szerző: BarnaJex Thoth, Karst 2013. május 20., Budapest, Trafik Klub
Pünkösdhétfőn két program közül is választhatott a kemény zenéket kedvelő rajongó. A Club 202-ben megrendezett gigantikus heavy metal fesztivál mellett egy kisebb méretű, családias hangulatú koncertest képezte az alternatívát. Én ez utóbbi mellett döntöttem, ugyanis a misztikus, okkult muzsikát játszó Jex Thoth-ot nem gyakran van lehetőségem élőben elcsípni.
A Trafik Klub kis pincehelyiségében alig pár néző lézengett, amikor a kisebb koncerteknél megszokott jelentős késéssel kezdett a műsorába a hazai Karst. A miskolci srácok meglehetősen fura zenét játszanak, melyben a black metal mellett punk és post-rock elemek is előfordulnak. Magyar nyelven íródnak számaik, bár az éles hangú károgás miatt ebből nem sokat lehet érteni. A lényeg a muzsikán van, amelynek van egyfajta sajátos bája az egyedi elemek és a lelkes, szuggesztív előadás révén. Az itt hallott jó 40 perces fellépés teljesen rendben volt, a szokatlannak mondható elemek jól felépített szerzeményekben forrtak össze. Ugyan kissé még amatőr érzete volt a koncertnek és az utolsó nótaként előadott Black Sabbath feldolgozás sem a legjobban sült el a vokálnak köszönhetően, egy ígéretes banda benyomását keltette a szakadt öltönyökben megjelenő Karst tagsága.
Az amerikai Jex Thoth egy 2007 óta aktív pszichedelikus rock banda. Okkult, vaskos doom metal hatásokat is hordozó muzsikájuk eddig két nagylemezen, valamint három kislemezen manifesztálódott. A Blood Moon Rise című új album most fog a boltokba kerülni és ez képezte a koncert programjának szignifikáns részét. A bandát gyakorlatilag Jessica Bowen énekesnő vezeti, a domináns aurával bíró hölgy felel a számok megírásáért is. A koncert erőteljes, misztikus hangulatát is neki köszönhettük, valósággal megbabonázta a Trafik Klub hallgatóságát. Egyszerűen olyan sajátos kisugárzása volt a távolba révedő tekintetű, homlokán egy előző napi apró baleset miatt nagy sebet viselő hölgynek, hogy egy szeánsz közepén érezhettük magunkat. Pedig egy égő gyertyákkal megpakolt gyertyatartón kívül más látványosságot nem igazán vonultatott fel a brigád. Igaz, szuggesztív jelenetekben nem volt hiány: például Jessica meggyújtott egy füstölőt koncert közben és lejött vele a közönségbe, majd a végén az egyik néző kezébe nyomta. Emellett pedig végig tekergett, vonaglott a delejező, pszichedelikus dallamokra és gyönyörűen, hiba nélkül énekelt. A többi muzsikusra sem lehetett panasz, bár ők inkább a háttérben meghúzódva, teljesen feltűnésmentesen játszották a zenei alapokat. A hangzásra alapvetően nem lehetett panasz, a hely adottságaihoz képest teljesen jó megszólalással élvezhettük a Jex Thoth nótákat. Ugyan a mikrofonnal volt némi probléma, közben kimaradt pár hang, de ez nem ment az élvezhetőég rovására. A koncert játékideje ugyanakkor elég rövid volt, körülbelül mindössze egy órás volt a magával ragadó szeánsz. A most megjelenő második lemezről a To Bury, a The Places You Walk,, a The Divide, a Keep Your Weeds és a The Four Of Us Are Dying hangzottak el, az első albumról pedig a Stone Evil, a Separated At Birth és a Son Of Yule slágerei kényeztették hallójáratainkat. A Witness és a Totem kislemezek is megidézésre kerültek a Raven Nor The Spirit, a Tauti és a Kagemni című szerzeményekkel, azonban ezek mellett még szívesen hallottam volna több dalt a zseniális első albumról. Így is kerek volt a koncert, amelynek a végén egy virágcsokrot is kapott a szép gesztustól egy röpke pillanatra elmosolyodó Jessica.
Szerintem mindenki elégedetten távozhatott a Trafik Klub szűkös pincéjéből, ugyanis egy erőteljes hangulatú, sajátos koncertélményt kapott mindkét fellépő zenekartól. A Jex Thoth előadása különösen magával ragadó volt; üde színfoltjai a sok sablonos bandával kárhoztatott színtérnek.