szerző: BarnaEnslaved, Winterfylleth, Svoid 2013. március 29., Budapest, Dürer Kert
Március végén újra ellátogatott hozzánk a black metal-t progresszív elemekkel gazdagon színező norvég Enslaved. Legutóbb 2006-ban tették tiszteletüket nálunk, így már éppen itt volt az ideje egy újabb koncertnek. Az előzenekarok szerepét a brit Winterfylleth és a magyar Svoid töltötték be.
Érkezésemkor már a britek zúztak a színpadon, így a 2009-ben alakult, To Never Return című második nagylemezét nemrég kiadó Svoid ezúttal számomra kimaradt. A brit Winterfylleth 2007 óta alkot és eddig három albumot szabadítottak a világra. A számok nagy részében szélvész black metal témák pusztították a nézők hallójáratait, bár néhol azért előfordultak dallamosabb betétek is. Sőt, az utolsóként elhangzó Defending The Realm című nóta végig egészen dallamos volt még a felvonultatott énektémákat illetően is. A bő fél órás szett hangzása sajnos elég gyenge volt, a zajhalmazból elég nehezen lehetett kivenni a hangszeresek játékának finomságait. A teljesen hétköznapi arcoknak kinéző zenészek a színpadi kiállás és hangulatkeltés terén sem voltak meggyőzőek, így nem is csoda, hogy pár fejet rázó rajongón kívül a nézők nagy része egykedvűen figyelte a meglehetősen semmitmondó produkciót. Lehet, hogy lemezen jobban teljesít a kvartett, de ezek után nincs túl nagy kedvem megismerkedni a munkásságukkal.
Az 1991-ben alakult Enslaved a black metal progresszív ágának egyik legjelesebb képviselője, a hangulatos, jól felépített számaikat élvezet hallgatni. Elég régen jártak nálunk, immár 7 év eltelt a legutóbbi Kultiplexes látogatásuk óta. A tavaly kiadott RIITIIR a tizenkettedik nagylemezük és az utóbbi műveikhez hasonlóan rengeteg finomságot rejtő, epikus szerzeményeket tartalmaz. A norvégok élőben is meggyőző erővel, szuggesztíven prezentálták kiváló szerzeményeiket, valósággal elvarázsolták a hallgatóságot a majd 100 perces koncertjük játékideje alatt. A pazar előadás remek hangzással párosult, egyedül a kissé halk énektémák voltak nehezen kivehetőek a brutálisan megdörrenő riffek mögött. Az igazi viking harcosoknak kinéző muzsikusok remekül teljesítettek: az énekes/basszer Grutle Kjellson hibátlan játéka mellett kiválóan tartotta a kapcsolatot a közönséggel, a kidolgozott felsőtestet villantó Arve „Ice Dale” Isdal magabiztosan pengetett, akárcsak a szakállas, nagydarab Ivar Bjørnson. A dallamos énektémákat Herbrand Larsen szintis kiemelkedően oldotta meg és Cato Bekkevold dobtémáira sem lehetett panasz. A hosszúnak mondható programban a legtöbb nóta a legújabb albumról hangzott el (Materal, RIITIIR, Roots Of The Mountain, Thoughts Like Hammers), de sok lemezt megidéztek 1-1 számmal. Az újabb keletű szerzemények közül élvezhettük az Ethica Odini, a The Watcher, a Ruun, az Isa és a Convoys To Nothingness előadását, valamint a többi turnéállomáson játszott Immigrant Song (Led Zeppelin) feldolgozása helyett elővett As Fire Swept Clean The Earth-öt. Két régi dalt is játszottak, a Fenris és az Allfǫðr Oðinn pusztító black metal témái változatosabbá tették a szettet. Cato egy dobszólót is prezentált, amely szerintem általánosságban véve egy felesleges koncertelem, de legalább igyekezték feldobni a magánszámot egy szembekötős vicceskedéssel.
Az Enslaved egy elsöprő erejű koncerttel kápráztatta el a jelenlévőket, újfent bebizonyították, hogy méltán ők a progresszív felfogásban játszott black metal egyik vezető bandája. Remélhetőleg nem kell majd újabb 7 évet várni a következő hazai Enslaved fellépésre.
06:00
