hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2012. július 27. péntek   15:54
nincsen hozzászólás

szerző: Zsóti
Hegyalja Fesztivál 2012
Július 18-22. Tokaj/Rakamaz

  Július 18. és 22. közt az idei Hegyalja Fesztiválra látogatott ki kis csapatunk, hogy beszámoljunk, illusztráljunk, élményeket szerezzünk.
  
  1. nap
  
  Sikeres majd három órás vonat utat magunk mögött hagyva leérkeztünk Tokaj állomásra. Már a leszállók és ott tartózkodók létszámából látszott, hogy idén is nagy érdeklődés övezi ezt a fesztivált. Egy bő fél órás kóválygást követően sikeresen becsekkoltunk, letelepedtünk, megkaptuk a Passunkat és a Borsodi Camping, betonnal kiöntött, a megtévesztés érdekében kis homokkal lefedett talajába, amolyan lehetetlen küldetésként félig bevert cölöpökkel már állt is a csodálatos Quechua sátrunk. Az idő tökéletes 26 fokos volt, igazi fesztivál hőmérséklet. A városban ekkor már igazi party hangulat uralkodott, a Kerék nevezetű vendéglátóipari egységben pedig páran már vasárnap óta boldogra itták magukat és heverésztek, hol a bokorban, hol a járda valamely szegletén. Pár órás terepszemle és egy két elfogyasztott frissítő után izgatottan vártuk fotós barátommal első eseményünket.
  
  18:30-19:45 Till We Drop (Borsodi Malátabár)
  
  A nap nekem 18:30-kor kezdődött, a Borsodi Malátabár első keményebb zenekarának fellépésével. Hazánk egyik meghatározó, metal és energikus hardcore elemeket magában hordozó pop punk zenekara a Till We Drop bulijai már második éve élményszámba mennek. A legutóbbi és egyben születésnapi bulijukhoz hasonlóan itt is elhozták nekünk az akkor még csak első bemutatását élő, mostanra már szinte megkövetelt, közkedvelt és egyben új klippel kifutott Adele Covert, a Someone Like You-t. Szokásos nagylemezük setlistjével jöttek Petiék, és ahogy vártam tőlük, hozták is a kötelezőt. Pít erőteljesen, dinamikusan vocal-ozva, ismét a közönség közé ugorva, ám ezúttal az utolsó szám meglepetéseként helyet cserélve a Orbán Ferivel, pár örömteli percet szerezett az amúgy is tomboló publikumnak.
  
  20:00-21:00 Set Your Goals (Borsodi Malátabár)
  
  Alig, hogy lesétált a TWD, egy fura figura rohant fel a majd 150 centijével és 40 kilójával, jelezve itt valami készül. Csatlakozott hozzá az elsőre jól lakott medve érzetét keltő vocalos társa is és a két fura figura hatalmas elánnal csapott egyből a lecsóba. Az amerikai pop-punk vonalat követve a Set Your Goals hamar megmutatta a Till We Drop-os srácoknak, hogy is csinálják ezt a tengerentúlon, bár hangsúlyozom nekem a magyar banda nagy kedvenc, és panasz sem érhette őket. Személy szerint jobb szeretem a hardcore elemeket felvonultató zenét, a másodpercek alatt megtelt nézőtér és az energikusság még az én lábam is dobolásra késztette. A srácok még egy rögtönzött Alphaville számmal is kedveskedtek nekünk, a Forever Young átdolgozását nyomták amolyan átvezetőként, melynek óriási ováció lett a köszönete.
  
  21:30-22:30 Fish! (Borsodi Malátabár)
  
  Fél óra pisi szünet után ott folytattam, ahol abbahagytam, az est folyamán már hagyománnyá vált Borsodi Malátabár első sorába passzírozván magam a Fish! buliját sikerült kicsit letaposva ugyan, de nyugodt szívvel állíthatom, hogy élveznem. A koncert után bevállaltam egy bő órás szunyát, hogy hangolódjak a záróakkordra.
  
  23:30-01:00 Alphaville (GER) (Borsodi Nagyszínpad)
  
  Bár nem az én világom az elektro-retro zene, a Borsodi színpad záróprodukciójaként fellépő Alphaville a régi szép időkre emlékeztető eleganciával és attitüddel varázsolt hatalmas hangulatot. A színpad előtere már a kezdés előtt szinte teljesen megtelt az öröm(és simán)ittas emberek hadával, ahogy azt várni is lehetett. Bő másfél órán keresztül nyomták a német szintipop-rockot az örök fiatal urak olyan intenzitással és energiával, amit a mai kor gyermekei is megirigyelhettek. A hangosításért csillagos ötöst adnék, egész hátul álltam és még így is tökéletesen visszaadta az első sorok élményét a buli. Bár néha amolyan Men In Black-es neutralizáló élményem volt a felvillanó reflektoroktól, nem lehetett okom panaszra, hisz fantasztikusan éreztem magam. A Big in Japan-nál még a jól megszeretett Bikicsunájunk pólóját is láthattuk a kivetítőn, köszönhetően a szemfüles operatőröknek és a lelkes magyar fanoknak. A koncert végére még a Forever Young is előkerült a repertoárból. Remek zárása volt ez az első igazán aktív napnak.
  
  2. nap
  
  Szomorú vagy nem, az alapzajt még nem szokta meg a fejem így hajnali ötig nem is igazán sikerült elaludnom és már hétkor fenn voltam. Minden rosszban van valami jó alapon még a sorban állást megelőzve legalább letudtam a fürdést és feszültem neki a reggeli nagybevásárlásnak.
  
  Bukovinszki Béla Sajtótájékoztató
  
  Csütörtökön 13:00-kor egy Hivatalos, mégis rögtönzöttnek ható rövid, 8 perces sajtótájékoztatóval kezdtük meg a napot. Örömmel tudatosította bennünk Bukovinszki Béla, hogy idén először a 0. napon is voltak programok a Hegyalja Fesztiválon (Sajnos a 0. napot külső tényezők miatt nem sikerült végig élveznünk). Kicsit csalódást keltett, hogy az Arch Enemy vocalos hölgye lemondta a szerdai autogramm osztást, tisztázatlan okok miatt, de a pozitívumok mellett eltörpült ez az apró kis negatívum. Az idei fesztiválra megközelítőleg 85.000 résztvevőt jósoltak a nagyok (végül 58.000 össze is jött), le a kalappal Magyarország. Idén már üzemelt a többi fesztiválon megszokott fesztiválkártya, és a környezettudatos szervezésnek köszönhetően a kihelyezett zuhanyzók egy gázos megoldásnak köszönhetően állandó melegvízzel várták a fürdeni vágyókat. Ami még nagy öröm volt számomra, hogy itt is működött a Repohár (bár dobálózni is tökéletes volt vele), valamint a fesztiválok közt egyedülálló módon az Országos Munkaügyi Hivatal és a Provident közös komprodukciójaként létrejött a Karrier Gyár, mely Badár Sándorral és Aranyosi Péterrel karöltve segít a munka nélkülieknek ill. karrierválasztás előtt állóknak a továbblépésben.
  
  16:00-16:45 Magashegyi Underground (Borsodi Nagyszínpad)
  
  Délután négy körül járhatott, álmosan, a melegtől tikkadtan bujkáltak az emberek árnyékot keresve, miközben a Magashegyi Underground vagány énekesnője, Bocskor Bíborka mászott ki a Borsodi Nagyszínpadra, vidáman, ugrándozva, semmitől nem zavartatva, kedvet csinálva ezzel a lehalt publikumnak. Percek alatt 6-7 sornyian is összeverődtek, hogy hallhassák a tavalyi Ezer Város című tükörlemez pár remekbe szabott számát. Az Anglia kicsit elektrosított változatától már a biztonságiaktól kapott locsolócsöves hidegzuhany elől menekülve énekelte végig a publikum a háromnegyed órás előadást.
  
  18:30-19:30 HétköznaPICSAlódások (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Egy másik helyszín, egy másik életérzés. Fél héttől kollegám tudósított a Pepsi Nagyszínpadról. „Hangfalra taposós, kormánybecsmérlős, érkidagadós, odamondós. Ha ebből egy is hiányzott volna, nem éreztem volna jól magam. Mert ebből főzi a HétköznaPICSAlódások a nyertes levest, amit most is a nyakunkba zúdítottak, merőkanalastól, lábasostól. Hamar ki is alakult a pogó porvhiar, ami másodpercek alatt beterítette a közönséget. De a fuldoklás senkit nem akadályozott meg a kedvenc számok skandálásában. Nappali koncert volt ugyan, de a PICSA gondoskodott a sötét valóságról, ami körbevesz minket. Persze mind ezt úgy, hogy észre sem veszed, milyen szar a világ, mert élvezhető zenekörítésben nyomják le a torkodon. Megvolt, jó volt.”
  
  18:45-19:45 Péterfy Bori & Love Band (Borsodi Nagyszínpad)
  
  Eközben a Borsodi Nagyszínpadon, egy teljesen más világban, eufóriában, kilibbent fekete Harisnyás Pippinként, énekelt pár akkordot, majd a tőle megszokott könnyedséggel és kissé szétesett mozgáskoordinációval nekikezdett annak az egy órás koncertnek, amit megszoktunk Borbáláéktól. A már jól bevált dalokkal érkezett a fesztre. Vámpír, Zombi, Jó reggelt Bori (egy kis „ha odaérünk, ahhoz a részhez, hogy köszönnek, tudjátok mit kell mondani„), Szembogár, Hello Modern Dizájn közönségmegmozgató számai remek hangulatot biztosítottak még azoknak is, akik más stílusvilágban élve odacsapódtak az összegyűlt tömeghez.
  
  20:15-21:15 Kowalsky meg a Vega Big Band Special (feat. FankaDeli) (Borsodi Nagyszínpad)
  
  Eljött a 8 óra. Számomra talán a nap legjobb koncertjét hozta a Kowalsky meg a Vega Big Band Special fellépése, melyben Fankadeli is közreműködött két szám erejéig. Energikus, hangulatos, és a Kowától jól megszokott buzdító mondatokkal és bölcsességekkel tarkított, trombitaszóval és hegedűvel tökéletesített dallamok olyan eufórikus hangulatot teremtettek másodpercek alatt, hogy szinte a nirvana küszöbén ültem és egy bárányfelhőről lógattam le a lábaim. Felcsendült az Ennyi Csak, a Többet Érdemelsz, a Nem Igaz, hogy csak párat említsek a nagyokból. Megtudhattuk, hogy idén egy közös lemezzel jelentkezik a két stílus képviselője Fanka és Kowa, melynek szemmel láthatóan minden fan rettentően örült, hisz tény, hogy nagyon jól sikerült az általuk előadott két szám (Bölcsődtől a Sírodig és az Ez a Mi Mesénk). Kis hirdetés gyanánt azt is elárulták a srácok, hogy a nem rég megjelent első közös klipjük, A Bölcsődtől a Sírodig címmel már megnézhető facebook oldalukon és a youtube-on. Meglestem, nem a klip miatt fogom szeretni a számot.
  
  21:45-23:00 Danko Jones (CAN) (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Fél óra pihi és ismét Pepsi. Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a Kanadai csapatot, ahol a frontemberről elnevezett banda zúzza a húrokat, amolyan poprock-os stílusban. Persze ettől még lehetne ugyanúgy egy tucat zenekar, de Jones úr remekül ötvözi a hollywoodi stílust a stand up comedy-vel, ezzel is egyedivé téve az amúgy is összetéveszthetetlen nótákat. Amit vártam: Rock-istenes belépő és nyelvnyújtós akkordkitartásos pózolások, és a két szám közti rögtönzések, vicces beszólások és közönség izgató, hergelő „na mi van veletek, csak ennyire futja??” odamondások. Amit kaptam: az előbbieket sok füst effekttel. Nem bízták a véletlenre, lementek a jól ismert számok (First Date, Sticky situation..), amit bele lehetett sűríteni bő 1 órába. A legjobb az egészben, hogy színpadon mindez sokkal nagyobbat üt, mint ahogy egy klipben végignézi az ember. Sallangmentes keménykedés, arcoskodás. De az igazság az, hogy jól áll nekik. Reméljük, folytatják ezt a vonalat és „popposodnak” el, mint más garázsból kinőtt punk-rock banda. Élmény volt. köszönjük.
  
  Az este ekkor még nem ért véget, fortuna úgy gondolta a koszosabb fesztiválozóknak jót tesz majd egy bő órás eső, meg is kaptunk azt jó hideg formában. Ennek köszönhetően csúszott a Hatebreed (USA), amiről így sajnos le is maradtunk lendületből. Valamivel éjfél után elállt a zuhé, vagy legalább is kisebb fordulatszámon zuhogott, így átvánszorogtunk a Borsodi Malátabár fedett teraszrészlegére, hogy a Pendulum DJ-set remek DnB mixeit végig élvezve búcsúztathassuk a hajnalt. Kellemes 3 óra alvás és pár irdatlan kemény kődarab a hátamban. Panaszkodni azonban nem lehet, hisz a fesztivál erről szól, kezdődik a harmadik nap.
  
  3. nap
  
  15:00 Guinness rekordkísérlet (Axe Radio 1 Party Station)
  
  Nem mondanám korán kezdősnek a pénteki napot, hisz az első megmozdulásunkhoz egészen 15:00-ig kellett várni. A nyár legszexisebb Guinness rekordkísérletének adott helyet az Axe Radio 1 Party Station, ahol egy külön erre az eseményre felállított 150 négyzetméteres színpadon amolyan öntözőrendszerként kialakított csoportos zuhanyzót felállítva, az egyszerre legtöbben egy helyen zuhanyzó emberek világrekordját adta át a múltnak a Hegyalja négyszáznál is több vállalkozó szellemű tusolni vágyója. Személyszámlálónak a fesztiválriporterkedő Majkát kérték fel, akinek nem okozott gondot a csinos fürdőruhás hölgyek és a gyönyörűbbnél gyönyörűbb hostess lányok közti flangálás. A sikerhez kellett 409 fürdőzni vágyó bátor ember, akik több mint 12 liter Axe tusfürdőt kaptak nyakukba. A talpalávalót Gyurex szolgáltatta a jeles eseményhez.
  
  17:15-18:15 Supernem (Borsodi Nagyszínpad)
  
  Valamivel öt után nekivágtam, hogy a tűkön ülő publikum közt utat üssek magamnak a kordon bejáratához, hisz a Supernem lépett fel a Nagyszínpadon. Papp Szabi ugyan nem a legfrissebb állapotban mászott ki odújából, ez szemmel látható volt, hangulatról azonban kellőképp gondoskodott, hisz az őt óriási ovációval üdvözlő több száz lelkes néző meg is követelte. Javarészt a Tudományos Fantasztikus Pop című albumról játszottak számokat, de a régi idők szerelmesei kedvéért felcsendült a Számolj Rám is, valamint a K-K-Kétszer-t is eldadoghattuk az egy órás koncert alatt.
  
  18:30-19:30 Belga (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Rohamléptekben érkeztünk meg a Belga fellépésére, ahol a srácok egy piros-fehér-zöld szalagot átvágva és a B*zdmeg című számmal „megnyitották az eseményt”. Az agyleépítő koncert némi mozgással, némi humorlabdaccsal, de nem sok átütőerővel, kicsit altatott, nem éreztem a fiúkban a tüzet, de ezzel is eltelt egy óra.
  
  20:00-21:15 30Y (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Nem kellett messzire mennem, hogy újabb magyar kuriózumzenekarba botoljak, szűk negyed órás csúszással ugyan, de Beck Zoliék is megkezdték koncertjüket. Látszott rajta, hogy teljesen fesztiválhangulatban van, és ennek produkciója sem látta kárát. Mosolyogva, vidáman, kifogástalanul végigtoltak egy bő órás produkciót, nagy kedvenceim is felcsendültek, mint a Teremtős és a Felhő, így én kifogástalanul éreztem magam.
  
  20:15-21:15 Depresszió (Borsodi Nagyszínpad)
  
  Eközben valamivel odébb a magyar rock/metal egyik már 13 éve remekül muzsikáló együttese adott nagyszabású koncertet. A Depresszió Halász Ferivel az élén összecsődítette a rock szerelmeseit, és baromi ütős kis bulit csaptak.
  
  21:45-23:00 Skindred (UK) (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Vacsoraidő után az este egyik legnagyobb neve, a Skindred rombolta le a szabadteret. A Walesi Alternatív Metal banda Reggae és Nu Metal elemeket keverve már 1998 óta ostromolja a különböző fesztiválokat, hogy maradandót alkossanak, ami ezúttal is sikerült nekik. Benji Webbe egészen lehengerlő vocalja mellett még az is öröm volt, hogy először hallottam őket élőben és a tavaly megjelent Union Black című album nagyon ütött.
  
  Pár óra kóválygást követően meglestük mit alkot DJ Junior az Axe Partyi Station-ön, figyelmünket azonban egyből lekötötte az a ketrecben táncoló dekoratív hölgy, aki igen erotikus mozdulatokkal csalta arra a kíváncsiskodókat. Ekkor már egészen összefolytak az események, csakhamar az Evil Nine (UK)-on találtuk magunkat, ahol épp a talán leghíresebb számuk a Restless szólt. Örömittasan ténferegtünk rajta egy bő negyed órát, majd kis pihenő után nem akárki lépett fel a Borsodi Malátabárban.
  
  03:00-05:00 Ludmilla (Borsodi Malátabár)
  
  Hajnal 3 óra, Malátabár terasz. Fotós társam napjának fénypontja, Ludmilla következik, akit már nagyon régóta nem hallott fesztiválon zenélni, Talán még a Tilos sátor lehetett az utolsó ilyen emlék. A felvezető már javában ment, mikor észrevétlenül megjelent Fruzsi is. Olyannyira sikerült teátrálisra a belépője, hogy szerintem a kevésbé józanabbak észre sem vették, hogy már egy kecses női kéz forgatja a dekkeket. A zenéről nem lehet riportot írni, mert az elegy, amit Ludmilla képes keverni, mesterien szexi, egyedi és megismételhetetlen művé válik, ahogy kiáramlik a hangszóróból. Természetesen nem kellett sok és már az első törtekből leesett mindenkinek hogy ki van a pult mögött. Eszméletlen élményt kaptunk, mindezt azzal a hatalmas plusszal, hogy ha az ember felnézett a színpadra egy édesen mosolygó lányt látott, aki már előre kuncogott, hogy milyen büntetést fogunk kapni pillanatokon belül. Ilyenkor kétszer ráz ki a hideg, egyszer mikor rájössz, hogy valami durva fog jönni (Fruzsi mosolyog), és mikor bevágja amire készült. Az egész olyan odakönyökölős, tegyél velem, amit akarsz este volt.
  
  4. nap
  
  Korai kelés, gyors fürdés (már akinél persze) és kezdődhetett a Hegyalja Fesztivál 2012-es kiírásának utolsó és általam legjobban várt napja. Elterveztem, hogy lesátorozok a Pepsi Nagyszínpad előtt és csak hajnalban kelek fel a földről, ennek azonban több okból sem sikerült eleget tennem. Az egyik az eső volt, a másik az őrjöngő tömeg, na de ne szaladjunk ennyire előre.
  
  14:45-15:15 Nikson (Pepsi Nagyszínpad)
  
  A színpad első fellépője a Nikson 4 tagú kétvocalos formációja volt, akiket még a hotdog.hu közösségi portálon ismertem meg, nagyon jó fej közvetlen srácok hatalmas szívvel és szerintem baromi jó zenével. A nem sok, de annál lelkesebb közönség a csöpörgő eső ellenére sem adta fel a 45 perces fellépés megtekintését. Ezt meghálálván jutalmul egy teljesen új számot kaptak a zenekartól.
  
  15:45-16:30 Helia (I) (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Alig fél óra kellett, hogy a még félálomban levő sátorozók, a 2007-ben alakult és már hagyományként fellépő olasz metalcore zenekar ismerősen csengő dallamaira és akkordjaira azonnal odacsődüljenek a Pepsi Színpad elé. A srácok jól játszottak, hangulatosak voltak és kellemes emléket hagytak Tokajban. Koncert után beálltak a nézők közé, hogy figyelemmel kísérjék a többi fellépőt.
  
  17:00-18:00 Leander (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Számomra 17:00-tól indult be igazán az élet. Egy kis külföldi muzsikát követően Leanderék másztak ki odújukból, hogy odapörköljenek az akkorra már szép számú publikumnak. Végre megélhettük, hogy kijöjjön a Szívidomár, ennek megfelelően, ami belefért, le is tolták a srácok. Vörös Attila és Köteles Leander elmondása szerint nem volt az az atom jó koncert, ettől függetlenül az emberek arcán kiült, hogy nagyon jól érzik magukat. Elmaradhatatlan záró számként letolták a Bad Romance Cover-jüket is, így nekem csillagos ötössel zárták a napot.
  
  Szívem szerint végignéztem volna az Insane zenekar fellépését is, de az interjúztatások miatt, valamint a kedves szervezők segítségével összejött zenekari fotóknak köszönhetően csak fél füllel sikerült
  
  20:00-21:15 Suicide Silence (USA) (Pepsi Nagyszínpad)
  
  Mitch Lucker neve a metal / hardcore világban mozgóknak egyet jelent a kőkemény zúzással és szerintem mára a Hegyaljára járók számára sem ismeretlen fogalom. Ennek megfelelően széttárt karral pontosan 20:00-kor kilépett az agyonvarrt családapa és letépte a fejünket. Már a második számnál eufóriában hallgattam a You only Live Once-t és ez az idő elteltével csak jobb és jobb lett. Az első sor majdnem kiesett a kordonon, de ez érthető is volt. Megint odatették, mint tavaly a Dürerben, nekem ismét maradandó volt.
  
  21:45-23:00 Enter Shikari (UK) (Pepsi nagyszínpad)
  
  A show azonban csak ezután kezdődött. Suicide alatt Rou-ék szintén a közönség berkein belül álltak mindenki rendelkezésére, míg 21:45-kor már az új stílust teremetett elektrohardcore zenekar minden tagja ugrándozva esett neki a showmakingnek. System... majd Meltdown és már állt is a bál. Megszokott módon nem bírtak egy helyben maradni a srácok, hol Rou mászott ki a közönségbe vagy épp fel a színpad állványon majd 6 méter magasba, hol Rory mászott fel egy hangfalra, hogy nehezítsék a fotósok dolgát, valamint szépítsék az amúgy is ütős show-t. A Flash Flood Of Colour legtöbb klip-es számát letolták, mellé a nagy kedvenceket is persze, csak, hogy jusson ki a jóból mindenkinek. Egy negatívumot tudtam csak felhozni a koncert-el kapcsolatban, hogy a második fél órától sok volt a számok közt a szünet, ami kicsit leültetett, de összességében hatalmas buli volt, a Volt után itt is odatették a srácok és még a sok por ellenére is élvezhető volt a dolog.
  
  23:30-00:45 Subscribe (Pepsi nagyszínpad)
  
  Nem kis feladat hárult Bálintékra, az Enter Shikari fellépése után kellett valami maradandót alkotniuk, ami valljuk be egyik együttesnek sem egyszerű. Ettől függetlenül kellemes kis koncertet rittyentettek a srácok.
  
  Barangoltunk még egy keveset, benéztünk a DnB igazi fenegyerekeinek fellépésére, a Black Sun Empire és Stamina MC (UK) zörgették meg a Borsodi Malátabár tartópilléreit, velük egy időben pedig az InMedio Bar-ban a FlameMakers duója keverte a táncolni vágyóknak a talpalávalót.
  
  Összességében pozitív emlékekkel megyek haza Tokajból, a városiak igen toleránsak voltak, a zenészek is rettentő közvetlenek, a szervezők készségesek, a hangulat hatalmas, az emberek elvetemültek. Minden volt, ami egy jó fesztiválhoz kellett. Nők, Pia, Zene, életérzés.
  
  Jövőre ugyanitt.
  


Kulcsszavak:
  tokaj     hegyalja fesztivál     rakamaz 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Elektronikus zenei nagyágyúk a Borsodi Kingdom of Hegyalján

Chunk! No Captain Chunk! (F) a Kingdom Of Hegyalján

Architects (UK) a Kingdom of Hegyalján

Nightwish a Kingdom of Hegyalján

Bejelentette a Kingdom of Hegyalja az első fellépőket

 programajánló: 
2020. augusztus 9.
XII. Alkotótábor és Művésztelep Drégelypalánk
CAMERA OBSCURA építés és sztereo fényképezés Laczkó Péterrel
2020. augusztus 29.
T Á B O R Fesztivál 2020
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
Sonata Arctica, Edge of Paradise, Temple Balls
Mustasch, Dynamite és a Motorjesus
Insomnium, The Black Dahlia Murder
 kapcsolódó fotók: 

Hegyalja Fesztivál 2012 - 2012. július 18. Hegyalja Fesztivál 2012 1. nap
 kiemelt 
A Rock Hangjával (Glenn Hughes) az élen koncertezik jövőre a Dead Daises
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 amoral    the black dahlia murder    carlos santana    nasum    jesse eisenberg    choice with no voice    sonar    hate eternal    i killed the prom queen    phillip noyce    atreyu    emma stone    taylor swift    mark hoppus    gorezone    x-men: first class    melting clouds    crowbar    god is an astronaut    sunrise avenue    violator    warbringer    nemes márton    losing season    hangmás  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!