beszámoló [buli]  2003. november 4. kedd   14:45

nincsen hozzászólás

  Azt hiszem, vagyunk páran, akiket kellemes emlékek kötnek a város egyik legrégebbi, még működő dark clubjához. Van ott valami, ami miatt vissza-vissza kell mennünk, valami, amit csak ott találunk meg, talán az emlékek, talán új élmények, amire később emlékezhetünk.
  
  Ezúttal valamivel éjfél előtt érkeztünk meg Csepelre, de a Voodoo környékén sehol egy fekete alak, mi több, az udvarán sem a hideg bizony jó munkát végzett, nem is hittem volna, hogy itt buli van, ha nem hallom bentről a tompán durrogó basszust. Kételyemet félretéve hát elindultam fel a lépcsőn, és igen, itt már beláttam az ajtón a jegyosztó manusok hóna alatt: jó választás volt a mai.
  
  Beléptünk tehát az ajtón, körben elégedett mosolyok, poharak koccanása, kedélyes csevegés, ismerős katt-buff-buff a hangfalból. A hely teljesen tele volt. Némi küzdelem után sikerült beadnunk a kabátokat a nem túl bizalomgerjesztő de annál inkább fullon lévő ruhatárba, (ennél a mozzanatnál egyébként nem árt figyelni, hová is kerül a ruhadarab, mert előfordul, hogy az erre kinevezett ember a buli végén nem találnja a dolgokat J Ezután rögtön megcéloztuk a bárpultot - amolyan elegáns női bekönyökölés itt is csodát tesz kértem egy üveg vörösbort na nem kell aggódni, csak a minőség biztosítása végett és itt még egy tipp: érdemes bontatlan sört, bort, egyebet vásárolni a kimért helyett, gondolom sejtitek, miért.szükség volt még tűzre a gyönyörű fekete papíros cigim beindításához, és kész, átadhattam magam az este élvezetének.

  A DJ pultban ezúttal is Gelka diktálta a tempót, rendesen megdolgoztatta az állandó áramlásban lévő srácokat. Mi sem pihentünk sokat Nine Inch Nails, Marilyn Manson, Fields of the Nephilim, Corvus Corax, Depeche Mode, Soft Cell, kisebb szusszanás, egy cigi és néhány korty, majd The Cure, Mirage, Gary Numan, Das Ich, Rammstein, London After Midnight, F.O. System stb. Ekkorra már elégedett mosoly ült az arcomon, tudván, hogy a heti csokibevitelem ezúttal is ledolgozásra került. A vendég DJ Akasha ezúttal szerintem (is) jobban eltalálta a zenéket, némileg gyorsabbra a tempót, ami jót tett a táncoló kedvnek. Tömegellenőrzéseim során meg-megakadt a szemem egypár ruhadarabon: igazán lohasztó az a rettenetes igénytelenség, ahogyan a magyar darkok nem adnak magukra, szórakozóhelytől függetlenül - persze itt a mindentudók egyből, hogy nem a ruha teszi, szerintem azért egy kicsit mégis. szívemből remélem, hogy igaz a pletyka, miszerint az XtraX Magyarországon is megveti a lábát végre, mindenesetre én imádkozni fogok érte J
  
  Az édes dallamoknak való áldozással Gelka közönsége még hajnali 4 után sem hagyott fel, kb. felére csökkent bár a parkett-taposók száma, a buli lendülete nem laposodott el. Fél 5 tájt hagytuk el a terepet, s bár a ruhatárból végül magamnak kellett kihalásznom a cuccomat, mégis jó érzéssel indultam haza. Lehet, hogy a Voodoo olyan amilyen, mégis, mi így szeretjük.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: