lemezajánló [nagylemez] 2003. szeptember 17. szerda 17:32
nincsen hozzászólás
szerző: ReteePlayground: Perfect Place For Recreation
Bevallom őszintén, a Playground zenekar nevét ez idáig még nem sokszor hallottam, így csak azzal voltam tisztában, hogy egy magyar metálzenekarról van szó, amely kissé lazán kezeli eme stílus általános szabályait. Az első pár számba való belehallgatás után azonban már nem voltam teljesen biztos a dolgomban, hiszen az alapok való igaz, hogy a metál színteréről merítkeznek, ám jó adag hardcore-os csírát, néhol pedig egyéb alfajok létezését fedeztem fel. A stílus így tehát nem igazán behatárolható, ám ezt dicséretként értem, hiszen a bemutatkozó szövegek alapján a srácok is valami hasonlót akartak megvalósítani. Néhol a dawncore agyziláló ereje, néhol a gótikus metál nyugodtabb, és mégis izzóbb jegyeit érzékelhetjük, ám a számok nem olvadnak össze, mert egy-egy keményebb, zúzósabb darab után mindig akad egy lassúbb, melankolikusabb hangvételű mű.
A stílusok eme érdekes összeolvadását még csak tetőzi a szöveg, amely ugyan néhol kevéssé érthető és befejezetlen, azért mégis képes gondolatainkat alternatív síkokra irányítani, ahol már csak a ránk törő depresszió elől kell elmenekülnünk a másik irányító fonál, az agresszió irányába, néhol fel-fel pörögve a zene váratlan váltásainál. Ezek a váltások az igazán érdekes, és fogjuk rá, újszerű elemek a magyar színtéren, ám talán a rutin hiánya miatt nem használták ki az összes lehetőséget. Jó kezdés, de átlagos folytatás szindrómát éreztem végig a számoknál, néhol pedig a magyar valóság sütött vissza, ám ettől függetlenül pár szám már kiemelkedik a mezőnyből.
Az album tehát jó, igaz, ténylegesen csak az ez irányban keresgélő underground körök élvezhetik, leszámítva a koncerteket, ahol érzésem szerint bárkit elkaphat a hirtelen hév. Nem véletlenül fűződik a PlayGroundhoza Pogo Party elnevezésű fesztivál is, erre a muzsikára igazán be lehet vadulni. Pozitív meglepetésként ért a zene minősége is, és itt most ténylegesen csak a tisztaságra és a kidolgozottságra gondolok, habár nem fogjuk összetéveszteni egy-egy befutottabb csapat zenéjével őket, ám igenis élvezhető és kifizetődő a néma hallgatás, és az időnkénti elmerülés. Többször ugyanis nincs rá lehetőségünk, azonban, amit a stílus ígér, azt megkapjuk, de semmi többet, az extrákkal egyelőre adósak a srácok. Sebaj, majd legközelebb.
17:32
