szerző: BarnaNasum, Black Breath, Freedom Is A Lie 2012. szeptember 30., Budapest, Dürer Kert
Szeptember utolsó napja különös jelentőséggel bírt a grindcore kedvelőinek, ugyanis a stílus egyik legmeghatározóbb képviselője a búcsúturnéján hazánkat is útba ejtette. A Nasum ugyan a zenekarvezető Mieszko Talarczyk 2004. decemberi tragikus halála után feloszlott, de a többi tag úgy döntött, megalakulásuk 20 éves évfordulóján egy búcsúturnéval zárják le a banda történetét. A Nasum előtt még az amerikai Black Breath és a hazai Freedom Is A Lie lépett fel az este folyamán.
A 2007-ben alakult győri Freedom Is A Lie koncertje sajnos éppen akkor ért véget, mire megérkeztem a Dürer Kert nagytermébe, a másoktól hallott vélemény alapján azonban egy korrekt grindcore bemelegítésnek lehettek tanúi az időben érkező rajongók. Az amerikai Black Breath zenéje gyakorlatilag egy az egyben a svéd Entombed munkásságát eleveníti fel a hallgatóban. A metsző, láncfűrész gitárhangzással megszólaló death metal témák és crust-os őrlések kiváló nótákban öltenek formát, az egyéniség hiánya ellenére egy minőségi, ütős produkciót tud nyújtani a Black Breath. Az idén a Sentenced To Life címmel a második nagylemezét kiadó brigád élőben is jól prezentálta a koszos, súlyos dalokat. A remekül megdörrenő hangzás mellett a színpadi produkcióval sem volt gond, a kellően szőrös, hosszú hajú zenészek megbízhatóan játszották a súlyos muzsikát. A hangulat ennek ellenére nem volt a tetőfokán, a nézők meglehetősen bágyadtan figyelték a színpadon zajló eseményeket. Ebben nem segített Neil McAdams frontember sem, aki csak minimális kommunikációval körítette a szerzeményeket. Számomra ettől függetlenül tetszetős volt a majd 45 perces fellépésük, melyen az új album dalai (Endless Corpse, Feast Of The Damned, Mother Abyss, Home Of The Grave, Of Flesh) mellett a két évvel ezelőtti lemezük (Black Sin (Spit On The Cross), Escape From Death, Wewhocannotbenamed) is bőven képviseltette magát.
A Nasum-ot eddig nem volt szerencsém élőben látni (sajnos kimaradt annak idején a 2004. novemberi bécsi koncertjük), így most különösen kíváncsi voltam, milyen előadást tudnak nyújtani a búcsúturnéjukon. Az énekesi poszton Mieszko helyén a kiváló finn grindcore brigád Rotten Sound frontembere, Keijo Niinimaa szerepelt és tökéletesen töltötte be a szerepkört. Ahogy a többi zenész is kiváló formában volt; óriási energiáktól feszülve kezdtek bele a jó 50 perces aprításba. Másodpercnyi üresjárat nélkül pörgött maximális fordulatszámon a hihetetlenül intenzív koncert, a folyamatosan mozgó és önfeledten muzsikáló kvintett magával ragadta a publikumot is. Remek hangulatban telt tehát a fellépés és a feszes előadás kiváló hangzással is társult. A koncerten körülbelül 25 nóta hangzott el, arányosan válogatva az Inhale/Exhale (I See Lies, Tested, Inhale/Exhale, The Masked Face,Time To Act!), a Human 2.0 (Corrosion, Mass Hypnosis, Multinational Murderers Network, Shadows, The Black Swarm, The Idiot Parade), a Helvete (Bullshit, I Hate People, Relics, Scoop, The Final Sleep) és a Shift (Circle Of Defeat, Closer To The End, Fury, Particles, The Engine Of Death, Wrath) lemezekről. Egy hibátlan, zsigeri grindcore bulival búcsúzott a budapesti rajongóktól a svéd zenekar. Keijo is a lehető legjobb választás volt a pótlásra, valamint a dallistára, a rendkívül intenzív előadásra és a hangzásra sem lehetett panaszunk.
Egy maximálisan színvonalas produkcióval köszönt el hazánk közönségétől a Nasum és a Black Breath is kitett magáért. Ezen intenzív teljesítmény után még jobban fog hiányozni a színtérről a Nasum minőségi grindcore muzsikája.