hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2012. június 25. hétfő   10:40
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Evanescence, The Idoru
2012. június 18, Pecsa Music Hall

  Ha a szórakozottságból díjat osztanának, azt valószínűleg most én kapnám meg. A mai nap egyszerűen mindent elhagytam, otthon maradt, elfelejtődött, stb. Még szerencse, hogy az este esedékes Evanescence koncert nem ment ki a fejemből, amit a stílus rajongóinak kár lett volna kihagyni, ugyanis Amy Lee-ék először adtak koncertet országunkban. Noha jómagam inkább a keményebb műfajokban mozgok, mégis kíváncsi voltam az amerikai csapat debütálására, és lehet őket szeretni vagy sem, de a saját területükön kétségkívül világsztároknak számítanak.
  Jókora sor kígyózott a Pecsánál, de a látogatóknak nem kellett aggódniuk, hogy lemaradnak valamiről. Bár a közönséget jelentős arányban kitevő tizenéves lánykák élénk sikoltással vetették magukat a zárt ajtók elé, és a pozicionálásért komoly harcot vívtak. A biztonsági személyzet egyszerűen oldotta meg a dolgot, kinyitottak egy másik ajtót, és miután a csoportosulás visongva átrongyolt a másik helyre, szép nyugodtan kinyitották az összes többit is, haha.
  
  A hazai előzenekar, a The Idoru pop-metalcore zenéje szerintem nem teljesen illett a mai este stílusvilágába. Magam ellen beszélek, de az Evanescence elé valamilyen nyálasabb metalcore formáció jobban feküdt volna. Persze így se mondom, hogy a The Idoru még csak negyedannyira is szőröstökű zenekar lenne, mint mondjuk egy Parkway Drive, de nem teljesen sikerült maguk mögé állítaniuk a közönség egészét a mai este.
  A lelkesedés persze megvolt, és Szolga Józsi énekes kérésére mindig megkapták az ovációt és a magasba lendülő kezeket. Az emlegetett úriember viszont nem igazán volt helyzete magaslatán, a nóták közötti kommentárok bántóan semmitmondóak és erőltetettek voltak (az „amerikai dúdok” kifejezésért jobb helyeken alapból f.szkorbács járna...), ráadásul hiába a gyakori dallamos témák, Józsi hangjának monotonitása valahogy elvette a dinamikát, lendületet a dalokból. Szalkai Tibi erőtlen vernyogása sem tetszett, de a javukra szól, hogy a banda tisztességesen bejárta a színpadot, nagyon lelkesen játszottak. Különösen a dobos érdemelt még figyelmet, erőteljesen és látványosan játszott. Ráadásként egy gitárpánt szakadás is megnehezítette a The Idoru dolgát, de Nagy Gábort ez sem tartóztatta fel, ha kellett, fél térden állva folytatta a zúzást.
  Szóval vegyes a benyomásom a The Idoru koncertjéről. Látszott a lelkesedés, és a nézőtér első fele is együtt élt a zenével. Másrészről viszont egy Fonogram díjas zenekartól bántóan rutintalan momentumok is napirendre kerültek, maguk a nóták sem voltak annyira bivalyok és változatosak, hogy a bandát a műfajuk élvonalában kellene emlegetni, továbbá az is látszott, hogy a jelenlévők másik felét viszont egyáltalán nem ragadta magával a hangulat. Bemelegítésre jó volt.
  
  Elég szép létszám gyűlt össze az Evanescence első magyarországi koncertjére, amely nevet szerintem szinte mindenki másképp ejt ki (számomra mindenképpen az „Eváneszkánze” a legmegkapóbb, haha!). Úgy gondolom, a zenekar rajongói nem csalódtak. A programra nagyjából rá lehetett húzni a „best of” jelzőt, de a friss Evanescence című albumról származó nóták azért túlsúlyban voltak. Az említett lemez nyitónótájával, a What You Want-tal indították útjára a koncertet, de az igazi hangulat a banda egyik legjobb nótájára, a Going Under-re állt össze. Meg kell hagyni, sokat számított, hogy lemezminőségben dörrent meg a cucc, és Amy Lee énekhangja is tökéletes formában volt. Látszott, hogy a színpadon minden az énekesnő körül forgott, illetve ő maga is olyan szinten pörgött-forgott, ugrált, szaladt, hogy a koncert folyamán majdnem biztosra vettem volna, hogy egyszer még iszonyatos nagyot fog taknyolni ilyen koordinálatlan mozgáskultúrával. Szerencsére erre végül nem került sor, de kétségtelen, hogy Amy Lee kivételes képességű frontember és énekes.
  A továbbiakban is váltakozva érkeztek az újabb és korábbi nóták. A The Other Side, Weight Of The World, Made Of Stone, Lithium, Lost In Paradise, My Heart Is Broken, Sick, The Change, Whisper dalokat élvezte mind a közönség, mind a zenekar, de inkább a koncert elejét és a végét jellemezte a legnagyobb pörgés. A bandatagokat is dicséret illeti, Terry Balsamo, Troy McLawhorn gitárosok és Tim McCord basszeros is folyamatosan váltogatták a hangszereiket, és állandó hajlóbálással illetve utóbbi esetében szigorú bólogatással döngették a témáikat. Azért Ben Moody fazonja hiányzott kicsit az összképből. A dobos Will Hunt is figyelemre méltóan játszott, őrült pörgetéseket mutatott be az este folyamán. Amy Lee számára többször is behúztak egy zongorát a színpad közepére, így hol ennél játszott és énekelt, a közönségnek oldalt ülve, hol a szintetizátorok mögül színesítette a zenét, hol pedig a már említett rohangálós-pörgős stílusát vette elő. Brutális hőség volt a teremben, amit meg is említett az énekesnő, nem csoda hogy a csillámos izék a végére már teljesen összefolytak a bőrén és a ruháján. Amúgy Amy Lee-től el tudtam volna viselni vagy valami gótdívás ruhakölteményt, vagy valamilyen egyszerűbb, rockerlányosabb imidzset, de ez a fekete, buggyos szoknyás, vastag combokat kiemelő, egy szénnégett pávára emlékeztető ruhakombináció nem annyira jött be.
  
  A végére pörgött fel ismét a hangulat, a Call Me When You´re Sober és az Imaginary dalokkal, a Bring Me To Life-ot pedig az egész terem együtt zengte Amy Lee-vel. Feltűnt, hogy élőben a férfirefrént elhagyják, persze a közönség besegített, de lehet hogy valamelyik gitáros ilyenkor beszállhatna, az összképet teljessé tenni. Az este a Your Star és a kihagyhatatlan My Immortal dalokkal zárult, így búcsúzott el egymástól a csatakvizes zenekar, és a hasonló tulajdonságokkal rendelkező közönség.
  Szerintem a mai este megmutatta, hogy bár sokan kritizálják az Evanescence-t, hogy nem igazi metalzenekar, most csattanós választ adtak a kritikusoknak. Tény, hogy egyszerű, szaggatott, nu-metalos gitártémákra alapul a zenéjük, de mindez olyan súlyosan dörrent meg, hogy nem lehet letagadni a dögöt a zenekar mai produkciójából. Amy Lee zongorás betétei pedig tovább színesítették az összképet.
  A koncertbe szerintem nem lehetett belekötni, egyedül az őrült hőséget tudnám felróni komoly negatívumként. Ha belegondolok, a Pecsa tavalyi újranyitása óta most voltam először a városligeti teremben, és bár látszott, hogy számos fejlesztés történt az utóbbi időkben (a kuponos sör rendszer, ami persze sokaknak nem tetszett, de Európában ez már szinte mindenhol így van – szerintem érthető módon. Illetve a kellemesen kialakított hátsó, szabad téri terület), de nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen, valóban európai színvonalúvá vált klub ne tudja megoldani a koncertterem normális szellőztetését. Remélhetőleg a továbbiakban elkerülhető lesz ez a probléma, szerencse hogy ilyen meleg nyári este volt, így valószínűleg nem kaptak el valami megfázást a rajongók a hazaúton.
  


Kulcsszavak:
  evanescence     idoru 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Pecsa Music Hall - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Új klippel jelentkezett az Evanescence

Az Evanescence és a Within Temptation megerősítették az átütemezett Worlds Collide turné dátumait

Átütemezésre kerül az Evanescence és a Halestorm turnéja

Új dal az Evanescence márciusban érkező albumáról

Itt egy ízelítő az új Evanescence albumról
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
 kapcsolódó fotók: 

Evanescence (USA) - 2012. június 18. PeCsa

The Idoru - 2012. június 18. PeCsa
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 fields of the nephilim    fit for an autopsy    equilibrium    gábor andrás    jake gyllenhaal    sleepless    eejit midget    krúbi    tim ripper owens    kalapács    after rain    eejit midget    blythe    axe to fall    krist novoselic    paul di´anno    weedeater    toportyán férgek    myrath    nyughatatlan    kálloy molnár péter    belmondo    saint germain    embers    brian de palma  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!