hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2012. október 16. kedd   21:54
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Dalriada: Napisten Hava
AFM Records

  Nagyon tudatosan tör előre a Dalriada zenekar, és úgy tűnik ezt immár a határokon túl is érzékelik, ami az AFM Records szerződésében és a külföldi turnélehetőségben csúcsosodik ki. Hazai téren nem is kérdés, hogy a folk metal színtéren ők megkerülhetetlen tényezőnek minősülnek, de ez jól is van így. A Dalriada maximálisan megérdemelte, amit eddig elért, mégpedig azért, mert egyrészt megdolgoztak érte, másrészt történetük során gyakorlatilag nem hibáztak. Tökéletesen megkomponált, rendkívül fogós dallamok, ügyes népdalos betétek, közösen énekelhető, hangulatos dalok, és ordas headbang-elésre ingerlő zúzás – ezek a Dalriada szerzemények ismérvei. Az elsőtől kezdve mindegyik albumuk mestermű, és nagyon jól megfigyelhető az apránkénti fejlődés, illetve az új elemek, szélesebb zenei látókör finom adagolása olyan szinten, hogy mégsem fordulnak ki eddigi munkásságukból.
  Ezekbe az apró lépésekbe a Napisten Hava album is tökéletesen beleilleszkedik. A Dalriada epikus világa, a mondanivalót hordozó, olykor mély értelmű dalszövegek mindig is jelen voltak a kifejezetten erőteljes, thrash/power-es zenei vonal mentén, de talán az Arany-albumtól kezdve figyelhető meg leginkább a Dalriadától már-már elválaszthatatlannak tekinthető Fajkusz banda minden korábbinál nagyobb térnyerése. Persze korábban is szerepet kapott a furulya, hegedű, és egyéb hangszerek játéka az (Echo of) Dalriada szerzeményekben, de Fajkuszék egyre inkább szerves részét képezik a daloknak. Az Ígéret lemezen mindez csak fokozódott, a hegedű olykor majdhogynem a gitárokkal egyenértékű hangsúlyt kapott. A Napisten Hava pedig egyenes ági folytatás, ha úgy tetszik, logikus következő lépés az Ígéret után. Vagyis minden jelen van, ami az előző albumot jellemezte, csak talán még erőteljesebben.
  
  Vagyis még hangsúlyosabban elmentek a népzenés elemek és a népi hangszerek térnyerése irányába, és hogy ez mennyire válik a szigorú értelemben vett metalzene rovására (vagy éppen karakteres kiegészítésére), azt mindenki döntse el maga. Mindezt példázza, hogy Csete Ádám személyében még tovább erősítették a népies vonulatot, ő dudán, furulyán, és egyéb hangszereken játszik. A Felcsíki Lassú Csárdás címet viselő intro után elhangzó A Dudás máris őt állítja főszerepbe. A meglehetősen őrült klippel megtámogatott dal az „Aki dudás akar lenni” nóta motívumaira épül, a Fajkusz banda játéka is igen hangsúlyos, sőt még torokének is hallható.
  A Tündérkert dalt leginkább az Arany-album zenei irányvonalához érzem a legközelebb. Amolyan jellegzetes Dalriada számnak lehet tekinteni, a figyelmet Barna billentyűfutamai keltik fel. Aztán jön a Napom, Fényes Napom, amelyik Fajkuszék hegedű/bőgő játékával indul, majd belépnek a pattogós riffek. Itt tetten érhető az a korábban már párszor sikeresen alkalmazott Dalriada megoldás, amikor Laura éneke és Tadeusz hörgése együtt szól a verzék alatt. Az egészen kiváló refrén és a jóféle gitártémák miatt biztos, hogy nagy kedvenc lesz ez a dal, mindenképpen érdemes a koncertprogramba helyezni.
  A Napisten Hava nótában gyakorlatilag mindegyik hangszer kiköveteli magának a főszerepet. Az elején az akusztikus gitár és a furulya nyitánya után a hegedű és a gitár alkotnak összefonódó párost, a kicsit melankolikus hangulatú verzéket pedig Molnár István basszusa vezeti. Később Barna fénysebességű billentyűszólója is megvillan. Népdalos betétként ide a „Madárka, madárka” nóta jutott. A kicsit komorabb, borongósabb zenei világ miatt nekem a Kikelet album jutott eszembe.
  
  A Julianus Útja amolyan „történetmesélős” epikus dal, a címben szereplő szerzetes történetét dolgozza fel. A refrén újfent nagyon jó, és jópofa a középrész játékos témázgatása is. Ezután viszont a szinti-betét szerintem nagyon bénán jött ki, mintha valami Casio kvarcjátékot hallanánk.
  A Puszta Föld elég fura énektémákkal operál András torkából, kicsit szokni kell. Laura éneke itt csak a refrénben kap helyet. A szaggatós gitártémák mellett említést érdemel a középkori hangulatot biztosító furulyajáték.
  Ezt a hangulatot aztán továbbviszi a következő szám, ami a középkori tematikát tekintve nem meglepő. A rendkívül hosszú című Hunyadi És Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról (Saltarello) dal ismét egy „történetmesélős” nóta, Laura éneke és a rá felelgető csordavokál nagyon jól vezetik fel a szerzeményt, a legvégére pedig András hangja is becsatlakozik. A könnyen megjegyezhető és énekelhető szövegek miatt biztos nagy kedvenc lesz. Arra mondjuk kíváncsi leszek, hogy a magas dallamokat élőben hogyan fogják tudni előadni...
  A Hírhozó olyan Black Label Society-s riffel nyit, hogy csak pilláztam... Később a középrésznél is előjön egy akkora Metallicás riff, hogy én rögtön a Seek & Destroy-ra gondoltam. Ennyire karcos groove-ok azért nem megszokottak a zenekartól, de tetszik! Ez talán a „legmetalosabb” szerzemény a lemezen, ha vannak még ilyen témák a tarsolyban, szerintem a későbbiekben is érdemes lemezre tenni. Hegedűs részek persze itt is vannak, a refrén ismét jól sikerült, de a magasakkal újfent hadilábon lesznek élőben.
  
  A Dalriada epikus, komoly mondanivalót hordozó világa korábban nem engedett volna meg egy bohókás, mulatós hangulatú szerzeményt, de úgy látszik most már ez is belefér (az előző lemezen a címével ellentétben a Kinizsi Mulatságát szerintem nem lehetne ide sorolni). A Borivók Éneke című, kelepelő kétlábgéppel és a reszelős riffekkel megtámogatott gyors nóta könnyed, humoros szöveggel és a kifejezetten mulatós stílusban nyávogó hegedűvel nem biztos, hogy minden Dalriada rajongónak megnyeri a tetszését. Szerintem belefér egy kis könnyedség, amíg csak színesítő jelleggel kapnak helyet ilyen számok, és nem erről szól a teljes album.
  A laza mulatozás után átmegyünk a komorságba, A Juhászlegény Balladája meglehetősen mélabúsan indul, aztán begyorsul a tempó, de elég szélsőséges tempóváltások és dallamok jönnek elő, nem egy könnyen befogadható nóta. Ezt a dalt András énekli végig, mindössze Tadeusz hörög bele néhol. Nem olyan evidens felépítésű szerzemény, mint a korábbiak, ezért biztosan nem is lesz a koncertprogram szerves része, de érdemes párszor odafigyelve végighallgatni.
  
  Úgy gondolom, hogy a Dalriadában nem csalódtunk, továbbra is tartották a tőlük megszokott magas színvonalat, és továbbra sem felejtettek el dalokat írni. Szinte mindegyik szerzemény könnyen megragad a hallgatóban, nem nehéz ráhangolódni, énekelni, dúdolni a dallamokat, és élvezni a teljes zenekari játékot. A minden eddiginél több népies elemet tartalmazó zene logikus továbblépés volt az előzőek után, ha a zenekar a későbbiekben is meg tudja tartani az egészséges arányt a metal és a folk között, szerintem komolyabb baja egyetlen rajongónak sem lehet.
  Az AFM jóvoltából biztos, hogy külföldön is egyre többen ismerik meg a zenekart, és mindez azért jó, mert sokaknak akár tetszik, akár nem, a Dalriada egyfajta missziót is teljesít, még ha nem is feltétlenül tudatosan (bár szerintem igen). Általuk nagyon könnyen eljut a rock/metal rajongó fiatalok és külföldiek körébe a magyar népzene dallamvilága, a történelmi hátterű vagy történetmesélős szövegű dalokból eredetünk, nemzetünk gyökerei, a híres történelmi események. Hiszen gondoljunk csak bele: vajon ha irodalom órán parancsolja meg a szigorú tanárnő a nebulóknak a Walesi Bárdok vagy a Szondi Két Apródja kívülről való megtanulását, akkor is egy emberként énekelné-e egy tömött klubnyi fiatal kívülről az összes szöveget...?
  Egy komolyabb problémám van csak a lemezzel, az pedig a dobhangzás. Bár a rengeteg hangszer és énekszólam miatt így is elég sűrű a hangkép, a dobok megszólalását most valahogy nem sikerült eltalálni a „hangzavarban”. Korábban (Szelek, Arany-album) kiválóan ki lehetett hallani minden mozzanatot, sőt már önmagában is élmény volt csak Tadeusz dobjátékára figyelni. A dobos most is nagyon jókat üt, de korántsem lehet olyan tisztán kihallani a munkáját, és ez nagy kár. Remélem ez legközelebb jobban sikerül, és nem lesz ilyen steril a dobok megszólalása.
  Nekem az első 5 (Echo of) Dalriada sorlemez az etalon, ezek között ha akarnék se tudnék sorrendet felállítani. A Napisten Hava albumot nem érzem annyira elejétől végéig csúcsalkotásnak, mint amazokat, de az biztos, hogy ismét kiváló és igényes lemez született. Sok sikert kívánok nekik a továbbiakban is, sose adják alább a mércét!
  
  
  Felállás:
  Binder Laura: ének
  Ficzek András: gitár, ének
  Németh Szabó Mátyás: gitár
  Molnár István: basszusgitár
  Rieckmann Tadeusz: dob
  Ungár Barnabás: billentyűk
  Csete Ádám: duda, furulya
  
  Fajkusz banda:
  Fajkusz Attila: hegedű, ének
  Szőke Gergely: lant, ének
  Szőke Ernő: nagybőgő
  
  Dalriada: Napisten Hava
  01. Intro (Felcsíki lassú csárdás)
  02. A Dudás
  03. Tündérkert
  04. Napom, Fényes Napom
  05. Napisten Hava
  06. Julianus Útja
  07. Puszta Föld
  08. Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvári Diadaláról (Saltarello)
  09. Hírhozó
  10. Borivók Éneke
  11. A Juhászlegény Balladája
  12. Outro (Gyimesi)
  
  



Kulcsszavak:
  dalriada 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Fezen fesztivál 25

Hármas metal csapás, avagy amikor Sopron Budapestre jön: Moby Dick, Dalriada, Remorse

Korpiklaani & Dalriada: különleges folk metal est a Barba Negrában

Dalriada: augusztusban lemezbemutató koncert a Barba Negrában

Dalriada: megjelent az Őszelő nagylemez és a Hazatérés - 15 év Dalriada koncertalbum és DVD

 programajánló: 
2024. július 27.
Ilyet még nem látott Keszthely! Edda Művek és Caramel koncert a legendás Kastélyparkban
2024. július 30.
Lenny Kravitz- Blue Electric Light Tour (Papp László Budapest Sportaréna)
2024. augusztus 3.
Frog Leap: ismét Budapesten a Youtube legőrültebb metal feldolgozás csapata
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Begotten Silence: Faces Of Suffering
 kiemelt 
Starset: Immersion - The Final Chapter 2024 - Barba Negra Red Stage
  
A sci-fi ihletésű rockzenekar, a Starset lendületesen folytatja útját a 2024-es évben, új videókkal, turnéval és a lehetséges szupercsillaggá válással

ACCEPT: novemberben Budapesten újrázik a német csapat
Frog Leap: ismét Budapesten a Youtube legőrültebb metal feldolgozás csapata
Queensrÿche Budapesten: a debütáló EP-t és a Warning lemezt is eljátsszák a 2025-ös koncerten!
The Amity Affliction: klasszis lemezével tér vissza az ausztrál metalcore csapat
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 death    parkway drive    emarosa    suhaid    death night feast    the slayerking    belmondo    kovács attila    emi    emarosa    adimirion    callisto    slytract    thomas gundermann    metalmania    magyar rádió gyermekkórus    jon oliva    spirit of pink floyd show    raven    letz zep    ladánybene 27    barba negra    parway drive (aus)    comeback kid    notimefor  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!