hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2003. július 17. csütörtök   14:55
nincsen hozzászólás

szerző: Dino
Summer Rocks 2003 (2) Nightwish, Anthrax
2003 június 5, Petőfi Csarnok Summer Rocks 2003 Fesztivál

  Casket Garden, Children of Bodom

  A Summer Rocks programjának nyilvánosságra kerülésétől kezdve igen lelkesen vártam a kétnapos rendezvényt, hiszen mind az Iron Maiden, mind a Nightwish nagy kedvenceim közé tartozik, és a többi fellépőre is kíváncsi voltam, különösen a másik finn bandára, a Children of Bodomra. A nagyszerűen sikerül Maiden fellépés után csütörtök délután nekivágtam a Városligetnek, ahol óriási sor várta, hogy a biztonságiak elvegyék tőlük az esetleg magukkal hozott italokat (hogy bent aztán gyakorlatilag ugyanúgy műanyag flakonban vehessenek maguknak üdítőt, miután kivárták, hogy az előttük lévők sörét egyesével öntik át a fém dobozból pohárba. A bejárat után néhány árusító asztalt lehetett látni, majd az együttesek dedikálására szolgáló elkerített területet, persze mindezt úgy, hogy a nagy tömegen kelljen mindenkinek átkelnie, ha épp arra járt. No de sebaj, a színpaddal szemben még rengeteg hely volt, így kerestem egy szabad részt a lépcsőkön, és helyet foglaltam. Elsőnek a death metal stílusban nyomuló Casket Garden igen ígéretes produkcióját láthattuk, és ezt megerősítette a közönség tombolása is, bár abban is biztos voltam, hogy estére a színpad előtti részen még nagyobb headbangelésre és ugrálásra lehet számítani. Lelkesen vártam ezután a következő két fellépőt. Kissé hosszúra nyúló átszerelés után aztán színpadra is lépett a Children of Bodom, és belevágtak igen pergő műsorukba. Az új album (Hate Crew Deathroll) számai (pl. Needled 24-7, Angels Dont Kill, Sixpounder) között felcsendült egy-egy régebbi dal is, mint például a Silent Night, Bodom Night vagy a Hate Me. A számok között az énekes szövegében lévő fucking-sűrűség” feltűnően magas volt, de hát ez hozzá tartozik az általuk képviselt zenei stílushoz. Említést érdemel talán még a szintisük, aki elég furcsán, szinte kilencven fokkal döntve helyezte el hangszerét. Amúgy meg egyik számnál szelíden” megkérték a közönséget, hogy a szintist Play, motherfucker!” felkiáltással bíztassuk a játékra...

  Nightwish, Anthrax

  Újabb átszerelés után következett a másik finn banda, a Nightwish, akiket már igen sokszor láthattunk hazai színpadon (amit a rajongók persze egyáltalán nem bánnak). Tarja ezúttal fehér ruhába lépett a színpadra, sokak szerint mintegy angyalként a sok feketébe öltözött zenész (és rajongó) között. Háttérbe a Szigeten már látott vízeséses kép került. Elsősorban újabb lemezeikről hallhattunk számokat: Bless the Child, Ever Dream, Dead to the World, Slaying the Dreamer a Century Child albumról, She Is My Sin, Kinslayer, Come Cover Me és persze a Wishmaster, az utóbbival egyező című korongról, és a Sleeping Sun az Oceanborn-ról (számomra ez volt az egyik csúcspontja a fellépésnek, utána napokig ez a dal járt a fejemben). Meglepetés volt egy számot Tarja nélkül hallani, ez pedig egy Ozzy Osbourne feldolgozás volt, a Crazy Train, melyet Marco, a basszusgitáros énekelt el. Közel egy óra után azonban sajnos távoztak a színpadról, a Szigethez hasonlóan ismét csak egy rövid programmal szerepeltek.
  Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, vajon visszajönnek-e ráadással. Bíztam a pozitív válaszban, és abban, hogy az Over the Hills and Far Away is felcsendül még, és ezekkel kapcsolatban nem is ért csalódás: pont ezt a számot adták elő a ráadásban. Sajnos több szám már nem fért bele, át kellett adniuk helyüket az Anthraxot előkészítő színpadmunkásoknak.
  Fél tíz körül kezdődött a nap fő attrakciójának tekintett Anthrax. Az ő bemutatásukra azonban átadnám a szót lépfene-szakértőnknek, Morellonak...

  Anthrax

  Az átszerelés elég sok időt vett igénybe, és mindenki tűkön ült, de csak nem akart elkezdődni. Az egyetlen örömöm az volt, hogy a Testament számait nyomtatták, akik amúgy a Szigeten is kint lesznek, pont a Slayer után. Folyt aztán erre is a headbang, de azért mértékkel, hiszen az Anthraxra meg kellett őrizni az energiatartalékokat! Aztán végre megjelentek az Anthraxos srácok a színpadon, és felcsendült (pontosabban feldörömbölt) a már annyiszor hallott, jól ismert dallam, a legújabb We´ve Come For You album nyitószáma. A népnek sem kellett több, rögtön megindult a pogo ezerrel, és a tömeg John Bush énekessel együtt egy emberként üvöltötte, hogy „You cannot kill, what doesn´t die!” Alighogy véget ért ez a szám, már is jött az újabb zúzda az új albumról, Black Dahlia. Ennél jobb kezdést elképzelni sem lehetett volna. Az tuti, hogy ezek a srácok értenek hozzá, hogyan kell másodpercek alatt felszítani a hangulatot.
  A rajongók pedig teljesen megőrültek! Érdekes volt látni, hogy milyen éles határa volt a „pogó-vonalnak”. A pogózók mögött volt egy 1-2 méter széles „légüres tér”, azon túl helyezkedtek el a „szelídebb” rajongók. Egyébként ahogy vártam is, a vad pogó csak az első 3-4 számig ment, utána már valamelyest kifáradtak a lökdösődők, ugrándozók, innentől már főleg tömény zúzás és headbang ment, persze az sem kispályás módon.
  És egyre csak jöttek a klasszikus, húzós nóták, a teljesség igénye nélkül: Safe Home, Fueled, N.F.L, Antisocial, és még sorolhatni. Jómagam jól ismertem az Anthrax nevét már régóta, és azt kell hogy mondjam, hogy az Anthrax nemcsak hogy élőben is átadta lemezeinek hangulatát, de talán tízszeresére is felturbózta azt!
  A banda jellegzetes búrája, Scott Ian rendelésre szállította nekünk a durvábbnál durvább riffeket, Rob Caggiano és Frank Bello sorra nyomatta a szólógitár illetve basszus témákat, Charlie Benante dobos pedig egy olyan embertelen szólót mutatott be nekünk, hogy akárhogy figyeltünk, szinte nem is lehetett látni a kezeit! John Bush és Scott Ian megemlítette, hogy a banda utoljára talán 7 évvel ezelőtt járt Magyarországon, de egyszerűen elámultak a magyar rajongók fanatizmusától és őrült tombolásától, és ígéretet tettek rá, hogy a következő koncertre nem kell majd ennyit várnunk.
  A közönség tehát nagyon jó benyomást tett rájuk, de látszott hogy ők is nagyon élvezik az előadást. Aztán jött a ráadás, újabb klasszikusok következtek, és az Anthrax korszakaira jellemzően voltak köztük kőkemény, gyors thrash metal témák, míg más számoknak inkább némi punkos beütése volt. Metal Thrashing Mad, Bring The Noise, I´m The Man, és a végére is érkezett a show. A banda búcsúzkodott, a közönség visszázott, de hamarosan be kellett látni hogy ezúttal valóban vége. Ekkorra mindenkinek sikerült rádöbbennie, hogy valószínűleg annyi energia sem maradt benne, hogy azzal hazáig húzza.
  Azt hiszem, minden rajongónak emlékezetes maradt az idei Summer Rocks, hiszen mindkét napon kiváló zenekarok léptek fel (Maiden, illetve a Bodom-Nightwish-Anthrax trió), a hangulat remek volt, és lesz mit mesélni az unokáknak!
  Ezek után kíváncsian várjuk, kiket sikerül a szervezőknek a következő évi fesztiválra meghívni...



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Concerto Music

 programajánló: 
2024. december 11.
Indie rock ünnep a Dürer Kertben: December 11-én érkezik az October Drift! (Dürer Kert - Budapest)
2024. december 12.
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
2024. december 14.
Fit For An Autopsy + Sylosis + Darkest Hour a Barba Negra Blue Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Terror, Nasty, Combust, Headbussa
Frank Turner és a Sleeping Souls a Dürer kertben
Hollywood Undead, Z!ENEMi
Dark Tranquillity, Moonspell, Wolfheart, Hiraes
Melankólia Manchesterből: Az IST IST varázsa a Dürer Kertben
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
 kiemelt 
Atreyu (US) The Curse 20+1 Years Anniversary Tour
  
Budapestre is ellátogat az amerikai metalcore szcéna egyik alapköve, az Atreyu, hogy eljátssza 20 (+1) éves, ikonikus, műfajteremtő The Curse című albumát! A zenekar legutóbbi magyarországi fellépései során olyan nagyszínpadokat rengetett meg, mint a Budapest Park és a Barba Negra

Indie rock ünnep a Dürer Kertben: December 11-én érkezik az October Drift!
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 karnak    leander kills    katy perry    egek ura    borgia    hugo cabret    the order of chaos    hodor aura    within temptation    malignancy    korn    ingyen    no more gravity    worning    almost failed    checkpoint charlie    born to lose        nightwish    pete doherty    fallujah    kampec dolores    gutenberg halott    amanda seyfried    madrass  

r50
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!