beszámoló [előadás]  2014. január 2. csütörtök   04:23

nincsen hozzászólás

  Egy évvel ezelőtti koncertbeszámolómat úgy kezdtem, hogy Christofer Johnsson, a Therion alapítója bejelentette, hogy metal-rockoperája munkálatai miatt hosszabb időre visszavonul, és az akkori, 25 esztendős pályafutását megünneplő turné lesz egy ideig az utolsó. Ezen döntését azonban elég hamar felülbírálta, és úgy gondolta, hogy jobb az, ha a rajongók mielőbb hallanak pár részletet munkája gyümölcséből, neki pedig sokat segítene, ha visszajelzéseket is kapna, ezért ősszel újabb turnéba kezdett tavaly már megismert csapatával. A budapesti állomás ismét a Club 202 volt, ahova három másik zenekarral közösen érkezett a banda.
  
  Az estét az olasz Heavenshine nyitotta meg. A 2001-ben alapított metalegyüttest a Peter Jackson-hasonmás Marco Signore billentyűs-énekes vezette, akit Miriam Cicotti szopránénekesnő segített a dalok életre keltésében. Miriam csodás hangja talán Tarjához hasonlítható (talán nem véletlen, hogy a YouTube-on egy Nemo feldolgozást is kiad a kereső a nevük mellé), az este egyik fénypontját jelentette számomra az éneklése. (Színpadi mozgásán viszont még úgy érzem, lenne mit javítani.) Sajnos ekkor még inkább csak lézengtek a színpad előtt az emberek, pedig úgy gondolom, nagyobb közönséget érdemelt volna a banda. A Heavenstormot honfitársaik, a Sound Storm követte. Zenéjük már előzetes keresgéléseim során se győzött meg, ennek ellenére igyekeztem nyitott maradni, azonban valahogy nem éreztem semmi kiemelkedőt produkciójukban. Az erősen sminkelt szemű énekes hangja se fogott meg és énekesnőjük se ragadott magával. Azért ők is egy jó pörgős félórát nyomtak le az egyre gyarapodó közönség részére (akik között hosszú ideig lelkesen ott álldogált Nalle Påhlsson, a Therion basszusgitárosa is), hogy aztán átadják helyüket az Oroszországból érkező harmadik előzenekarnak.
  
  Az Arkona érdekes fellépőnek tűnt, folk-metalt, vagy legalább részben hasonló zenét eddig leginkább németeket hallgattam (In Extremo és Subway to Sally), így kíváncsi voltam, hogy orosz nyelven hogy is hangzik valami hasonló. A több mint tíz éve alapított, és immáron hat nagylemezzel büszkélkedő zenekar frontembere egy nő, Masha „Scream” (polgári nevén Maria Ahripova). Őszintén szólva nem csodálkoztam, hogy körülöttem többen is értetlenkedtek, hogy vajon fiú vagy lány ugrál a színpadon: míg Masha énekhangja tényleg szép, addig amikor az Arch Enemy Angelájához hasonlóan hörgött a színpadon, miközben hosszú haja az arcát is eltakarta, bizony nem lehetett egyértelműen megmondani róla, hogy férfit avagy nőt látunk. Mellkasveregetése is csak tovább bizonytalanította az embert, miközben Masha mókásan ugrált oldalirányba a színpad elején. És talán a mókás volt az a jelző, ami 2-3 szám után bennem legjobban leírta az Arkona fellépését. A rajongók – akik közül a fülemhez jutó beszélgetések alapján szép számmal voltak a közönség soraiban – valószínűleg megköveznének ezért, de nekem nagyon hasonlóak voltak a számaik. Viszont igencsak imponált, hogy nem álltak be az angolul éneklő zenekarok sorába, hanem saját anyanyelvükön szólt minden, még akkor is, ha így semmit se értettem belőle. Valahogy hitelesebb volt ez így.
  
  Este 9 óra környékén aztán színpadra lépett a főzenekar is, akiket már kb. teltház fogadott. A Therion koncertfelállása szinte semmit sem változott a tavalyi Flowers of Evil turné óta. Christofer Johnsson mellett gitárral ezúttal is Christian Vidalt láthattuk/hallhattuk, a basszusgitár a már említett Nalle Påhlsson kezében volt, a dobok mögött Johan Koleberg üldögélt, míg ének fronton Thomas Vikström és lánya, Linnéa, valamint a továbbra is csodás hangú Lori Lewis álltak a közönség elé. Az egyedüli különbség a tavalyi koncerthez képest annyi volt, hogy ezúttal nem volt velük billentyűs.
  
  Alapvetően három részre volt bontható a koncert. Kezdésül leadták a szinte teljes Vovin albumot (a Draconian Trilogy nyitánya maradt csak ki belőle). Mint Christofer két szám között kifejtette, ez volt az a műve, amely végre anyagi elismerést is hozott számára. Jó volt egészében hallani a lemezt, remek alaphangulatot teremtettek a koncert további részéhez. (Meg mindig is szerettem a koncepciót, amikor egy-egy zenekar egy kiemelkedő, már-már klasszikussá vált lemezét teljes egészében ad elő egy koncerten.) Sajnos Lori Lewis néha kicsit hamisba ment át, Linnéa Vikströmről azonban elmondható, hogy míg tavaly igazából semmi különösnek nem találtam, színpadi jelenléte mostanra jobban beleillett már a produkcióba. (Még ha néha talán túlzottan teátrálisan is viselkedett fekete fűzőjében és esküvői ruhájához hasonló hosszú fehér tüllszoknyájában.)
  
  A második blokkot a metal-rockopera számai-számtöredékei jelentették. A nyitány igen jól indult, az utána következő számok alapján azonban még nem teljesen állt össze bennem a kép, hogy mitől lesz ez opera. Lehet, hogy csak azért, mert sok esetben tényleg csak tördékeket, ötleteket hallhattunk az este folyamán, vagy mert tényleg inkább Christofer eddigi számaihoz hasonlíthatóak a felhangzott dallamok. Mindenesetre optimistán és továbbra is kíváncsian várom, mi sül ki majd ebből, ha végéhez ér a projekt. A koncertet ezt követően egy kisebb válogatás zárta, leginkább a Secret of the Runes és Theli lemezek számaiból. A ráadást az elmaradhatatlan To Mega Therion zárta, de aztán kaptunk még egy dalt: a felpörgött közönséget a Lemuria ringatta álomba befejezésül.
  
  A három előzenekaros, kissé maratonira nyúlt fellépés végül éjjel 11 körül zárult. A Therion ismét megmutatta, hogy igazán kiemelkedő számokat találunk a repertoárjukban, igaz, a következő projekt beharangozója még egy kicsit talán a francia sanzonokat feldolgozó Les Fleurs du Mal albummal már megdolgozott rajongóknak is furcsa volt elsőre. Ennyi alapján azonban én még nem írnám le őket, mindenképpen adok esélyt Christofernek, és kíváncsian várom, mi lesz jelenlegi projektjéből (plusz azt is, hogy az operás produkcióhoz vajon színpadi cselekmények is társulnak-e rendesen).
  Végül még annyi információt kaptunk, hogy az előző turnén még idénre ígért, 2007-ben, a húszéves jubileumot ünneplő turné során a Petőfi Csarnokban rögzített koncert felvétele februárban most már tényleg megjelenik DVD-n. Emellett pedig tavasszal egy másik DVD-projekt is napvilágot lát, a Les Fleurs du Mal albumhoz kapcsolódó tartalmakkal – erre egyelőre előrendeléseket gyűjtenek, a támogatók pedig névre szólóan dedikálva kapják meg a korongot, amelynek füzetébe nevük is belekerül.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: