beszámoló [koncert] 2012. április 5. csütörtök 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaNapalm Death, Hypnos, Brutally Deceased, Freedom Is A Lie 2012. március 26., Budapest, Club 202
A brit Napalm Death a grindcore műfaj egyik nagy hatású, máig változatlan vehemenciával aprító legendája. Élőben is példátlanul tudják prezentálni a komoly gondolatokat tartalmazó zenei pusztításukat, így a március végi koncertjük kötelező esemény volt a stílus rajongóinak.
A győri Freedom Is A Lie fellépésére sajnos nem sikerült megérkeznem, de az akkor már jelen lévő ismerősök szerint derekasan helyt állt a korrekt hangzással megdörrenő crustpunk brigád. A magyar zenekar után két cseh banda melegítette be a Napalm Death-re várakozó közönséget. A 2007 óta aktív Brutally Deceased a régisulis svéd death metal hangulatát hozta el a Club 202 termébe, pontosabban a tavaly feloszlott Dismember zenei világát keltette életre az eddig egy nagylemezt kiadó öt muzsikus. Kellemesen simogatták a füleket a jellegzetes lánccsörgető hangzással megszólaló aprítások és vészjósló, komor témák. Annak ellenére, hogy az egyediség apró szikrája is hiányzik a cseh srácok zenéjéből, az általam kedvelt stílusnak köszönhetően kellemesen telt az általuk prezentált fél órás műsor, melyet az Override Of The Overture című klasszikus Dismember nóta feldolgozásával koronáztak meg. A Brutally Deceased megszólalása sajnos elég aránytalan volt, ugyanis a hihetetlenül brutálisan gyomorból bugyborékoló énekes nagyrészt elnyomta az elég halkan zsizsegő hangszereket. Ezen hiányosságtól eltekintve egy élvezetes koncertet hallhattunk a svéd death metal hagyományának lelkes ápolóitól.
A cseh Hypnos már több mint egy évtizede valósítja meg az old-school death metal műfaj iránti rajongásából adódó ötleteit. A banda magját alkotó Bruno és Pegas már a Krabathor-ban is együtt zenélt, szóval tényleg sokat tapasztalt öregekről van szó. Sajnos ennek megfelelően a zenéjük ezen fellépés alapján elég porosnak, avíttnak hatott. Dicséretes, hogy a zenészek kompromisszumokat nem ismerve menetelnek a régi kedvenceik által kijelölt úton, de a 40 perces koncerten akkor is egy unalmas, középszerű teljesítményt láttam. Többnyire középtempóban menetelő dalaik sok thrash hatást tartalmaznak és Bruno vokálja is a thrash metalhoz áll legközelebb. Akik szeretik az ódon death/thrash metal muzsikát, biztosan megtalálták a szépséget a Hypnos koncertjében, nekem azonban nem mondott túl sokat az amúgy jó hangzással megszólaló fellépésük.
A Napalm Death előzenekarokhoz képest brutális hangereje már a beálláskor hallatszott, a több mint 30 éve működő patinás brit grindcore banda pusztításának kezdetével szinte be is robbantotta a hallgatóság dobhártyáját. A kissé aránytalan hangzást pár szám után korrigálták és a hallásom megőrzésének érdekében kissé hátrébbról szemlélve egy közel tökéletes Napalm Death bulinak lehettem részese. A csupa ronda emberből álló kvartett egy jó 80 perces erődemonstrációt tartott, amely alatt szinte minden lemezüket megidézték. A színpadi látványosságot ezúttal is az igazi szakadt prolinak kinéző Barney szolgáltatta: az elmebeteg kapálózást produkáló úriembert bármely egészségügyben dolgozó azonnal az ideggyógyászatra utalná. Itt is igaz azonban a népbölcsesség, hogy ne a kinézet alapján ítéljük meg az embert, ugyanis az agresszív pusztítást bemutató dalok mögött komoly gondolatvilág húzódik meg. A profitért mindenkin átgázoló bankárokat és spekulánsokat, valamint a végletekig önző politikusokat ostorozó dalszövegekkel minden jelenlévő egyet tudott érteni. Barney teljes beleéléssel előadott produkciója mellett a gyilkos gitártémákat és kisegítő vokálokat szolgáltató Mitch Harris, a magabiztosan basszusozó Shane Embury és a vadul kalapáló Danny Herrera teljesítményére sem lehetett panasz. Mitch a magas hangú vonyítás mellett amúgy a kiválóan sikerült új lemez The Wolf I Feed nótájának Fear Factory-s énektémáját is kiválóan adta elő. A közönség vette a lapot: valósággal zsongott elől a moshpit és hátrébb is mindenki vadul bólogatott. Hogyan is lehetne ellenállni az olyan daloknak, mint az Unchallenged Hate, a Practice What You Preach, a Suffer The Children, vagy a ráadásban elővett Scum, Human Garbage és Instinct Of Survival klasszikusai. Sok nóta hangzott el az Utilitarian című új albumról (Analysis Paralysis, Circumspect, Errors In The Signals, Everyday Pox, Nom De Guerre, Protection Racket, Quarantined, The Wolf I Feed) és a kötelező Nazi Punks Fuck Off mellett kaptunk pár ínyencséget is a Breed To Breathe, a Dementia Access és a Next Of Kin To Chaos képében. Összességében nekem sokkal jobban tetszett ez a klubkoncert, mint a legutóbb látott fesztiválos fellépésük. A Napalm Death cizellálatlan grindcore zenéje egy klub kisebb színpadán tud teljes erejével megdörrenni.
A Napalm Death-re egybegyűlt szép számú nézősereg egy kiváló formában lévő bandát láthatott. Az öregedő úriemberek nem csak lemezen tartják a magas színvonalat, hanem élőben is ledózerolják a hallgatóság agysejtjeit. Várjuk a legközelebbi koncertjüket!