beszámoló [koncert]  2012. október 25. csütörtök   10:20

nincsen hozzászólás

  Varázslat négy órában. Talán így lehetne a legjobban jellemezni azt az őszi szombat estét, amikor Budapesten, a Dürer kert nagytermében elszabadult az ősi varázs.
  
  Az estét egy kis spirituális kitekintés kezdte meg, bő egy órában, Paulinyi Tamás, a Szintézis Szabadegyetem igazgatója, kitűnő előadója, költő, író és parapszichológus „Utak a kozmikus tudathoz„ című előadásával próbált hangulatot teremteni azok számára, akik nem ebben a világban mozogtak előzőleg. Megnyugtató hangja szinte ellazította az ember tudatát, és aki nyitott volt, egészen új tapasztalatokkal gazdagodhatott.
  
  Őt követte a Baraka együttes, akik a hangulatteremtésért voltak felelősek, még a Vágtázó Csodaszarvas koncertje előtt, különleges dobfelszereléseken, állatbőrös dobokon, gitáron, kavalokon, furulyákon, didgeridoon, nagybőgőn, dorombon, csörgőkön játszva. A Táltos idő kerekén és Vérrel pecsételve című lemezeikről adtak elő ízelítőt. Egy picit számomra Besh O´Drom-os volt a hangzás, de nem bántam, hisz őket is rendkívüli módon szerettem.
  
  És elértünk az est fénypontjához. Két óra tömény múlt. Tatárjárás, Honfoglalás és miegymás várta azokat az embereket, akik úgy érezték, valami alternatívra, valami nem megszokottra vágynak. Világzengetés: Ősök Ünnepe. Ezzel a címmel futott neki az estének a 2005-ben alapított Vágtázó Csodaszarvas egy rendhagyó koncertet rittyentve, melyre október 6-án, a Dürer Kertben került sor. A zenekar koncertjein ősi energiák szabadulnak fel, nem véletlen, hisz a magyar népzene legősibb rétegeit kelti életre a csapat. Ehhez a nem mindennapi eseményhez nem mindennapi vendégek dukáltak: a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Liszt Ferenc-díjas Dresch Mihály, a különleges hegedűjén játszó Lantos Zoltán, valamint a marokkói duda németországi mestere, Thomas Gundermann működött közre a hónap egyik legjobban várt zenei estjén, nem meglepő, hogy rendkívül nagy volt az érdeklődés.
  
  A Grandpierre Atilla által életre keltett fergeteges ritmusok, varázslatos, keleties dallamvilág jellemezte az egész estét. Voltak olyan pillanatai az eseménynek, hogy már-már jurtaszagot és állatbőgést véltem hallucinálni, és szinte tábortüzes hangulatban figyeltem a közönség kántálását, ahogy a Mámoros Éji Vágta szövegét énekelték és egyöntetűen üvöltötték, hogy „amíg világ ez a világ”. A publikum szinte hipnotikus eufóriában tombolt az első perctől az utolsóig. Annyira leszögezett az egész közeg, hogy kezdtem megérteni, hogy miért lett az első két lemezük aranylemez.
  
  Én még sosem láttam 5+16 húros hegedűt, ezért lenyűgözött a tarangini fantasztikus hangzása egy nem akármilyen zenész megszólaltatásában, hisz Dresch Mihály korunk egyik legnagyobb művésze, valamint az Artisjus-díjas és Arany-Érdemkeresztes Lantos Zoltán és a marokkói dudán játszó legendás Embryo és Scarazula zenekarokból ismert Thomas Gundermann elfeledtette velem egy időre azt, hogy a XXI. század gyermekeként állok a Dürer Kertben. Szerintem az egész eseménynek pont az volt a lényegi szépsége, hogy visszanyúlhattunk kicsit a múltba, a gyökerekhez és érezhettük azt a szabadságot, amit az a kor nyújtott.

Kulcsszavak:
  vágtázó csodaszarvas     dresch mihály     lantos zoltán     baraka     thomas gundermann 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás