beszámoló [fesztivál]  2003. október 7. kedd   17:39

nincsen hozzászólás

  Ez a beszámoló jóval a tábor után készült el, hiszen a Szigetes pörgés, és az utána történő punnyadás megakadályozott abban, hogy minél hamarabb megoszthassam élményeimet, észrevételeimet a tisztelt olvasókkal!
  
  Kicsit féltem, mikor megtudtam, hogy a gárdonyi sport strandon kerül megrendezésre a rendezvény. Ennek oka, hogy 3-4 évvel ezelőtti élményeim nem voltak éppen pozitívak a helyrőlpuff. Azért bizakodtam, de sajnos csalódnom kellett. Mivel a strandot nyaralók veszik körbe, és nem az Irigy Hónaljmirigy lépett fel, egyértelmű volt, hogy a lakók sűrűn emelgették a telefonkagylót, hogy a rendőrségnek jelentsék be rosszallásukat a rendezvénnyel kapcsolatban. Ennek örömére szerencsétlen rendezők az este, és az éjszaka folyamán többször beszélgethettek el a hangrendeletről a település rendfenntartóival és pihenőivel, akik csendet szerettek volnaSzerencsére sikerült kultúráltan megoldani a problémát, bár érdekesen hatott, amikor a strand egyik alkalmazottja kijelentette, hogy tényleg igazán lehetne halkabb a zene, mert erre felé ezt a fajta dob, basszus témát nem komálják a népekEzek után biztos, hogy én ilyen helyre többet nem vinném a rendezvényemet.
  
  És igen, térjünk át a Reggae Táborra, és gyorsan veregessük meg a szervezők vállát, akik újfent munkájuk és egyéb ügyes-bajos elfoglaltságuk mellett összehozták ezt a négy napos baráti találkozót! Megint csak azt tudom írni, amit tavaly: azért szép, és különleges ez a tábor, mert hihetetlenül közvetlen, békés és nyugodt, sok mindenkit ismersz, megismerhetsz úgy hogy azért szép számú közönség is tiszteletét teszi. Ebből a fényéből még semmit nem vesztett ez a tábor, sőt az egyik nagy pozitívuma. Viszont egy negatív dolog, aminek a tárgyalásába hamarosan részletesebben is belemegyek, a reggae zenekarok. Lehet, hogy én hallgatok kevesebb reggaet, de a magyar felhozatalon nem látom a fejlődéstsajnos. Azt mondhatom, hogy a Ladánybene 27-en kívül, csak a Tigris az a csapat, amely szembetűnően és hallhatóan is egyre magasabb követelményeknek képes megfelelni. Remélem az új album is bizonyítja majd ezt!

  Nézzük a többi magyar reggae próbálkozást. Most hallottam először a Zagasticról, és első próbálkozásra nem is rossz, de még sok próba és saját ötlet szükségeltetik az elismeréshez. A Re-G, többet nyújtott, mint amit elvártam volna tőlük, tavalyhoz képet sokat fejlődtek a fiatal korosztály képviselője, de én itt a legnagyobb hibának az aránytalanságban látom. Túl sok az átdolgozás, vagy feldolgozás, kevés a saját ötletből született szerzemény, vagy éppen gyengék. Sokkal jobban kilehetne használni a vokálokat, és merészebben lehetne témázgatni. Az egyetlen zenekar, amit szeretnék elfelejteni, az a Reggaester. Utoljára UB40 hallgatása közben gondolkodtam el, hogy mi értelme az ilyen poposított, szalonzenéknek
  
  Most szedjük elő a ska bandákat. Ha az elmúlt egy évben nem foglalkoztunk velük 10-15 cikkben, akkor egyben sem. Idén sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a Reggae Táborban a ska, nem csak magyar, hanem külföldi részről is. Először nézzük a hazai felhozatalt. Nem beszélhetünk tömegekről a kora délutáni koncerteken, persze az ülő közönség sem rossz, csak ska bulin furcsa, de legalább meghallgatták a Kóklert és a Tizenhetet. Két fiatal vidéki csapat, akik mindig a legjobbat hozzák ki magukból! És, most végre megmutathatták másközönség előtti is tehetségüket. A Kókler monoton mód, a Tizenhét viccesen fokozta a hangulatot, ami a kora esti órákban már megmozgatta a közönség egy részét is. Az este fő zenekara a Pannonia All Stars Ska Orchestra itt is levette az embereket a lábukról, azaz, hogy táncra ösztönözte őket. Talán a lassabb dolgok jobban megfogják a reggae rajongókat, így lehetett, hogy több százan táncoltak a színpad előtt. Szép látvány volt!
  
  És a nagy meglepetés: LB27 Ska Project! Miért csak most, miért nem hamarabb?! Annyira jó volt így hallgatni az LB számokatSajnálom, hogy a 90-es évek elején a skaról átnyergeltek a reggaere, mert sokkal dinamikusabb az egész! A tagok is szépen mozogtak a színpadon, ami a nagyszerű fogadtatásnak volt köszönhető!
  Még itt említeném meg a Homoskapiens-t, amelyet csúnya módon nem kedvelek, és a táborban nyújtott felejthető alakításukat sem minősíteném. Mindegy, szerintem nekik nem kell az én kritikám, mert hamarosan nagyok lesznek.

  Nézzük mi a helyzet a külföldi zenekarokkal. Az Energy Crew sokakat levett a lábukról. Sokszor 3-4-en is énekeltek, szövegeltek, mentek a háttér vokálok. Ha a zene nem is gyorsult be, az énekesek nagyon profi módon tudták fokozni a hangulatot! Igazi party banda, remek front emberekkel! Szerencsére a Szigeten is láthatták őket az érdeklődök, ahol az előző napi esőzés által eláztatott tánctéren hatalmas dagonya party volt az Energy Crew produkciójára! A másik nagy meglepetés a kő” rasztafari Jah Contwol volt. És, hogy hogyan került hazánkba a guadaloupe-i társulat? A megoldás egyszerű: nők. Azaz, hogy csak egy, mégpedig a szintis hölgyet hódította el egy a szigetről származó úr, így könnyen megtaláltuk a megoldást a táborban magyarul beszélgető, raszta hajat viselő, sötétbőrű gyerekek rejtélyére. A Jah Contwol zenéje teljesen belassult és a szövegek is a raszta vallásról, az ember és a természet kapcsolatáról szólnakés ők nem csak beszélnek a vallásról, hanem szigorúan tartják is magukat hozzá. Nem mindennapi ennyire meggyőződéses rasztákat látni itthon. A szövegek megértésében segített a szintis hölgy magyarul elmondott monológja.
  
  Ruccanjuk át északi szomszédjainkhoz, Szlovákiába, azaz, hogy ők hozzánk. A Polemicet, talán nem kell bemutatni a magyar ska rajongóknak, hiszen több éve járnak át táncoltatni a közönséget, és méltán népszerűek nem csak Magyarországon, hanem Közép-Európában is. A Karavana, inkább ilyen másodikvonalas ska banda, akik néhány év múlva biztos, hogy följebb kapaszkodnak és konkurenciái lesznek a Polemicnek.
  
  Az éjszakai dancehall őrületek közül kiemelkedett a német Rubbadum Soundsystem produkciója, akik elég széles körből válogatják lemezeiket (skatól a dancehallig), és elég jól hergelik a közönséget, bár több mint egy óra után kicsit monotonná vált a produkciójuk. Természetesen képviseltették magukat a magyar soundsystemek is: Love Alliance, Rasztaműhely, X-Beat és hát itt egy újabb fejlődést tapasztalhatunk. Egyre jobban összeérnek a csapatok, és egyre jobb lemezekkel szórakoztatják a bulizni vágyókat.
  
  Természetesen voltak kiegészítő programok a tánctanítástól a raszta egyetemig minden, ami szükségeltetik egy jó táborhoz, igaz hiányoltam a csapatvetélkedőket, amik elég jól összekovácsoltak tavaly is az alkalmi barátságokat.
  
  Minden tiszteletem a Ladánybene szervező gárdának, akik színvonalas programokkal meggyőztek minket, hogy jövőre is érdemes lesz ellátogatni a táborba, ha másért nem a lazítás és a sok ismerős miatt is.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: