szerző: MorelloPokolgép, Postumus, Agregator 2011. december 30, Barba Negra Klub
Hagyománynak számít a Pokolgép zenekar szokásos évzáró bulija, ami ezúttal a Barba Negra Klubban került megrendezésre. Számomra amiatt is különleges volt a helyszín, mert bár olyan közel lakok a helyhez, hogy két elfojtott ásítás között odabattyogok, érdekes módon ez volt az első jelenésem a kalózklubban. Szimpatikus volt a környezet, kellemes, igényes berendezése van a klubnak, mindössze az árak tűnnek magasnak. A koncerthelyszín is kellően tágas, és mint kiderült, a hangcucc remekül szólt. Az Agregator zenekar nyitotta a sort, akik kissé kilógtak ma az összképből. Hörgős, death & roll-ként meghatározott muzsikájukkal nem biztos, hogy a klasszikus heavy metalra éhező közönség a célcsoportjuk, ugyanakkor az is igaz, a csapat nótái tömve vannak melodikus, megjegyezhető témákkal, valamint a nemegyszer emlékezetes refrének és a jellegzetes szövegvilág szintén befogadhatóvá teszi az Agregator szerzeményeket.
A csapat elsősorban a legutolsó Emberség című albumuk nótáiból szemezgetett. Az Éjfél Felé, A Skorpió Útja, Romok Között, Mint Tűz És A Jég, Tűz Jöjj Velem dalok hangzottak el, a korábbi szerzemények közül pedig csak az egy szem Gyökerek Nélkül. Régen hallottam már ilyen jól szólni az Agregatort, rendesen megdörrentek a dalok, csak a gitárszólós részek alatt kellett kicsivel jobban odafigyelni. A frontember Tass szokás szerint vidáman rótta a színpadot, a többiek legtöbbször statikusan posztoltak a helyükön. De mindenkinek megvolt a dolga - Roland a vokálozásba segített be, Dávid a szólókat szállította, az új gitáros Csóra Miklós pedig szintén nagy átéléssel játszotta a témáit, és a nagy ritkán előforduló dallamos éneket szolgáltatta. Ez utóbbival egyébként lehetne a jövőben erősebben is kombinálnia a zenekarnak, mert jól áll nekik. Dobos poszton is változás volt, de az erőteljes játék és a jó hangzás miatt ilyen téren sem lehetett panasz. Látszott, hogy leginkább a zenekart ismerő szűkebb mag jött előre az Agregator koncertjét végignézni, de a többiek részéről is megkapták az elismerő bólogatást. Érdekes színfoltja a hazai underground-nak az Agregator, érdemes figyelemmel kísérni a ténykedésüket.
A Postumus zenekar neve nem mondott nekem semmit, pedig viszonylag idősebb tagok alkotják a szűk magot, tehát valószínűleg nem ma kezdték a zenélést. Saját szerzeményeket és feldolgozásokat játszottak, és szemmel látható volt, hogy rendkívül élvezik a mai szereplést. A saját számok jellegzetes heavy metal / hard rock stílusa nem volt túl figyelemfelkeltő, kellemesen elhömpölyögtek egymás mellett a nóták, a legtöbbször egyszerűcske szövegek, a nézőtéren viszont már többen összegyűltek, hogy figyelemmel kísérjék a csapatot. Nekem a Megadeth Symphony Of Destruction-je és a Metallica-tól a Whiplash jöttek be a legjobban, ezekre már jobban beindult a népség. Korrekt előadás volt, még ha a legtöbb jelenlévő fejében nem is fog napokig visszhangozni a Postumus neve.
Amikor először láttam élőben a Tóth Attilával fellépő Pokolgépet, egészen ledöbbentem az új énekes képességein. Emiatt nagy várakozással tekintettem a mai koncert elé, bíztam benne, hogy Attila ezúttal is remekelni fog. Nem kellett csalódni, mert ezúttal is egy nagyon jó koncertet láthattunk, sőt...! A programot a közönség szavazataiból állították össze, így hát nem is meglepő, hogy igencsak oldschool lista alakult ki mára. Ugyanakkor napirendre került néhány különleges, igen ritkán játszott nóta, amely szintén sokat hozzátett az élményekhez. A Pokoli Színjáték bejáratott koncertszámnak mondható, a Tökfej viszont egyáltalán nem, jó volt hallani ezt a zúzós régi dalt a Pokolgéptől. A hangcucc ezúttal is kifogástalanul szólt, mindegyik zenész munkáját megfelelően lehetett követni. Tóth Attila, a kigyúrt Eric Adams magyar hangja remekül kommandírozta a közönséget, akiknek nem kellett a biztatás, vadul tomboltak és énekeltek a jól ismert slágerekre. A program természetesen elsősorban az 1986-89 közötti időszakot ölelte fel, vagyis a Totális Metal, Pokoli Színjáték, Éjszakai Bevetés lemezek legjobb pillanatait. Hallhattuk még A Háború Gyermeke, Bon Scott Emlékére, A Lázadó (hoppá!) című dalokat, de a korai Rudán korszak több klasszikusa is napirendre került, mint az Adj Új Erőt, Aki Másképp Él, Győzd Le A Gonoszt, Panasz Van Rád.
Frissebb szerzemény nem is nagyon került elő ma este, noha Kukovecz Gábor elmondta, hogy már erőteljesen dolgoznak az új albumon, ami szokás szerint színtiszta metal lesz. Az amúgy kiváló Túlélő című dal biztosított némi átkötést a 2000-es évek felé, de egyébként tényleg a ´80-as évek remekművei alkották a program gerincét. Gyönyörűen szólt az Ítélet Helyett, az Éjféli HarangbanAttila világító ördögszarvakkal parádézott, az Itt És Most illetve a Hol Van A Szó pedig a líraibb oldalról közelítettek. Utóbbinál nem felejtette el megemlíteni a végig rendkívül szerényen és szimpatikusan megnyilatkozó Kukovecz mester a Hammerfall feldolgozását, amit hatalmas megtiszteltetésnek tartanak. Közeledett az előadás vége, de még mindig számos közönségkedvenc dal hátra volt. Elhangzott A Jel, Tépett Madár, Gép-induló, Újra Születnék, Mindhalálig Rock And Roll, így fejeződött be a mai koncert. A közönség megkapta amit akart (pláne ha tényleg a szavazatok alapján állt össze a program, akkor ez evidens, haha!), hallottuk a nagy slágereket, mindenki részt vett a közös éneklésekben és tombolásokban, de csemegének számított a néhány kevésbé nyilvánvaló szám. Ha már ilyen nagy múltidézés, és a zenekar élettörténetét felölelő program zajlott, azért örültem volna még 1-2 ősnótának, mint mondjuk A Maszk vagy a Cirkusz És Rács. Az új tagok csatlakozásával egészen fiatalossá vált a Pokolgép, remélhetőleg ezt a lendületet és a kreativitást sikerül megtartaniuk. Kukovecz mellett a régi bútordarabnak számító Pinyő arcáról szokás szerint légkalapáccsal sem lehetett volna leverni a folyamatos vigyort, basszusmunkáját a hangosításnak köszönhetően jól lehetett követni. Tóth Attila remek választás volt, mind a régi, mind az újabb dalok kiválóan fekszenek neki, énekteljesítményére és frontemberi munkájára nem lehet panasz. Őmellette Kukovecz Gábor szólt még olykor néhány mondatot a jelenlévőkhöz, például megemlítette, hogy a korai időkre jellemző tükröződő gitárját, amit az utolsó 1-2 szám alatt használt, milyen viszontagságos úton sikerült beszereznie.
A két fiatal, Kiss Zalán és Veress Márton szintén odatették magukat, de azért az ő esetükben szembeötlő volt, hogy nekik azért még lenne mit gyúrni a tökéletes élő teljesítményre. Zalán több szólót is elbaltázott, Veress Márton pedig egy szólóblokkot kapott, amely során egy külön dobszerkót toltak be neki oldalról (miközben eleinte Attila kalapált a háttérben). Egész tisztességes szóló volt, aztán Márton egyetlen dobot püfölve előre is jött. Itt viszont több alkalommal sem tudta rendesen eltalálni a dobját, ami azért ciki volt, pláne ha már ilyen szólólehetőséget kap az ember. Persze kell a biztatás a fiatal zenészeknek, Kukovecz kicsit sztároltatta is a srácot, sőt a végén a nagy ellenkezés ellenére végül a közönségben is meghempergették. A zenekarvezető nyilván jól tudja, miért épp ezekben a fiatalokban látott lehetőséget, és adta meg nekik a tagságot, viszont nyilván kell még nekik némi rutin, hogy valóban vérprofikká váljanak ebben a 30 éves zenekarban. A Pokolgép rajongók nagyon jó előszilveszteren voltak túl ezzel a koncerttel, élvezetes és hosszú előadást láthattunk. A kiváló megszólalás mellett még némi pirotechnika is megtámogatta a látványt. Számomra a Barba Negra Klub is jó debütálást jelentett, elégedett voltam a hellyel. Mondjuk a koncert utáni rockdiszkó nem nyerte el a tetszésünket, így idővel leléptünk, de így december 30-án könnyen szilveszteri hangulatba tudta ringatni magát mindenki. Pláne akinek a borsos italárak se ürítették ki egyhamar a zsebét, haha!