hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2012. január 16. hétfő   04:33
nincsen hozzászólás

szerző: Toki
Amorphis, Leprous, The Man-Eating Tree
2012. január 08. - Budapest, Club 202

  Tökéletesebb időpontot nem is lehetett volna találni egy újabb budapesti Amorphis koncertnek, mint 2012 januárja, így igazán autentikus légkörben készülhettünk a finnek fagyos és egyben szívmelengető koncertjére. A tavalyi, Begginning of Times lemezzel ismét nagyot alkotó zenekart a fiatal norvég úttörő Leprous és a régi ismerősökkel megtűzdelt The Man-Eating Tree kísérte a végre dohányfüstmentesen működő Club 202-ben.
  

  A kezdés nem mindig hálás szerepét az egész turné során a The Man-Eating Tree csapatára osztották. Eleinte itt sem lehettünk többen a színpad előtt úgy harminc-negyven főnél, pedig a bandában olyan nevek játszanak, mint a megboldogult Sentenced dobosa, Vesa Ranta, vagy a Posinblackből ismert Janne Markus gitáros, a zenekar élén pedig az a Tuomas Tuomine áll, akit az értő fülek a Nuomena nevű csapatban is hallhattak már. Kissé borongós, középtempós zenéjük az Amorphis közönségének könnyen a szívbe zárható dallamokat rejt, így akik elég korán érkeztek ahhoz, hogy elcsípjék a zenekart, biztosan nem csalódtak a hallottakban, pláne ha korábban már ismerték a csapat munkásságát, netán látták remekbe szabott klipjeiket.
  
  Hogy a Leprous miként került erre a turnéra, azt nehéz összerakni, hiszen az Amorphis-szal egyetlen közös pontjuk van, mégpedig hogy az ő frontemberük is rasztás hajkoronával rendelkezik. Ők amúgy nálam a sötét ló kategóriába estek egészen a koncert napjáig, hogy aztán a Club 202-ben konstatáljam: a norvégoké a jövő. A srácok elegánsan összeöltözve adtak egy jó negyven perces csapást az akkor már jelentős tömegnek. Műsorukban minden megvolt, amitől messze álltak az unalmas és sablonos tucatmetal kliséktől. Sok vendég arcán az értetlenkedés látszott, miközben a zenekar némi Arcturusi vénát villantott egy jó adag modern metal elemmel nyakon öntve. Azt már így elsőre sikerült leszűrnöm velük kapcsolatban, hogy ők az a csapat, akik képesek elég mély nyomot hagyni az emberben már első alkalommal is, így mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy szerezze be legalább a banda tavalyi, Bilateral nevű lemezét! Aki pedig lemaradt a műsorukról az ne csüggedjen, róluk egészen biztosan sokat fogunk még hallani az elkövetkezendő években.
  
  Az Amorphis is azon jól ismert zenekarok közé tartozik, melyek szinte óramű pontossággal készítik lemezeiket, emellett pedig hazánkat is rendszeresen útba ejtik aktuális turnéjukkal. Az elmúlt évekkel ellentétben viszont most mintha új erőre kapott volna a már 2005 óta Tomi Joutsennel dolgozó finn csapat, mert a kissé fáradtnak tűnő Silent Waters és Skyforger albumok után a tavalyi, The Beginning of Times-szal ismét erőre kapott a társaság. Bár ha lehet hinni Esa Holopainen gitáros prognózisának, akkor a következő Amorphis-anyag már teljesen más koncepció alapján készül majd el, mint az eddigiek. Hogy lesz-e egy amolyan Am Universum-típusú 90 fokos fordulat még egyszer a banda életében, az egyelőre kérdéses, de itt most a Club 202-ben még a jól megszokott Amorphis-ízt kapta az a 4-500 vendég, aki megjelent.
  
  A csapat egy hangulatos intro után a legutóbbi album egyik húzódalának, a Song of the Sage-nek a taktusaival nyitotta közel másfél órás szettjét, mely után a szintén új lemezes Mermaid és a 2006-os Eclipse album egyik legjobb öt percét nyújtó The Smoke következett. Nem megszokott dolog, hogy akármelyik zenekar is megszavaztassa hallgatóságával, hogy melyik dal legyen a következő a terítéken, de itt most ez történt. Az egybegyűltek a 96-es Elegy két slágere közül választhatták ki, hogy melyikkel folytassák Joutsenék a szettjüket, így az Against Widows-szal szemben a nem kevésbé zseniális On Rich And Poor lett a győztes (meg szinte a turné összes többi állomásán is). Ezután főleg az újabb szerzemények következtek, így a Sampo, a legutóbbi klipes You I Need vagy a Sky Is Mine. A régi korok megidézésére a Vulgar Necrolatry és az Into Hiding szolgált, hogy aztán ismét visszakanyarodjunk az új korszakos Amorphis-tételekhez (Crack in a Stone, Silver Bride). Akadt némi kakukktojás is a dalok között, legalábbis engem rendesen sikerült meglepni a Rammstein Pussy-jával, még ha csak részletet is nyomtak belőle.
  Bár véleményem szerint a nemsokkal később következő Alone Pasi hangjának hiányában már csak lemezen az igaz, még a teljesen más stílusú Tomival is gyönyörűen szólal meg ez a pszichedelikus csoda, mely immáron több mint egy évtizede megunhatatlan része az Amorphis-nak. Ahogy a ráadásban eljátszott Black Winter Day is, de hát ez az a dal, mely nélkül egyetlen koncertje sem érhet véget az első lemezét éppen húsz éve megjelentető bandának. Lezárásnak pedig talán jobb dalpárost nem is lehetett volna találni, mint a My Kantele és a House of Sleep.
  
  Tomi Joutsennel kapcsolatban egyébként évre évre feltesszük a kérdést, hogy ilyen raszta szerkezettel mégis hogy lehet leélni a hétköznapokat, de a frontember mindig tudja fokozni a dolgot és pár centivel állandóan megtoldja elképesztő hajkoronáját. Mondjuk nem lennék a közelében egy headbang verseny közeben, annyi szent. Azonban nem csak a séró miatt képes magára vonni az állandó figyelmet, hanem természetesen remek orgánuma és előadói képessége mellett házilag barkácsolt mikrofonállványaival is. Mondjuk a Korn énekesének agyament tákolmányától még messze van, de azért ez a gázórával felszerelt vascső, melyet három fafogantyúval ellátott mikrofon díszített így is vad volt.
  
  Amit még mindenképpen ki kell emelnünk a bulival kapcsolatban, hogy végre a dohányfüst rendeletnek hála a cigivel nem élők sem kaptak köhögőrohamot, illetve nem kellett elviselhetetlen büdös göncökben haza bandukolni. Jan Rechberger dobosnak ugyan még megengedték (vagy csak nem szóltak neki az ellenkezőjéről), hogy rágyújtson, de áprilistól már álljon akárki egy magyar beltéri színpadon, ki kell bírni a buli utánig, hogy szívhasson. Ez mindenképpen örömteli, ahogy az is, hogy 2006 után végre egy olyan Amorphis koncertet láthattam, amely múltával semmilyen hiányérzetem nem maradt. Bízzunk benne, hogy következő itthoni fellépésük alkalmával sem adják majd alább. Várjuk!


Kulcsszavak:
   amorphis      leprous      the man-eating tree 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Club 202 - Budapest

 kapcsolódó szervező: 

Concerto Music

 kapcsolódó cikkek: 

Meghallgatható az első dal az Amorphis májusi albumáról

Nightwish, Arch Enemy, Amorphis

Nightwish, Amorphis és Arch Enemy a Papp László Sportarénában

Concerto Music bemutatja: Circle World Tour - Amorphis újra Budapesten

Concerto koncertek 2012-ben - Tony MacAlpine, Emilie Autumn, Anneke Van Giersbergen, Epica, Amorphis, DAD, Nightwish, Tankard
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
Sonata Arctica, Edge of Paradise, Temple Balls
Mustasch, Dynamite és a Motorjesus
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Turin Horse címmel debütál a Bengal rockprojekt videoklipje (1)
Interjú Kalapács Józseffel (2)
Insomnium, The Black Dahlia Murder (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 mando diao    j. j. abrams    reason    atheist    keep of kalessin    gifts from enola    tonmi lillman    burzum    james cameron    gogol bordello    vulcano    lord    steve lukather    cripper    men in black    vittula    kool and the gang    hipno5e    oliva    kinkiez    propeller band    claps for caroline    Északi támpont egyesület    the moon and the nightspirit    alíz csodaországban  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!