartóak és kimértek voltak, a hangulatuk valahol visszatükrözte az Amorphis és a The Gathering zenei világát is. A Green-nek sikerült igen kellemes csalódást okozni a hallgatóknak, a visszajelzések is ezt bizonyították. A majd 80 percnyi játékidő és az egész produkció szinte egy pillanatnak tűnt. Minden zenész kiváló produkcióval ajándékozta a közönségét, ezért is lehetett az, hogy a rajongók nehezen akarták elengedni a csapatot. Az összeállított programot csak egyetlen alkotással (ráadás számmal) toldották meg, s utána bocsátották el végleg a rajongókat.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: