hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [előadás]  2014. január 2. csütörtök   04:23
nincsen hozzászólás

szerző: Dino
Therion, Arkona, Sound Storm és Heavenshine
2013. december 10. Club 202

  Egy évvel ezelőtti koncertbeszámolómat úgy kezdtem, hogy Christofer Johnsson, a Therion alapítója bejelentette, hogy metal-rockoperája munkálatai miatt hosszabb időre visszavonul, és az akkori, 25 esztendős pályafutását megünneplő turné lesz egy ideig az utolsó. Ezen döntését azonban elég hamar felülbírálta, és úgy gondolta, hogy jobb az, ha a rajongók mielőbb hallanak pár részletet munkája gyümölcséből, neki pedig sokat segítene, ha visszajelzéseket is kapna, ezért ősszel újabb turnéba kezdett tavaly már megismert csapatával. A budapesti állomás ismét a Club 202 volt, ahova három másik zenekarral közösen érkezett a banda.
  
  Az estét az olasz Heavenshine nyitotta meg. A 2001-ben alapított metalegyüttest a Peter Jackson-hasonmás Marco Signore billentyűs-énekes vezette, akit Miriam Cicotti szopránénekesnő segített a dalok életre keltésében. Miriam csodás hangja talán Tarjához hasonlítható (talán nem véletlen, hogy a YouTube-on egy Nemo feldolgozást is kiad a kereső a nevük mellé), az este egyik fénypontját jelentette számomra az éneklése. (Színpadi mozgásán viszont még úgy érzem, lenne mit javítani.) Sajnos ekkor még inkább csak lézengtek a színpad előtt az emberek, pedig úgy gondolom, nagyobb közönséget érdemelt volna a banda. A Heavenstormot honfitársaik, a Sound Storm követte. Zenéjük már előzetes keresgéléseim során se győzött meg, ennek ellenére igyekeztem nyitott maradni, azonban valahogy nem éreztem semmi kiemelkedőt produkciójukban. Az erősen sminkelt szemű énekes hangja se fogott meg és énekesnőjük se ragadott magával. Azért ők is egy jó pörgős félórát nyomtak le az egyre gyarapodó közönség részére (akik között hosszú ideig lelkesen ott álldogált Nalle Påhlsson, a Therion basszusgitárosa is), hogy aztán átadják helyüket az Oroszországból érkező harmadik előzenekarnak.
  
  Az Arkona érdekes fellépőnek tűnt, folk-metalt, vagy legalább részben hasonló zenét eddig leginkább németeket hallgattam (In Extremo és Subway to Sally), így kíváncsi voltam, hogy orosz nyelven hogy is hangzik valami hasonló. A több mint tíz éve alapított, és immáron hat nagylemezzel büszkélkedő zenekar frontembere egy nő, Masha „Scream” (polgári nevén Maria Ahripova). Őszintén szólva nem csodálkoztam, hogy körülöttem többen is értetlenkedtek, hogy vajon fiú vagy lány ugrál a színpadon: míg Masha énekhangja tényleg szép, addig amikor az Arch Enemy Angelájához hasonlóan hörgött a színpadon, miközben hosszú haja az arcát is eltakarta, bizony nem lehetett egyértelműen megmondani róla, hogy férfit avagy nőt látunk. Mellkasveregetése is csak tovább bizonytalanította az embert, miközben Masha mókásan ugrált oldalirányba a színpad elején. És talán a mókás volt az a jelző, ami 2-3 szám után bennem legjobban leírta az Arkona fellépését. A rajongók – akik közül a fülemhez jutó beszélgetések alapján szép számmal voltak a közönség soraiban – valószínűleg megköveznének ezért, de nekem nagyon hasonlóak voltak a számaik. Viszont igencsak imponált, hogy nem álltak be az angolul éneklő zenekarok sorába, hanem saját anyanyelvükön szólt minden, még akkor is, ha így semmit se értettem belőle. Valahogy hitelesebb volt ez így.
  
  Este 9 óra környékén aztán színpadra lépett a főzenekar is, akiket már kb. teltház fogadott. A Therion koncertfelállása szinte semmit sem változott a tavalyi Flowers of Evil turné óta. Christofer Johnsson mellett gitárral ezúttal is Christian Vidalt láthattuk/hallhattuk, a basszusgitár a már említett Nalle Påhlsson kezében volt, a dobok mögött Johan Koleberg üldögélt, míg ének fronton Thomas Vikström és lánya, Linnéa, valamint a továbbra is csodás hangú Lori Lewis álltak a közönség elé. Az egyedüli különbség a tavalyi koncerthez képest annyi volt, hogy ezúttal nem volt velük billentyűs.
  
  Alapvetően három részre volt bontható a koncert. Kezdésül leadták a szinte teljes Vovin albumot (a Draconian Trilogy nyitánya maradt csak ki belőle). Mint Christofer két szám között kifejtette, ez volt az a műve, amely végre anyagi elismerést is hozott számára. Jó volt egészében hallani a lemezt, remek alaphangulatot teremtettek a koncert további részéhez. (Meg mindig is szerettem a koncepciót, amikor egy-egy zenekar egy kiemelkedő, már-már klasszikussá vált lemezét teljes egészében ad elő egy koncerten.) Sajnos Lori Lewis néha kicsit hamisba ment át, Linnéa Vikströmről azonban elmondható, hogy míg tavaly igazából semmi különösnek nem találtam, színpadi jelenléte mostanra jobban beleillett már a produkcióba. (Még ha néha talán túlzottan teátrálisan is viselkedett fekete fűzőjében és esküvői ruhájához hasonló hosszú fehér tüllszoknyájában.)
  
  A második blokkot a metal-rockopera számai-számtöredékei jelentették. A nyitány igen jól indult, az utána következő számok alapján azonban még nem teljesen állt össze bennem a kép, hogy mitől lesz ez opera. Lehet, hogy csak azért, mert sok esetben tényleg csak tördékeket, ötleteket hallhattunk az este folyamán, vagy mert tényleg inkább Christofer eddigi számaihoz hasonlíthatóak a felhangzott dallamok. Mindenesetre optimistán és továbbra is kíváncsian várom, mi sül ki majd ebből, ha végéhez ér a projekt. A koncertet ezt követően egy kisebb válogatás zárta, leginkább a Secret of the Runes és Theli lemezek számaiból. A ráadást az elmaradhatatlan To Mega Therion zárta, de aztán kaptunk még egy dalt: a felpörgött közönséget a Lemuria ringatta álomba befejezésül.
  
  A három előzenekaros, kissé maratonira nyúlt fellépés végül éjjel 11 körül zárult. A Therion ismét megmutatta, hogy igazán kiemelkedő számokat találunk a repertoárjukban, igaz, a következő projekt beharangozója még egy kicsit talán a francia sanzonokat feldolgozó Les Fleurs du Mal albummal már megdolgozott rajongóknak is furcsa volt elsőre. Ennyi alapján azonban én még nem írnám le őket, mindenképpen adok esélyt Christofernek, és kíváncsian várom, mi lesz jelenlegi projektjéből (plusz azt is, hogy az operás produkcióhoz vajon színpadi cselekmények is társulnak-e rendesen).
  Végül még annyi információt kaptunk, hogy az előző turnén még idénre ígért, 2007-ben, a húszéves jubileumot ünneplő turné során a Petőfi Csarnokban rögzített koncert felvétele februárban most már tényleg megjelenik DVD-n. Emellett pedig tavasszal egy másik DVD-projekt is napvilágot lát, a Les Fleurs du Mal albumhoz kapcsolódó tartalmakkal – erre egyelőre előrendeléseket gyűjtenek, a támogatók pedig névre szólóan dedikálva kapják meg a korongot, amelynek füzetébe nevük is belekerül.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Club 202 - Budapest

 programajánló: 
2021. január 22.
Double Dresch Quartet a Magyar Kultúra Napján
Főzzünk embert és együnk tudományt! - a Tudósok ökumenikus diétakoncertje Afrikából
2021. január 27.
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten (A38 Hajó - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Turin Horse címmel debütál a Bengal rockprojekt videoklipje (1)
Interjú Kalapács Józseffel (2)
Insomnium, The Black Dahlia Murder (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 jancsi és juliska    cattle decapitation    neochrome    barabás lőrinc    timo tolkki    angelus apatrida    dudás zsombor    hentesek    cannabis corpse    igor    engel    steven tyler    jaume collet-serra    shutter island    recoil    jesu    subsonica    kamelot    kettőnégy    red square scenario    filmbox    stone    voltfolió    job for a cowboy    sunn o)))  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!