szerző: BarnaYear Of The Goat, Svoid 2013. november 21., Budapest, Kék Yuk
A november 21-ei csütörtök estén a bőség zavarával állhatott szemben az egyszeri metal rajongó, ugyanis három fővárosi koncert közül is választhatott. A német The Ocean-t nemrég láttam a Cult Of Luna előtt, a svéd Soilwork dallamos death metalja pedig egyre távolabb került az ízlésemtől az utóbbi lemezekkel, így a választásom a Year Of The Goat kiválónak ígérkező okkult rock szeánszára esett.
Kicsit előre tartottam a helyszíntől, ugyanis a Kék Yukkal szemben alapvető fenntartásaim alakultak ki az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Szerencsére ezen az estén pozitívan csalódtam, ugyanis mindkét zenekar nótái erőteljes hangzással dörrentek meg és a szerénynek mondható nézőszám miatt kényelmesen látni is lehetett mindent. A 2009-ben alakult miskolci Svoid kezdte az estét, a kifestett úriemberek pedig szuggesztíven prezentálták black metal zenéjüket. Az idén To Never Return című debütlemezével jelentkező brigád korrekt, bár elég standard muzsikát tol, így különösebb izgalmaktól mentesen telt el az általuk játszott 40 perc.
A svéd Year Of The Goat az egyre divatosabbnak számító okkult rock szcéna sorait gyarapítja. A 2006-ban alakult bandáról elmondható, hogy a többi stílusban mozgó svéd zenekarhoz hasonlóan élvezetes, minőségi produkcióval állnak elő. A tavaly megjelent Angel´s Necropolis című debütáló album egyenesen zseniálisra sikerült, ami alapján élőben is egy kimagasló teljesítményt vártam. Szerencsére nem is kellett csalódnom, a Year Of The Goat egy nagyon színvonalas koncertélménnyel rukkolt elő. A zenészek feszesen, teljes beleéléssel adták elő a hangulatos okkult rock dalaikat. Szinte lemezminőségben dörrentek meg a fogós szerzeményeik, sőt agresszívebb is volt az élő megszólalásuk az erőteljesebben megszólaló gitároknak köszönhetően. A kisgömböc Thomas „Sabbathi” Eriksson kiváló formában adta elő a dallamos énektémákat és a gitározására sem lehetett panasz, ahogy a többi húros hangszeren is ragyogóan teljesítettek a kollégái. Kinézetre is idomultak a megidézett korhoz és zenei stílushoz: a vad arcszőrzettel rendelkező viking harcos megjelenésből egyedül a billentyűs Mikael Popovic lógott ki. Az Addams Family Fester bácsijára emlékeztető kopasz úriember a vokálokba is nagymértékben besegített és még viccesre is vette a figurát a fellépés előtt kapott pörkölt dicséretével. A kevés jelenlévő ellenére a hangulattal sem volt gond, bár én előzetesen számítottam pár színpadi kellékre, amelyekből sajnos nem kaptunk. Amire még jobban oda kellene figyelniük a jövőben, az a nóták közötti konferálások kivitelezése, amelyeket jelen esetben Thomas elég sután, bátortalanul adott elő. Ezen kis apróságtól eltekintve egy kiváló előadásnak lehettünk részesei, minden jelenlévőt magával ragadtak a bő 70 perc alatt elhangzó szerzemények. A dallista az Angels´s Necropolisra épült, a koncerten a teljes albumot eljátszották, valamint emellett a Lucem Ferre kislemez két nótája (Of Darkness, Vermillion Clouds) fért még bele a programba. Nekem a Spirits Of Fire, a Thin Lines Of Brokes Hopes és az Angel´s Necropolis jött be a legjobban a szettből, de a színvonal végig magas volt. A játékidővel is elégedettek lehettünk, abszolút hiányérzettől mentesen ért véget a kiváló produkció.
Egy zseniális koncertnek lehettek tanúi azok a szerény számban a Kék Yukba ellátogató közönség tagjai, akik a Year Of The Goat okkult rock szeánszát választották az aznapi gazdag koncertfelhozatalból. Köszönet a szervezőknek, hogy az előre várhatóan is csekély érdeklődés ellenére elhozták ezt a kiváló svéd bandát a fővárosunkba.
06:00
