hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2013. október 4. péntek   04:20
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
Joe Bonamassa újra Budapesten járt
2013. október 1., Budapest Kongresszusi Központ

  Nem véletlenül 2013 Bonamassa éve! Aki ott volt, látta őt bárhol, szerte a nagyvilágban vagy itt Budapesten kedden este, az igen pozitív élménnyel, Bonamassa pedig egy újabb csokor gratulációval és elismeréssel távozott kis hazánkból.
  
  A gesztenyefasor árnyékában meghúzódó Kongresszusi Központ előtt több mint egy órával már látható jele volt annak, hogy itt valami készül. A tömeg gyűlt a lépcsők és az üvegportál előtt. Nem sokkal este hét óra után Bonamassa alkalmi közönsége bebocsájtást nyert. Korrekt és gyors beengedéssel mindenki problémamentesen tudott eljutni a ruhatárba, a büfébe, a toalettre vagy a nézőtéri helyére. Nem panaszkodhattunk a hellyel kapcsolatban, csak a büfé áraira, mely zavaróan súrolta az Astoria szálló árait.
  
  Bonamassa pontban kezdte ráadásokkal megtűzdelt 19 dalos produkcióját, melyben nem csalódhattunk, hisz mindenki megtalálhatta a magának oly kedves autentikus bluest vagy a virtuóz húrszaggató Bonamassát. Programját pont ezért osztotta fel akusztikussá, valamint ereszd el a hajam stílusú elektromos felállásúvá. Mindkettő programnak megvolt a maga varázsa. Az akusztikus blokkját szimplán egy szál gitárral, a Palm Tree című dalával vezette fel. Ezt követte trióvá felduzzasztva a Seagull, a Jelly Roll, az Athens To Athens valamint a Woke Up Dreaming dala, amely egyben az akusztikus blokk végét is jelentette.
  
  Bonamassa két társa szintén nem kis kaliberű művész. Derek Sherinian zongorista, aki szintén nem kis karriert tudhat maga mögött. Játszott Alice Cooper, Kiss, Dream Theater, Planet X és Yngwie Malmsteen oldalán is. A trió másik nehéz fiúja Tal Bergman dobos volt, aki nem kisebb nevek oldalán tette magát hírhedté, mint Billy Idol, Loreena NcKennitt, Joe Zawinul, Simple Minds, Rod Stewart, Chaka Khan, vagy Peter Certera.
  
  Az este és a program fő gerincét mégis az elektromos blokk adta. Itt csatlakozott hozzájuk a nemzetközileg is elismert Carmine Rojas basszeros (Tina Turner, Keith Richards, Stevie Wonder, Stevie Ray Vaughan, BB King, Mick Jagger, Eric Clapton, Ian Anderson, Paul Rogers, John Waite, Steve Winwood, Billy Joel, Herbie Hancock). Színpadra lépésétől kezdve teljes felszereléssel és hangerővel sorjáztak a Bonamassa dalok. Megadták a módját, hogy ne csalódjunk, de még annak is, hogy ne legyen sekélyes, unalmas a fellépésük. Hibátlan programválasztás mellett minőséget is kaptunk. Természetesen a dalokon volt a lényeg, de az élő előadással együtt vált teljessé a produkció. A program felütését a lágyabb Dust Bowl, a dögösebb Story Of A Quarryman és a Who´s Been Talking? adta meg. Bonamassa Eric Clapton Someday After A While tételének eljátszásával mutatta meg, hogy miként is kell a bluest teljes átérzéssel eljátszani. Bonamassa végül is több mint egy vérbeli bluesman. Ő szerintem túlmutat rajta, mert nem csak blues nóták és balladák eljátszásában jeleskedik. Elegáns példája lehet a Driving Towards The Daylight című dala, amely plusz többletet tartalmazott. Látványos produkciója alatt jó pár hangszer megfordult a kezében, de talán a leglátványosabb húzása a kétnyakú gitárjával előadott Dislocated Boy volt. Megmutatta, hogy valójában nem csak hat húron lehet táncba vinni a nagyérdeműt. A Midnight Blues eljátszása több mint tisztelgés volt Gary Moore előtt, de iskolapéldának tekinthetjük a Look Over Yonders Wall-t is. Hatásos, dögös felvezetéssel egy újabb balladát, a Song of Yesterday-t is a programjába illesztette. A színpadon állók zsenialitása nem csak az összeállított program elején csúcsosodott ki, hanem az egész produkció alatt tetten érhető volt. Bonamassa abszolút profizmusa mellett megfigyelhető volt szerénysége is. Nem élt vissza nevével, nem játszotta túl magát, nem művészkedett és nem cizellálta szét dalait, hanem pont annyit mutatott meg magából, amennyi épp kellett. Sőt, még a megjelenése sem hagyott kivetni valót maga után. Öltönyben, piros ingben és vele harmonizáló piros lakkcipőben játszotta végig a produkcióját.
  
  Mondhatni nem csalódtunk Bonamassa kicsúcsosodó egyéniségében és produkciójában. A koncert végére még néhány dalt tartogatott a Django, a Mountain Time, a Sloe Gin és a bónusz szám, a tereminnel megbolondított The Ballad Of John Henry képében. Végül egy szerény meghajlás és távozás, amely egy tökéletes koncert záró momentumát jelentette.
  
  
  



Kulcsszavak:
  joe bonamassa 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Budapest Kongresszusi Központ

 kapcsolódó cikkek: 

Itt egy új videó Joe Bonamassa szeptemberi albumáról

Kigombolt blues - Joe Bonamassa

Joe Bonamassa a Budapest Parkban

Joe Bonamassa a Kongresszusi Központban - Az évtized blues-rock gitáros sztárja októberben érkezik a magyar fővárosba

Joe Bonamassa
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 autumn    a.m.d.    víg mihály    devil sold his soul    gesztelyi nagy judit    die apokalyptischen reiter    gemma arterton    tankcsapda    xentrix    biorobot    ad astra    noctiferia    social free face    acyl    i divine    newborn    foo fighters    zagar    story of the year    friendly fires    ahab    paul di’anno    mickey rourke    savages    mapez  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!