beszámoló [fesztivál]  2003. augusztus 13. szerda   13:57

nincsen hozzászólás

  Az utolsó nap. Ilyenkor ugye két gondolat kering az ember agyában. Végre, vége, vagy hogy milyen kár, hogy vége van! Nézőpont kérdése. Egy hét alatt alig aludtunk, az átlagoshoz képest durván túl léptük a söradagjainkat, milyen borzasztó sok pénzt költöttünk el vagy mennyi élménnyel, baráttal lettünk gazdagabbak és a többi
  
  Mielőtt még meghúznánk a mérleget, azért tekintsük át az utolsó nap eseményeit. Sikerült spórolni. Az anti-Arany Ászok reklám nálam elérte hatását. Egy sört sem voltam képes meginni. Egy hét gyomor fájdalom, és miegyéb a sok csapolt sárgaságtól.
  
  Akkor koncertek. Korán kisiettünk, hogy megbizonyosodjuk arról: a Spook &The Guay tényleg olyan jó-e, mint ahogy írták, vagyigen! Követve a hagyományosan magas színvonalú francia zenei élet vonalát, két mc, vagy énekes, (mert hogy csinálták ezt is azt is), ska-t, reggae-t, néha hip-hop-ot adott elő, ebből a populáris fajtából. Dinamikus előadás mód, csak úgy lazán, de közben persze megmozgatták a jó népet. Remek kis bemelegítés volt a Voodoo Glow Skulls előtt.
  
  Most már nem először bizonyosodott be, hogy a Szigeten sok esetben nincsenek tisztában a hangosítók munkájuk fontosságával. Mert bizony, aki most hallotta először a Voodoo-t, az egyből meg is utálhatta eléggé káosz ska-core zenéjüket, ami most aztán totál káosz volt, súrolva az élvezhetetlenség határát. Számomra is eléggé nagy csalódás volt ez a koncert, hiszen az előismeretek ellenére sem úgy szólt a dolog, ahogy azt vártam. Sőt, meglepődve tapasztaltam, hogy nem voltak olyan sokan kíváncsiak erre az egyébként ska és hc körökben is eléggé ismert zenekarra. Mondjuk, ahol én álltam, még a végére egy kis circle pitet is összehoztak. Hozzáteszem, hogy koncert közben arról beszéltünk többen is, hogy ha ez egy klubban kerül megrendezésre, akkor ott lett volna olyan ne mulass, mint általában ilyen mérvű zenekarra lenni szokás, vagy mi!
  
  Időben vége lett a darálásnak, így lazán át lehetett érni Shane MacGowan kocsmazenéjére (itt persze muszáj volt venni egy sört). Shane-t úgy pakolták fel a székére, és ott volt mellette whisky-je. Igazi, hiteles figura! Kellemes koraesti lötyögés kerekedett a dologból. Természetesen sokan táncra is perdültek az ír zene hallatán. De egyszerűen hallgatni is jó volt, főleg Shane rekedtes hangját és artikulátlan beszédét. De hát, ez így jó!
  
  Tengés-lengés, pihenés, aztán Massive Attack. Külön erre az alkalomra csak ő miattuk került fel egy vetítő a színpadra, ami aztán elég fontos funkciót kapott koncert közben. Szerencsére gondok voltak a saját keverő beszerelésével, csak hogy fokozódjon a hangulat. Aztán kezdés, a szokásos aránytalan megszólalással, de a kivetítőn magyar nyelven jöttek a feliratok! Úgyhogy amíg sikerült valahogy belőni a Massive Attack zenei aláfestését, inkább a vizuális megjelenítésre koncentráltam. Jöttek a régi számok és néhány új, de nekem inkább a most már klasszikussá vált régebbiek okoztak vajmi örömet. Hozzáteszem, ezt a zenét csak otthon lehet élvezni, úgy hogy inkább nem rombolom senkiben az elektronikus zene egyik nagy nevének élőben való szereplésével kapcsolatos hiányérzeteimet.
  
  Keveredtünk jobbra-balra, de mindenhol százak és százak zsúfolódtak össze, így utolsó nap, inkább az iszogatás mellett döntöttünk, hogy aztán belekezdjünk szokásos szigeti marathoni beszélgető esténkbe. Na, azért szépen kivártuk a Wan2 sátor utolsó fellépőjét a C.P.G.-t hogy csalódjunk. Persze nem a zenekarban, hanem az emberekben. A szegedi ős-punkok habár kicsit ugyan veszítettek fényükből, de legalább nem járatták le magukat, mindenféle politikai jobbra és balra húzással, mint néhány egykoron istenített punk csapat. Tehát közönség: addig jó volt, míg konszolidált harmincasok éneklik a szövegeket, meg még valamelyik táncolt is, de az, hogy a mellettünk álló rendező” feliratú stage pass-t hordozó ifjú a mellettünk álló sötétbőrű emberre mutogat félmeztelen - valószínűleg szélsőjobboldali haverjainak, főleg egy punk koncerten felettébb idegesítő tud lenni. Nem elég, hogy az In-Kal néhány embere varratja magára eszméit mindenféle kereszt (horog, nyilas) formájában, még egy-két ilyen korlátot agyú is beszabadul. Miután jól felhúztam / húztuk magunkat a látottakon, és barátom megjegyzését sem díjazták inkább csendben eltávoztunk, hátunk mögött hagyva a Szigetet. Igaz még lehetőség nyílt volna 100 forintért sörhöz jutni, de már nem éltünk a lehetőséggel (mert nem volt miből). Voltak még aktív fotósok a HÉV megállóban, akik szintén nem értékelték barátom beszólását miszerint ez már nem a Sziget, és nem illenék fotózni (persze ennél durvább szavakkal és hosszabban, de ez volt a lényeg). Ezután szópárbaj és miegyéb. Lényeg másnap nem volt címoldalon
  
  Inkább nem vonok konklúziót, majd jövőre eldöntöm, hogy merre megyek nyáron. A Sziget is benne lesz, de keresek más alternatívát is.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: