szerző: ZsótiGet Infected Tour 2012 2012. február 15., Budapest, Dürer Kert
Tombolás, néhol vad ásítások, kitörő kedv és lelkesedés, látvány, látvány, látvány! De kezdjük a legelején. Nagyon nagy várakozással telt az elmúlt hetem, hisz olyan együttesek koncerthalmazára sikerült jegyet szereznem, akiket még sosem hallottam élőben, volt olyan, akikről még nem is igazán hallottam, épp ezért (nézzétek el nekem) laikusként értékelem őket. Belépve csodás Dürer kertünk kapuján, dacolva a zord időjárással, rengetegen eljöttünk, sok ismerős arc köszönt, intett. Igen itt vagyunk mind, várjuk a nagy durranást!
Részben el is jött. Nem szeretnék történelmi kitekintésbe bocsátkozni, fellépőink terén, hagyatkozzunk inkább érzékszerveink nyújtotta kielégültségre. Pár percet késve ugyan, de villámrajttal elindult első pörgős és füsthegyekkel ellátott koncertünk, Attila szórakoztatta a nagyérdeműt, bevallom én nem ismertem fel elsőre, de ez lehet az én hibám. Látványra hiteltelen énekesünk azonban hangtechnikailag és hangulatilag odatette magát, örültem is, hogy kellemes kezdéssel indult ez az este. Hallhattunk pár remek számot: Smokeout, Soda In The Watercup, Payback, Make It Sick és felcsendült zárásként a közönség kedvenc Rage is. Véleményem szerint jó ötlet is volt berakni utoljára, hisz ez egy lökést adott a következő együttesnek, akiket a nagyérdeműből elcsípett pajtások Vajas kenyér néven illettek, bevallom őket még sosem hallottam, tudtam róluk, hogy német nyelvjárást követnek, azonban nem gondoltam, hogy „horzsolnak” majd. Tévedni azonban emberi dolog, a We Butter the Bread With Butter igen jó bulit csapott, olykor kapaszkodnom kellett, hogy a hangorkán el ne sodorjon. Látványban itt sem volt hiány, neonfények, stroboszkóp, füst, füst hátán... kicsit meg is nehezítette a fotózni vágyók dolgát, de erről szól a show business.
Miután kihörögtük szemgödrünket is, talán a legnagyobb elánnal várt Eyes Set to Kill két csodálatos leányzója lépett fel hangolni gitárjaikat, férfiak/ nők nem válogatva módszereiket próbáltak minél közelebb kerülni hozzájuk, több-kevesebb sikerrel. Ami számomra rettentő pozitív volt, hogy hihetetlenül közvetlenek voltak, koncertjük után bevállaltak fotózkodást, autogramozást, kis trécselést, egyszóval kiszolgálták közönségüket teljes mértékben. Várható volt, hogy nem tolják végig legutóbbi albumukat, aminek szemmel láthatóan mindenki örült is. Igyekeztek a pörgős számokat előtérbe helyezni, két hölgyemény viszonylag hibátlanul énekelgette végig örökzöldjeiktől a legújabb csodáikig, amit kellett (Darling, Heights, Broken Frames, All You Ever Knew, The Secrets Between), kedves néger mikulásunk pedig csak screamelt és screamelt, levegőt és izzadságot nem sajnálva. Egy szó, mint száz, fergetegesek voltak.
Olvastam valahol, hogy a Winds Of Plague a kíméletlen és sötét hangulatú deathcore, valamint a beatdown szerelmeseinek okoz majd maradéktalan örömet. Vártam-vártam, hátha tényleg ekkora örömet okoz, de azon felül, hogy hangtechnikailag képzettek a srácok, nekem semmi extrát nem mutattak, olyannyira, hogy azt kell, mondjam (pedig nem hittem volna, hogy így lesz) az Eyes Set to Kill volt a csúcsa a február 15-i bulinak. Előadták a közismertebb számaikat: Refined in the Fire, Decimate the Weak, Angels of Debauchery, Against the World, Chest and Horns, One Body Too Many, Drop the Match, Reloaded, The Impaler, láthattuk frontemberük fantasztikusan kidolgozott felsőtestét, a legösszerakottabb banda benyomását keltették, de engem nem nyertek meg, bár mint mondtam, ez az én laikus, szubjektív véleményem.
A buli zárásaként a legnagyobb névnek titulált Caliban dobta fel magas labdáit az új nagylemezük, az I Am Nemesis bemutatásával (Dein R3.ich, It´s Our Burden to Bleed, My Time Has Come, No One Is Safe, We Are The Many, Love Song, I Will Never Let You Down, Davey Jones, Life Is Too Short, The Bogeyman, Nothing Is Forever) és egy bő egy órás kőkemény záró koncertet varázsolt a színpadra. Mint minden koncerten, itt is csak úgy záporoztak a látványtechnikai elemek, a metalcore és a füst, füst, füst.
Összességében jól szórakozott szerintem mindenki, minden hardcore szerető ember talált az estében olyan koncertet, ami szívéhez közel állhat stílusban, én is így tettem és várom a következő évi összeállítást, remélhetőleg akkor már az All Shall Perish közreműködésével.
04:54
