beszámoló [fesztivál]  2003. augusztus 1. péntek   10:10

nincsen hozzászólás

  Elérkeztük közösen egy újabb állomásához a 2003-as Szigethez. Valahogy az idei egy kicsit másabb, nem tudom, hogy miben, de érezhetően másabb. A főszponzor kiválasztása se lett annyira hivalkodó - magyar viszonylatban. Na, mindegy. Az már biztos hogy erre a Sziget Fesztiválra az egész ország és a környező országok fiai és nem utolsó sorban lányai is magukkal hozzák alkalmi lakhelyüket, hogy itt sátort verjenek, a két-három napja intenzív az égi áldástól megáztatott rizsföldekké változtatott szigetre. Ez a kép erősen emlékeztet a tavalyi zárónapi egész napos esőre.
  
  Esőben zártuk és esőben nyitottuk, ez alól nem volt senki sem kivétel. Sajnos ez az nedvesítő érzés és dagonya egy kicsit bizonytalanná tett és még az elfogyasztott baráti áron kapható Arany Átok 200ft/fej sem tudott helyre rázni. Ez az állapot egészen a Sonata Artica Hammer World esti koncertjéig tartott. A koncertet valamivel negyed tíz után kezdte a finn szinfonikus metal gyökereit ápoló csapat (Henrik -bill, Marko -bass, Tony -ének, Tommy -dob, Jani -gitár) 1996-tól öt albummal jelentkeztek (Ecliptica; Successor; Silence; Songs of Silence Live in Tokyo; Winterheart´s Guild 2003). A keletkezett pozitív örömömet a hallható kis hangtechnikai gebasz sajnos lehorgasztotta. Egy röviditett lemezbemutató a Winterheart´s Guild idei albumról, néhány klasszikus dal ... Of Silence; Black Sheep; Black file és két-három ráadás szám hangzott el a Sonata előadásában a Hammer World sátorban. A fellépésel egy kis szelet melódikus Finnország tárult elénk. Szerintem és mások szerint is ennek a csapatnak a beválasztása nagyon jó döntés volt. Hosszú boklászás után eljutottam az Afrika falún keresztül a Színházsátorhoz. Ott sajnos a Carmina Burana-ból csak a konc és nem a látvány jutott. Az összetömörülök miatt csak a hátakat láttam és nem az előadást, de a hangfoszlányok így is meggyőzőek voltak.
  
  Tovább haladva a tudatmódositó Bahia sátorban Pop Ivan vegyipopzene zenekarának illúzió mellankóliájba merültem el nyakig. Itt mind a fénytechnológia és a hangzástechnilógia viszonyával elégedett lehettem. Érdekes futurisztikus popzenei utazást vetített elénk fúvó-húros tánc etüdjeivel Bújdosó János. Az erre vetődő hétköznapi halandónaknak, ez csak egy káosz produkciónak tűnik. De nem hiszem, hogy ilyen felületesen kell Bújdosó János muzikalitását szemlélni. Igen, meg kell találni ebben a zenei üzenetben a mondani valót! A következő két zenei áldozatom az azonos időben fellépő Drasticmeasure és az angolhonból hozzánk látogató Dub pistols volt. A Dub produkciója láttán nekem a Stereo Mcs hatásait idézte fel sajnos ráadás nélkül a Wan2 szinpadon, majd a Drasticmeasure következett. Ez a csapat fél állagúlag amerikai és magyar koprodukció sikeres eredménye. Drasztikus elegye Who és a Sponge ősrock zenekaroknak és az őrületnek. Ebben a csapatban megtaláltam az elemi erőt, amit sok hazai rock zenekarban nem tudtam felfedezni. Mondom ezt azért, mert a produkciójuk minden elemében él, nem csak a zenében, hanem a szinpadon is. Még egy kicsit elidőztem a Wild and Eichinger Quartet produkciójánál. A quartett játékában a hajnali hangokat megütő mellankólikus és szentimentális gyökereket átadó jazz-rock installációikat osztották azzal a néhány jelenlévővel, akik a hajnali részegségben még tudatuknál voltak. A hajnal utolsó záró fellépőjét szintén a Bahián a Plain 9/ Tigrics Live Band szenvedésselteli erőltett fellépését sajnos láttam. Ez volt az a produkció, amit talán nem kellene erőltetni. Csüggedten távoztam az első útba eső sörbázisig. Onnét a szintén nyomasztó élményeket keltő Táncdal fesztiválig. Én megpróbáltam, de sajnos csak öt teljes percig tudtam maradni az ott hallott zeneszerű valami teljesen kinyúvasztott, mint a Fabrik előtti Uhrin Benedek a nagyszinpadon.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: