Az A38 Hajó tizedik, jubileumi évének őszén kétségkívül a nagyszerű énekesnőké a főszerep. A dán üdvöske, Fallulah és Péterfy Bori szeptemberi koncertjei után Emika, Ane Brun és Amanda Palmer is fellép, és ebbe a sorba illeszkedik a Nouvelle Vague bűbájos énekesnője, Mélanie Pain is. A francia dizőz tavaly már tartott egy elsöprő sikerű koncertet, és most visszatér, hogy bemutassa legutóbbi, Franciaországon kívül pár hónapja megjelent Bye Bye Manchester című szólólemezét.
Mélanie Pain, a Caenből származó bűbájos énekesnő története igazi mese. A pályáját politikatudományi tanulmányokkal kezdő, majd különböző párizsi web- és dizájnügynökségeknél folytató, az éneklést csak autodidakta módon, legfeljebb a zuhany alatt gyakorló leány 2004 tájékán elkövette azt a súlyos hibát, hogy mintegy viccből felénekelt néhány Smith és Sonic Youth számot jó barátjánál, az ismert elektropop-muzsikus Villeneuve-nél. A demo, ki tudja, milyen úton-módon néhány hét alatt a Nouvelle Vague alapítójához, Marc Collinhez került, aki azonnal felkérte Mélanie-t a közreműködésre. A fantasztikus hangú, igazi őstehetség pillanatok alatt azon kapta magát, hogy világ körüli turnén osztja meg a színpadot Camille-jal és Phoebe Killdeerrel. Ő az egyetlen közülük, aki a mai napig a Nouvelle Vague lemezeken és koncerteken énekel, és az ő tolmácsolásában hallgathatjuk többek között a (This Is Not a) Love Songot, a Killing Moont, az Ever Fallen in Love-ot vagy a Dance with Met.
Mélanie 2009-ben jelentette meg első szólólemezét, amelyen Villeneuve mellett Julien Doré, Phoebe Killdeer és a norvég multiinstrumentalista-dalszerző Thomas Dybdahl működik közre. Bájos pop, franciás sanzon, kávéházi hangulat, mindehhez Mélanie Pain összetéveszthetetlen, egyszerre kislányos és szexi orgánuma – ezek jellemzik a lemezt, aminél csak a koncertek jobbak, mert Melanie igazi színpadi egyéniség. Egyszerre játékos és érzelmes, incselkedő és szende, vicces és vérkomoly.
A Franciaországban tavaly, Európában és az Egyesült Államokban idén megjelent második lemez, a Bye Bye Manchester az első album által kijelölt utat követi, némi brit hatással fűszerezve, hiszen az album egy ősrégi, gyerekkorában a papájától kapott Casio szintivel felfegyverkezve végrehajtott valóságos manchesteri és angliai utazás élményeiből született. Erről tanúskodik, hogy a lemezen közreműködik a birt dalszerző-énekes Ed Harcourt is. Az angolszász hatások mellett persze marad bőségesen franciás könnyedség, laza, elegáns sanzonpop is, amiről a lemez producere, Vanessa Paradis állandó zeneszerző-hadxngszerelője, Albin de la Simone gondoskodott. Közben Mélanie magyar kapcsolatait is elmélyítette, hiszen többször lépett fel vendégénekesként a Budapest Bár külföldi koncertjein.
A magyar közönség a Nouvelle Vague-gal már többször láthatta-hallhatta a bűbájos, őzikeszemű, mindig vidám és kedves Mélanie Paint, aki most saját zenekarával is visszatér, és ismét elbűvölje hallgatóságát.
Szólólemezek:
My Name, 2009
Bye Bye Manchester, 2012
04:10
