hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2012. szeptember 18. kedd   20:50
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Lillian Axe, Helstar, Mortician, The Order Of Chaos
2012. szeptember 12, Club 202

  Őszinte leszek, a mai este igazából csak a Helstar érdekelt. Az amerikai power/thrash metal banda már a legelsők között részt vett a színtér kialakításában, ám más hasonló meghatározó fontosságú zenekarral egyetemben (talán csak az Iced Earth a kivétel) ők sem tudtak az undergroundon kívül szélesebb körű ismertséget elérni. Most azonban végre Magyarországon is megismertük őket, a power metal rajongóinak igazi csemege volt ez az esemény. A főzenekar azonban nem ők, hanem a Lillian Axe volt, ami azért meglepő, mert a szintén amerikai hard rock-osok szerintem jóval kevésbé ismert banda, noha ők is már a ´80-as évek óta léteznek. Azt se hiszem, hogy itthon többen ismernék őket, mint a nemrégiben 30 éves jubileumi DVD-t kiadó Helstar-t.
  Nem teljesen értettem, hogy a minden valószínűség szerint amúgy is kis létszámosnak ígérkező bulinál miért kell ennyi előzenekar, a korai kezdés sem szokott ideális lenni, pláne hétköznap. Így különösebben nem is bántam, hogy sokakkal egyetemben a teljesen jellegtelen nyitóbandákat nem láttam, a The Order Of Chaos se volt sokkal izgalmasabb, bár ott azért néhány jó gitártémára fel lehetett figyelni. Frontasszonyuk volt még érdekes jelenség, a teljesen jellegtelen hölgy (akit mintha most kaptak volna elő a mosókonyhából) dallamos és kicsit durvább éneket is prezentált, ezen kívül úgy botorkált a színpadon, mintha nem lenne magánál. Hol a gitárosoknak ütközött, hol a földön fetrengett, hol leült a közönséggel szemben. A produkciójuk is rendkívül halkan szólt, nem hiszem hogy sokakat sikerült meggyőzniük a minimális létszámú közönségből.
  
  A Mortician-ról tudni kell, hogy itt most nem az azonos nevű death metal bandáról van szó, hanem egy osztrák csapatról, akik azt a vérbeli oldschool stílust nyomják, amit anno speed metalnak neveztek. Szóval valahol a heavy és a thrash mezsgyéjén egyensúlyoztak, viszont ők már a továbbra is kis létszámú közönségnek egész jó hangulatot tudtak prezentálni. Kezdődött mindez azzal, hogy a folyamatosan mosolygó énekesük rögtön kezdésnél lemászott a színpadról, és egyenként kezet fogott, pacsizott a közönség összes jelen lévő tagjával. A későbbiekben is majdhogynem többet tartózkodott a nézőtéren, mint a deszkákon, látszott rajta, hogy rendkívül örül neki, ha a közönség élvezettel követi a produkciót.
  Szóval a frontembernek hangulatteremtésből ötös. Ha az énekteljesítményét nézzük, akkor mai szemmel nézve borzalmas, de ama bizonyos ´80-as években, amikor az oldschool thrash-hez teljesen megfelelő volt a fahangú kajabálás, mondjuk úgy, nem rítt volna ki a sorból. A néha egészen különleges, kígyózó mozgáskultúrával megáldott tag szemmel láthatóan újabb szerzemény, fiatalabb a többieknél. Érdekesség volt még a dobosuk, aki magyar származású, és büszkén „100% magyar” feliratú pólót viselt. Ő menet közben előre is jött anyanyelvén köszönteni a közönséget és egy kicsit konferálni, a jelenlévők pedig örömmel konstatálták mindezt. Persze ez a koncert is halkan szólt, sőt a vékonyan sercegő egyetlen gitárral túlzás nélkül olyan volt, mintha a PokolgépTotális Metál kazettát hallgatnánk. Szigorúan oldschool arcok próbálkozzanak csak a Mortician zenéjével, akik szerint csak a ´80-as években volt igazi a metal és a ´90-es évek már árulásnak foghatók fel.
  
  Következett a Helstar, akik hiába underground legenda, továbbra is gyér létszám mutatta a US power stílus szűk hazai bázisát. Amúgy más esetben is szemmel látható, hogy nálunk az europower és a heavy metal műfajoknak van komolyabb rajongótábora, a karcosabb, thrash-esebb amerikai ág kevésbé honosodott meg itt, ezt pl. a korábbi Vicious Rumors koncertek látogatottsága mutatta, akik szintén legendás nagy öregnek számítanak. James Rivera-ék azonban rutinosan nem mutattak semmiféle csalódottságot, hanem magabiztosan végigjátszották a programjukat. Az apró termetű frontember kiválóan uralta a deszkákat, és folyamatosan tartotta a kontaktust a buli ízére mostanra már ráérző közönséggel.
  A programjukat szépen összeválogatták a 7 nagylemezre rúgó életművükből. Mindegyik album kapott lehetőséget a bemutatkozásra, és a legutóbbi, 2010-es Glory Of Chaos sem lett túlreprezentálva. Látható volt, hogy a megjelenteknek a döntő többsége őmiattuk jött, mert a Angels Fall To Hell, Dark Queen, The King Is Dead, Toward The Unknown, Pandemonium, To Sleep Perchance To Scream, Good Day To Die, Baptized In Blood, The King Of Hell, Run With The Pack nótákat egész sokan együtt énekelték a zenekarral. A Helstar zeneileg az amerikai stílusú power metal thrash-esebb irányához áll közel, és mindezt csak Rivera vékony hangja és fülrepesztő sikolyai tolják el a heavy irányába. Ezért a már említett közös éneklés és a zakatolós riffekre való headbangelés egyaránt megfért egymás mellett. Sajnos ők sem szóltak annyira jól, Larry Barragan riffelését és szólóit még nyomon lehetett követni, de Robert Trevino munkáját jórészt elnyelték a hangfalak. Az énekes mellett még Jerry Abarca basszer is nagyon élt a színpadon, aki ránézésre Devin Townsend kettyós szerelemgyerekének néz ki, minden bizonnyal sikeresen pályázna a világ legrondább rockzenésze díjra. Az ő játékát legalább szintén ki lehetett hallani. A doboknál Mikey Lewis nem csak bőrszíne miatt olvadt be a háttérbe, de a valamiért egész este plexiüveg mögött lévő dobcuccból sem lehetett túl sokat látni.
  Azért nem állná meg a helyét a Helstar-t az US power legkiemelkedőbb csillagának nevezni, de ettől még a névjegyük megkerülhetetlen a műfajban. Nem fűződik a nevükhöz igazi slágerparádé, de jó pár élvezetes nótát hallhattunk tőlük a mai nap. Talán a Pandemonium és a Good Day To Die voltak a legfigyelemreméltóbb alkotások, szóval esetleg ezekkel érdemes kezdeni a Helstar életművel való ismerkedést. Megéri, mert megérdemli a figyelmet ez a zenekar.
  
  A Lillian Axe-ről őszintén szólva nem sokat tudtam, inkább levezetésként készültem az előadásukra. Ehhez képest nagyon is pofás bulit kerekítettek az amerikai hard rockerek. Nehéz megfogalmazni, mitől is voltak olyan jók. Egyrészt a nótákban benne volt minden, amitől az ilyen zenét szeretni lehet: jóféle gitártémák, emlékezetes dallamok, pár remekbe szabott gitárszóló. Másrészt a zenekar kiállása és sugárzó szeretete a közönség felé ugyancsak könnyen maga mellé állította a megjelenteket. És ezt nem csak a zenekar bevallottan keresztény mivolta miatt mondom, a színpadról egyszerűen sugárzott a jókedv, a tisztelet a jelenlévők felé, és persze a zenének az élvezete.
  Steve Blaze gitáros/főnök mellett ezúttal Derrick LeFevre énekest láthattuk. Nem tudom mi az oka annak, hogy nem Brian Jones az aktuális dalnok, hanem az elődje, mindenesetre Derrick-re semmi panasz nem lehetett. A zenekarvezető mellett ő volt a másik, akinek az egész lényéből sugárzott a nyugalom és a kedvesség, nem mellesleg az énekhangja is abszolút meggyőző volt. A többi tag kevésbé volt előtérben, de szemmel láthatóan ők is rendkívül élvezték a zenélést.
  
  Bár világos volt, hogy az indiánklubban megjelentek döntő többsége főzenekari státuszuk ellenére nem őmiattuk érkezett, ennek ellenére mégis igen kiadós szettel kedveskedtek a dallamos hard rockra egyre jobban rákapó közönségnek. Igazi best of bulit nyomtak, jórészt az első két albumról szemezgetve, de gyakorlatilag mindegyik sorlemez bemutatkozott a magyar közönségnek. A megjelentek elismerő tapssal éltették a zenekart, és még akiknek annyira nem is szívügyük a Lillian Axe zenei világa, azok is elismeréssel adóztak a bandának.
  Közéjük tartozom én is, egyszerűen érthetetlen számomra, hogy olyan frankó kis hard rock dalokkal felvértezett életművű banda, mint a Lillian Axe, miért nem került soha a reflektor középpontjába? Pedig igazán megérdemelték volna. Valószínűleg ők nem tudtak jókor jó helyen lenni, mint egynémely pályatársuk, de ettől függetlenül lelkesedésük töretlen, és ezt a mai nap is bizonyították. Azt hiszem, ideje pótolnom a lemaradást, a koncert meghozta a kedvemet ahhoz, hogy jobban beleássam magam a Lillian Axe munkásságába.


Kulcsszavak:
  lillian axe     helstar     mortician     the order of chaos 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Club 202 - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Helstar: szöveges videó a power metalos csapattól

Új videó a Helstar-tól

Battle Beast, Alpha Tiger, The Order Of Chaos, Flood In The Desert

Battle Beast, Alpha Tiger, The Order Of Chaos a Barba Negrában

Gigászi heavy metal buli a Club 202-ben a Circle II Circle és a Vicious Rumors főszereplésével
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
Sonata Arctica, Edge of Paradise, Temple Balls
 kiemelt 
Unleash the Archers, Striker, Northtale a Barba Negra klubban
  
A Barba Negrában mutatja be a tavaly augusztusban megjelent legújabb nagylemezét az Unleash the Archers

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
Helloween 2021. UNITED ALIVE PART 2
 friss hozzászólások 

Cinetrip nyár (1)
Turin Horse címmel debütál a Bengal rockprojekt videoklipje (1)
Interjú Kalapács Józseffel (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 damnations day    paramore    aaron eckhart    ub40    within temptation    légió    daniel radcliffe    garbage    sick room    napalm death    the trade    beady eye    gyár    nergal    charlie winston    pál utcai fiúk    blitzkrieg    gallagher    kung fu panda 2    counterparts    the last felony    gloryful    eejit midget    rock of ages    mr2  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!