hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2013. október 23. szerda   02:35
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Soulfly: Savages


  Nagyon felpörgött az utóbbi időkben Max Cavalera. A kétségtelenül főzenekarának számító Soulfly mellett ott van neki a Cavalera Conspiracy a testvérével, Igorral (akivel ráadásul mostanság újabb irányvonalon is mozgolódnak), a Greg Puciato-val (The Dillinger Escape Plan) és Troy Sanders-szel (Mastodon) alakuló közös projekt, továbbá megszámlálhatatlan egyéb közreműködés és vendégszereplés. Nem is tudom, hogy bír Max egy fenékkel megülni ennyi lovat, de úgy látszik, mégis működik a dolog. A számtalan projektezés mellett persze kérdés volt, hogy mennyire sikerül koncentrálni az új Soulfly lemezre, sikerül-e továbbra is hozni az eddig megszokott színvonalat?
  A felállásban is voltak változások, az előző lemez óta stabil tag a Static-X-ből is ismert Tony Campos basszusgitáros, a dobok mögé pedig most legújabban Max fia, Zyon Cavalera ült be. Az előző Enslaved című albumon elkezdett új hatások (elég konkrét death metal irányok) felé kacsintgatni Max csapata, tehát ismét kérdés, hogy az alig 1 évre rá megérkezett Savages korong ennek folytatása, vagy valami egész más lesz?
  
  A légószirénából előtörő Bloodshed tipikus Soulfly szerzeménynek tűnik, groove-os riffel. Max pedig kajabál, ahogy tőle megszokhattuk. Ebben a nótában Igor Cavalera is közreműködik, igaz kivételesen nem a doboknál, hanem a vokálban. Igaz, ha ez alatt a refrén mögötti hervatag motyogást értik, ezért kár volt. Jó húzása van a dalnak, jókat lehet rá bólogatni. A zúzás mellett Marc Rizzo munkája figyelemreméltó, mind a finom melódiái, mind virtuóz szólózása. Érdekesség, ahogy az agresszív, vad indítás szinte észrevétlenül megy át egyfajta pszichedelikus, elvontabb andalgásba.
  A Cannibal Holocaust aztán visszazökkent az eredeti kerékvágásba, a régi Sepultura legszebb hagyományait követő tempós, szövegodamondós szerzemény. Rizzo azonban megint olyanokat brillírozik, amilyeneket Andy Kisser-től nem hallhattunk (utóbbinak nem ez a fajta virtuózkodós szólózás az erőssége). Zyon is tisztességgel csépeli a dobokat, jól adja az alapot, nagyot lehet majd pogózni erre a számra.
  A soron következő Fallen ismét egy tipikus Soulfly nóta, súlyos riffekkel, Max szövegköpködéssel, és az egészből világítótoronyként kiemelkedő Rizzo témázgatásokkal. A mélyebb hörgéseket Jamie Hanks biztosítja, aki szép lassan teljesen átveszi a hangadó szerepét a dalban Max-től. Betétként itt is kapunk egy kis pszichedelikus irányt, de csak mértékkel.
  
  Az izgalmas című Ayatollah Of Rock ´N´ Rolla során némi szövegmondásos bevezetés után valóban a címhez méltóan egyfajta groove-os, rock & roll-os lazaságot képviselnek a riffek, a refrén pedig könnyen megjegyezhető, ököllengetős kiabálás. Ebben a nótában Neil Fallon, a Clutch énekese a vendégszereplő. Egyszerű betonozás lenne az egész dal, ha nem jönne újra Rizzo, és nem vinne bele újfent pár finom megoldást.
  A Master Of Savagery nem egy kiemelkedő darab, sok ilyet hallottunk a Soulfly-tól. Egysíkú döngölés, egysíkú Max üvöltések. Kell-e mondanom, ismét Marc Rizzo színezése a legérdekesebb a dalban. A végére Tony Campos is előtérbe lép, basszustémáival szépen vezeti le a dalt, amíg már csak Zyon játéka hallatszik. Ha nem is volt izgalmas nóta, a záró megoldások jól sikerültek.
  
  Még ha nem is egy elsőre ható slágergyűjtemény a Savages album, azt azért látni kell, hogy a legtöbbször elég kőbunkó betonozás ellenére olykor egészen széleskörű zenei megoldások bukkannak fel, és lesz ezekkel együtt mégis Soulfly-os a végeredmény. A Spiral például szinte már nu-metalos, olykor egészen Korn-os (konkrétan a Here To Say-re emlékeztető) megoldásokat alkalmaz, és ez sem áll rosszul a csapatnak (a Soulfly legkorábbi időszakát juttatja eszembe). A vége felé Rizzo már teljesen átveszi a hatalmat, az ő melódiái érvényesülnek innentől. Kicsit fura is, hogy a végére előtörő, totál melodikus témák ugyancsak ehhez a dalhoz tartoznak még, pedig mintha már más szám kezdődött volna.
  A következő szám, a This Is Violence kissé Machine Head-esen indul, de aztán újabb jellegzetes Soulfly esszencia tör elő. Átlagos szám, nincs igazán kiemelkedő, emlékezetes pontja, mindössze a lezárásban van néhány figyelemreméltóbb váltás.
  Jön a K.C.S., ami borzasztó rosszul sikerült. A Napalm Death-ből ismert Mitch Harris vendégszerepel, de hisztérikus, rikácsolós kajabálása nem hogy hozzátesz, de inkább elvesz a dalból. Valahogy olyan érzésem van, mint ama bizonyos legendás debreceni felvétel „ha be vagy b*va, ne énekeljél, b*meg!” részénél – mintha a jól végzett munka után kiürült, lámpaoltás utáni stúdióba betámolygott volna valami mocsárrészeg idióta, és a kész dalba teljesen ötletszerűen és céltalanul belerikácsol, ha kell, ha nem... Irritáló szám, ugorjunk inkább.
  
  A végére jut még egy rendkívül hosszú szerzemény, az El Comegente, ahol Tony Campos is hallatja a hangját, ráadásul mindezt spanyol nyelven. Lassú, málházós témák, unalomba is fullad annak rendje és módja szerint. Az akusztikusba váltás sem segít rajta. Mi a francot lehet ezen húzni 8 percen keresztül!?
  A Soulfliktion még egy kicsit felpörgeti a tempót, de egy tipikus töltelék nótáról van szó, semmi érdemleges nem történik. A limitált kiadású verzióban még két további nótával húzzák az agyunkat, a Fuck Reality egy Machine Head-es hatású, döngölős, majd begyorsuló szerzemény, némi Rizzo technikázással fűszerezve, valamint fura módon most csak bónuszként fért fel a lemezre Max szokásos elszállós, pszichedelikus fantáziája, a már 9-es sorszámot viselő Soulfly IX. Érdemes megfigyelni, hogy utóbbiban még a Dark Ages húzónótának számító Babylon motívuma is végigvonul. Ugye-ugye Max papa, késő bánat - valami olyasmit kellett volna most is összehozni, mint a 2005-ös korongon!
  
  A Soulfly történelem vitathatatlan csúcsát képező Dark Ages óta valahogy nem sikerül osztatlan sikert arató lemezekkel jelentkeznie Max-éknek. Szerintem a Conquer, Omen korongok is rendben voltak, az Enslaved ugyancsak jól sikerült a maga death metalos hatásaival, a Savages viszont az életmű legunalmasabb lemeze lett. Nem mondom, vannak jó témák, élvezetes megoldások, kőkemény betonozások, de ha Max-en múlik, nem lehetne felrázni a hallgatót ezekkel az egysíkú, kőbunkó zúzásokkal. Egyedül és kizárólag Marc Rizzo menti meg az albumot az egyértelmű bukástól. Bravúros, jól felépített, szépen megtervezett gitárszólói világítótoronyként emelkednek ki a lemez egészéből. Legyünk őszinték, tulajdonképpen csak miatta éri meg a Savages albumot meghallgatni. Óriási kincs ez a figura a Soulfly-ban, ha ő is otthagyná Max-et, tényleg reményvesztetté válna a zenekar.
  Mindenesetre azért nem temetem a Soulfly-t a Savages lemezzel. Ez a kiadvány most nem sikerült jól, de remélhetőleg ezután jobban összekapják magukat Max-ék, és nem egy elsietett, egy éves ciklusban érkezik a következő alkotás is, hanem sikerül olyan mértékig érlelni az új szerzeményeket, amik méltók a korábbi albumok szintjéhez.
  
  
  Felállás:
  Max Cavalera: ének, gitár
  Marc Rizzo: gitár
  Tony Campos: basszusgitár
  Zyon Cavalera: dob
  
  Soulfly: Savages
  01. Bloodshed
  02. Cannibal Holocaust
  03. Fallen
  04. Ayatollah Of Rock ´N´ Rolla
  05. Master Of Savagery
  06. Spiral
  07. This Is Violence
  08. K.C.S.
  09. El Comegente
  10. Soulfliktion
  11. Fuck Reality
  12. Soulfly IX
  



Kulcsszavak:
  soulfly 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Jön az új Soulfly album, itt egy dal róla

Marc Rizzo: többet is elárult a Soulfly-jal való szakításról

Soulfly: személyes okokból rúgták ki Marc Rizzo gitárost

Rockmaraton 2019 - 2. rész

A Soulfly-jal és a Venom Inc-vel vált teljessé a Rockmaraton programja

 programajánló: 
2024. október 16.
Einstürzende Neubauten alien pop music az Akváriumban
2024. október 18.
Within Temptation: meghirdette 2024-es turnéját a zenekar, Budapestre is ellátogatnak
Within Temptation: látványos koncertet ígérve, vendégekkel érkezik októberben a zenekar
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Begotten Silence: Faces Of Suffering
 kiemelt 
Soen: progresszív metal este a Dürer Kertben
  
Ősszel megjelent, Memorial című lemezét mutatja be október végén Budapesten a Soen

Future Palace: friss lemezét is bemutatja Budapesten a berlini post-hardcore csapat
The Black Tour: Imminence, Aviana, Allt
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
Iron Maiden - Run For Your Lives 2025
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 millennium-trilógia    amanda seyfried    nyomorultak    fishing on orfű    turbonegro    anneke van giersbergen    crescend    vince vaughn    caliban    velvet revolver    kálloy molnár péter    m:pire of evil    stardrive    diamond edge    oceano    atticus ross    metalcamp     sam worthington    tommy lee jones    szerelem    casketgarden    strokes    joseph gordon-levitt    die toten hosen    accept  

r50
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!