hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2003. szeptember 23. kedd   12:37
nincsen hozzászólás

szerző: Sztavrosz
Paradise Lost
2003 augusztus 24, E-klub

  ”Midőn az est, e lágyan takaró / fekete, sima bársonytakaró”
  
  Ha a Paradise Lost nem Angliában, hanem Magyarországon alakul meg, bizonyára hasonló idézetekkel töltötte volna meg CD-füzeteit, s valószínűleg nem Milton, hanem Madách vagy Babits egy művét választotta volna a zenekar nevéül.
  A fent említett Babits-vers, az Esti kérdés akár egy PL-szöveg is lehetne. Ugyanis ugyanarról szól. Megvan benne mindaz, amiért feketébe öltözik és felkerekedik az a párszáz rajongó, aki egy augusztusi vasárnapon telt házat csinál az E-klubban.
  
  Négy éve nem járt Magyarországon a Lost. A környéket látva mindez érthetetlen volt, mert a nyári forróság miatt épp-nem-égő katlanná változott E-klubban egymás nyakában várták a rajongók a paradicsom eljövetelét Ami a kibírhatatlan levegőtlenségben fél 11-kor meg is érkezett és egyszeriben elszigetelte (Isolate) mindenki kényelmetlenségét.
  A csapat talán még sosem nézett ki ennyire optimálisan. Mind az öten más komponensként jelentek meg: Aaron Aedy Kerry Kinget megszégyenítő külseje a súlyt, a szigorúságot kölcsönözte, így egy magát kőmetálosnak aposztrofáló is nyugodtan rábízhatta magát a koncertre. Ha a Gothic nem is, de az Icon/Draconian Times vonal folytatódni látszik. Greg Mackintosh volt a szenvedés ikonja ha Krisztust valaha is el tudnám képzelni gitárral a kezében, biztosan Greg képe jelenne meg előttem. Ezt ellensúlyozandó, a legpesszimistább sorokat is fülig érő vigyorral énekelte Lee Morris dobos merthogy a Lost nem az érfelvágók érdekvédelmi egyesületének kultzenekara. A metronóm pontosságú pulzálást a mindig jóképű Steve Edmondson, a ridegséget pedig a fagyos hangulatból mindörökké jeles Nick Holmes képviselte. (Ez utóbbi azonban a rajongók határtalan szeretetének következtében már-már mosolygásra is ragadtatta magát ami bizonyára letagadandó lesz majd életrajzában.)
  
  Ideális volt tehát a megjelenés, ideális volt a helyszín (az említett meleget leszámítva), és ideális volt a hangzás is. Minden koncertfeeling rákfenéje a pocsék hangzás. Ahol belső magnó beindítása szükséges a koncert élvezetéhez, az az est már halálra van ítélve. No, itt erről nem volt szó. Ilyen döngölést legfeljebb a Panterától várnék, de feltehetően már ott is sokallanám. Azonban valami érthetetlen okból kifolyólag az utóbbi években rendre olyan koncertekre vetődtem, ahol nem volt cél a hangerő tücsökprüncögésnél magasabb fokra való helyezése. Itt ugyan nótánként kellett kapargatnom a fejem a földről, a dobok és a basszusgitár pace-maker-ként befolyásolták szívverésemet, de megérte.

  Egyedül a nóták tekintetében hagytak számomra kívánnivalót Nick-ék. Nem tudom mire vélni a Host/Believe In Nothing vonal ilyen mértékű hanyagolását. Nem az egy-egy itt is játszott slágert (So much is lost ill. Mouth) rejtették magukba azok a korongok, hanem ugyanazt az esszenciát, amit a Lost Paradise és a Gothic. (Bár annak, aki szerint a Depeche Mode és a Paradise Lost más világ, ezt minden bizonnyal hiába magyarázom.) Ugyanazt az (esti) kérdést feszegeti minden daluk minden hangjegye, hogy: „miért nő a fű, hogyha majd leszárad / miért szárad le, hogyha újranő?”. „Mi sosem fogunk vidám nótákat írni” nyilatkozta Greg Mackintosh még évekkel ezelőtt. És ez máig folyamatosan így van. Itt a hangulat az uralkodó, nem a hangszerek milyensége vagy a hörgés.
  
  Épp ezért állítom, hogy meglátásom szerint a setlist és az utolsó album, a Symbol Of Life is azt bizonyítja, hogy a Lost identitás-zavarban szenved: nem tudja, nem meri vállalni a Mode-dal való tényleges rokonságot, s helyette lavírozni próbál az As I Die-ért kóruskodók (hörgők?) kegyei, valamint a One Second-ot istenítők tábora között.
  Mindenesetre az E-hez hasonló rajongói lelkesedés hozzásegítheti őket egy újabb alapmű megalkotásához, aminek világpremierjét akár Magyarországon is megtarthatnák a látottak/hallottak alapján ez bízvást állítható!
  
  Setlist:
  
  isolate
  mouth
  hallowed land
  so much is lost
  mystify
  perfect mask
  symbol of life
  enchantment
  erased
  forever failure
  say just words
  embers fire
  self obsessed
  mercy
  as i die
  
  small town boy
  last time
  one second



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 texas in july    sylosis    herman frank    pantera    arcadia    haydamaky    pennywise    hazai termék    suicide silence    soundmirror    szokolay-dongó balázs    the biters    zsikla mónika    symphorce    linkin park    jeremy renner    hugo cabret    krúbi    grindrise fest vi    acuna    banco de gaia    live life hard    vhk    steven spielberg    dote  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!