beszámoló [fesztivál]  2003. szeptember 3. szerda   17:46

nincsen hozzászólás

  Amikor összejönnek egy-két napra azok az emberek, akik az egész telet és tavaszt egy kis klubban mulatták végig, akkor abból nem sülhet ki semmi jó.
  Így volt ez július első hétvégéjén is Visegrádon, az Öreg-Bánya egyik katlanában.
  
  Adott egy klub Budapesten, ahol szinte minden hétvégén ugyanazok az emberek szórakoznak, majdhogy nem zenei korlátok nélkül. Ez az a klub, amely tavaly óta rengeteg ska bulit hozott tető alá, így adott volt, hogy itt találkozzanak a főváros és az ország ska-szerető népei is.
  
  Végre nyár van, döglesztő hőség, kánikula. Jönnek a fesztiválok. A srácok előkészítik a sátraikat, hálózsákjaikat és célba veszik az alig egy órányi buszútra lévő Visegrádot. Összejöttek, hogy sehova sem sietve együtt bulizzanak végig két állónapot. A koncertek nem is lennének olyan fontosak, de persze nem elhanyagolhatóak, hiszen ebben a kis közegben, összefonódás van zenekarok és közönség között; ez teszi olyan ember közelibbé. Mindenki legrosszabb esetben is látásból ismeri a másikat, de most alkalom nyílik hosszabb beszélgetésekre, ivászatokra. Mindenki üldögél, sütteti a hasát, csajozik, pasizik, újabb sörért battyogNyugalom van és jó kedv. Ez az, ami végig jellemezte a Ska Tábort. Napi 3-400 ember látóközelben (alig volt néhány száz négyzetméter a terület), és olyan nem volt, hogy valakit is elkerüljünk. Igaz a hegyen nem volt víz, de legalább délelőtti elfoglaltságként többen ellátogattak a Dunához mártózni egyet. Közben készült a babgulyás, hangoltak a zenekarok.
  
  Ha nem is zökkenőmentesen, de első nap beindultak a koncertek, és reggel hatig szépen el is húzódtak. Akkora hangulat volt, hogy az utolsó zenekart is a tábor több mint fele végignézte - igaz enyhén alkoholos befolyásoltság alatt -. A második napi esőzéseknek köszönhetően a fedetlen színpadon szétáztak a kábelek, de egy három órás kényszerszünetet követően sikerült újból beindítani a bulit, ami aztán megint reggelig tartott.

  Beszéljünk a zenekarokról. Sokáig csak a CsizmáSKAndúr volt ismert, mint ska zenekar. Rájuk épültek a koncertek, aztán megjelent a tiszavasvári Kókler, akik monoton, de nagyon is táncolható zenéjükkel, az egyik legkedveltebb csapatnak számítanak. Nyugaton a szombathelyi Tizenhét fejlődött nagyon sokat az elmúlt két évben mind zeneileg, mind szövegileg. Nem hiába nagy sláger a Rudeboy című szerzemény. Aztán idén mintha valami megmozdult volna. Zalaegerszegen elkezdett tevékenykedni a Nem érdekes, akik máris összehoztak egy baráti” albumot a Kóklerrel és a Tizenhéttel. A Pest-Tatabánya-Győr vonalon megalakult egy allstar zenekar (Pannonia All Stars Ska Orchestra) az ex-Kevés pengetőseivel, Lipivel a Csizmás dobosával, Janival a Böiler énekesével, Verával, aki színházi énekes, két Meskalin fúvóssal, és Krsaval a Deadbeats tagjával. Már az első bemutatkozó koncert is fergetegesre sikeredett, el lehet képzelni a folytatást.
  Persze vannak kisebb és még fejlődőképes bandák szerte az országban: a ska-punk Meskalin a fővárosból, a Y.U.P. Visegrádról lehetne még sorolni a ska-punk, ska-core bandákat, akik mostanság bontogatják szárnyaikat. Van még egy inkább reggae csapatunk, de a ska és punk közönség köreiben is igen népszerűek, ők a Tigris, akik szintén a hazai élvonalba tartoznak.
  
  Szerencsére sikerült megnyerni két külföldi zenekart is a rendezvényre. A Chancers már ismert név hazánkban, hiszen többször is játszottak itt, és most is egy hosszú út után, a mély növésű Svejk kinézetű énekes mozgatta meg a közönséget. A lengyel Skampararas, új színt varázsolt a táborba. Félmeztelenül, bakancsban fociztak a srácok a nem éppen sík talajon, még szakadó esőben is
  
  Mint utólag kiderült nagyon sokan jól érezték magukat a nem éppen komfortos táborban. Ha nem is voltak árnyékot adó lombos fák, de volt sok sör és rengeteg barát, akik remekül töltötték ezt a két napot.
  
  A másik nagy pozitívuma ennek a rendezvénynek, hogy nem valami pénzorientált szervezőiroda, hanem azok az emberek hozták össze, akik ebben a közösségben élnek” és alkotnak: zenekarok, szervezők, beszámolók írói, sofőrök, rajongók, kocsmárosok, lemezbolti eladók és még nagyon sokan egy kicsit hozzátettek, hogy ez a tábor pozitív emlékként éljen az emberek fejében.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: