szerző: BarnaBetween The Buried And Me, Periphery, The Safety Fire 2012. október 23., Budapest, Dürer Kert
Az idei ősz is számos koncertlehetőséget kínál a modern progresszív metal kedvelőinek. Az egyik ilyen, kiemelt rendezvény az október 23-án megrendezett Between The Buried And Me fellépése volt a Dürer Kert nagytermében. Az epikus, komplex számokat alkotó banda előtt a stílus egyik legnépszerűbb és legismertebb bandája, a Periphery lépett fel, valamint a feltörekvő brit reménység, a The Safety Fire tette teljessé az este zenei felhozatalát.
A 2006-ban Londonban alakult The Safety Fire idén adta ki debütáló albumát Grind The Ocean címmel. Az egész jól sikerült bemutatkozás kíváncsivá tett a zenekar élő teljesítményét illetően, azonban augusztusban a csehországi Brutal Assault fesztiválon adott koncertjükkel sajnos nem sikerült meggyőzniük. Ott az elég gyenge, hamiskás ének és a kedvezőtlen időpont ásta alá teljesítményüket. Ezúttal sokkal pozitívabb benyomást keltettek rövid, alig 25 perces szettjük alatt. Sean McWeeney énekhangja sokkal magabiztosabb volt és a csapat zenéje is jobban egyben volt. Egyedül a hangzás gyengélkedett kissé: a gitárok sajnos elég halkan szólaltak meg a ritmusszekció domináns ereje mögött. A közönség sem melegedett még be kellően, ám ettől függetlenül egy profi fellépést kaptunk, amely alapján érdemes lesz a későbbiekben is nyomon követni a brit srácok munkásságát.
A Periphery a modern progresszív metal, vagy más néven a djent egyik éllovasa. Misha Mansoor-ék ténykedését a 2005-ös megalakulásuk kezdetétől fogva kiemelt figyelem kíséri. Már a 2010-es Periphery című debütalbum szenzációként robbant, amely kiemelkedő minőségét az idei Periphery II: This Time It´s Personal is rendkívül magabiztosan hozta. A felduzzadt nézőtér reakciójából ítélve bizony ők számítottak az érdeklődés szempontjából a főzenekarnak aznap este. A hattagú csapat a kitörő fogadtatást pedig egy energikus, feszes koncerttel hálálta meg. Misha-ék folyamatosan mozgásban voltak és emellett természetes lazasággal, jókedvvel prezentálták a dalaikat. A vidám, felszabadult hangulat nem ment a pontosság kárára, halál precízen szólaltak meg a főleg az idei új albumra épülő szett nótái. A hangszeres szekció mellett Spencer Sotelo énekes is brillírozott, tényleg rengeteget fejlődött a hangja az utóbbi időben. Az alig bő fél órás játékidőben a Ragnarok, a Facepalm Mute, a Have A Blast, a New Snu, a Make Total Destroy, a Buttersnips és a záró Icarus Lives! hangzottak el. A rövid koncertre a magyarázat a beugró dobos volt. Matt Halpern vállsérülése miatt kellett helyettesítőt találni, a Chimp Spanner-ből beugró Boris Le Gal pedig kiválóan oldotta meg a feladatát. A kiváló hangzással megtámogatott koncert minden ízében remek volt, remélem legközelebb már főzenekarként, teljes programmal láthatom a Periphery-t.
A Between The Buried And Me nagyon rétegzett, komplex progresszív metal muzsikát játszik. A 2000-ben alakult banda idén már a hatodik stúdióalbumát adta ki The Parallax II: Future Sequence címmel és az elődeihez hasonlóan ez a lemez is elmélyült tanulmányozást, rengeteg hallgatást igényel. A nehezen befogadható zene mivolta szellősebbé váló nézőteret és a végig bent maradók részéről elmélyült koncentrációt vont maga után. Tényleg nehéz volt követni a többnyire 10 perc körüli játékidejű rétegzett nótákat, de az előadás profizmusára megkérdőjelezhetetlen volt. Lenyűgöző volt figyelni Paul gitáros, Blake dobos és Tommy Rogers szintis/énekes teljesítményét, a zenélés magasiskoláját mutatták be. A hangzásra és a számok összeválogatására sem lehetett panasz. A hét saját nóta (White Walls, Astral Body, Sun Of Nothing, Disease, Injury, Madness, Telos, Fossil Genera – A Feed From Cloud Mountain és a záró Mordecai) mellett az egyedüli lazább pillanatokat eredményező Queen feldolgozás (Bohemian Rhapsody) hangzott még el. Mivel nem kellő mélységben ismerem a zenekar munkásságát, bizony nekem is túl sűrű volt ez a 75 perces zenefolyam és több alkalommal megtört a figyelmem a tömény szerzemények hallgatása közben. Ez azonban nem a zenekart minősíti, akik egy kiváló, profi előadással szolgáltak a rajongók számára.
Egy újabb színvonalas koncertestnek lehettek részesei a nézők, ahol mindhárom banda minőségi produkciót adott. Számomra a Periphery adta a legszórakoztatóbb koncertet, de a Between The Buried And Me és a The Safety Fire is kitett magáért. A legközelebbi kihagyhatatlan esemény a november 11-én esedékes Jeff Loomis koncert lesz, ahol még a Monuments, a Vildhjarta és a Stealing Axion fog fellépni.
12:03
