szerző: MorelloUnderground Magazin Évértékelő 2011
A továbbiakban szerkesztőségünk összegzi azokat a lemezeket és koncerteket, amelyek szerintünk a 2011-es évben meghatározónak számítanak - akár pozitív, akár negatív értelemben, valamint a 2012-re esedékes várakozásokat. Az alant leírtak egyéni vélemények, amelyek nyilván elsősorban az elkövető kedvelt zenei stílusaiból táplálkoznak.
MORELLO
2011. év top lemezei:
Első blikkre úgy véltem, hogy a 2011-es év nem volt kifejezetten erős metal szempontból. Persze csőstül jönnek a lemezek, alig győzi az ember végighallgatni őket, természetesen számos élvezetes alkotás van közülük, de hirtelenjében viszonylag kevés igazán nagy durranás jutott eszembe. Már arra is gondoltam, hogy szégyenszemre 10-esre kell degradálnom a már jó pár éve top 20-ra duzzadt listámat, de amikor tüzetesebben is elkezdtem végigbogarászni az évet, rájöttem, hogy azért 2011-ben sincs ok panaszkodásra. Annyi talán igaz, hogy valóban definitív, megkerülhetetlen lemez nem sok született, de mégis sikerült számos kiváló alkotást összeszedni, amelyek számomra fontosak voltak ebben az évben. Szokás szerint ABC sorrendben listázok:
All Shall Perish - This Is Where It Ends Amon Amarth - Surtur Rising Anthrax - Worship Music Arkan - Salam Artillery - My Blood Assassin - Breaking The Silence Dalriada - Ígéret Darkest Hour - The Human Romance Destruction - Day Of Reckoning Five Finger Death Punch - American Capitalist Iced Earth - Dystopia In Flames - Sounds Of A Playground Fading Jasta - Jasta Lazarus A.D. - Black Rivers Flow Machine Head - Unto The Locust Megadeth - Th1rt3en Myrath - Tales Of The Sands Slytract - Existing Unreal Sylosis - Edge Of The Earth Unearth - Darkness In The Light
Az All Shall Perish minden eddiginél változatosabb metalcore/deathcore csokrot adott ki This Is Where It Ends címmel. Nem csak a dalok sikerültek nagyon jól, hanem a briliáns gitárszólók is nagyban hozzájárultak a produkció sikeréhez. Bár az Amon Amarth - Surtur Rising lemeze teljes önismétlésnek nevezhető az előző album után, szép lassan az új nóták is beértek annyira, hogy a toplistámba verekedje magát az album. Nem tagadom, ebbe az idei koncertjük is belejátszott, ahol szintén nagyot ütöttek az új dalok. Sokan leírták már az Anthrax-et, de zeneileg soha nem lehetett érdemben beléjük kötni. A várva várt új album, a Worship Music szintén szánalmas kavarások közepette jelent meg, de a new yorkiak már megint nem tudtak hibázni. Belladonnára se lehet panasz, sokkal jobb lett ez a lemez, mint azt bárki is várta volna! A Franciaországban székelő Arkan zenekar algériai és marokkói gyökerekkel rendelkező tagjai sikerrel ötvözik a keleties zenei világot a metal durvábbik ágával. A debütalbumukhoz képest még kerekebb, még kimunkáltabb lett a Salam, megérdemli, hogy az orientális metal kiemelkedő produkciójaként tartsuk számon. A 2009-es Artillery album egy kvázi tökéletes mestermű lett, a My Blood névvel érkezett friss korong pedig folytatja a hagyományokat, a dán thrasherek szintén előszeretettel csempésznek be kellemes keleties futamokat a szaggató riffek közé. Az idei lemez talán nem ér fel a megelőzőhöz, de nem kétséges, hogy remek alkotás. Sok év után visszatért a germán thrash másod-(harmad?) vonala, az Assassin. Sosem tudtak előtérbe kerülni az olyan nevek mellett, mint a Kreator, Destruction, Sodom, az idei Breaking The Silence című lemezük viszont kiváló alkotás lett. Ugyan az előbbiekkel továbbra sem lehet egy lapon említeni az Assassin-t, de a thrasherek egész biztosan csípni fogják a visszatérő albumot. A Dalriada megérdemli a nemzetközi figyelmet, a nagykiadóval való szerződésük immár lehetőséget biztosít erre. Az Ígéret album tartalmaz néhány tőlük szokatlan pillanatot, de a zenekar kiváló dalszerzési képességén idén sem esett csorba. A magyar népzene és a metal legtehetségesebb hazai ötvözője továbbra is a Dalriada marad. Igen jó nótákat szedett össze a The Human Romance című albumára a Darkest Hour, talán az egyedüli hiányosság, hogy néhány téma üvölt egy képzett, dallamos énekhangért. De a dalok még így is annyira erősek, hogy az élbolyba tudta tornászni magát nálam az amerikai metalcore formáció. A Destruction megbízhatóan szállítja az újabb és újabb thrash csapásokat, a Day Of Reckoning album is bővelkedik az erős nótákban. Kiemelkedő pontokat se tartalmaz ez az egységesen erős korong, de egy jófajta zúzáshoz tökéletesen ideális. A Five Finger Death Punch - American Capitalist lemezével talán eddigi legkerekebb alkotását szállította le. Tökéletes arányban van a súlyosság és a jó értelemben vett fogós slágeresség, dallamosság. Zeneileg egyszerűen nem lehet belekötni a produkcióba, mindenféle rosszindulatú kísérlet lepereg erről a lemezről. Nagy váltáson van túl (ismét) az Iced Earth, de a Dystopia album megnyugtat mindenkit. Végre ismét tömörebb, lényegretörőbb, hovatovább slágeresebb korong született, az új énekes pedig tökéletesen ötvözi mindegyik elődjének erényeit. A göteborgi zászlóvivőnek számító In Flames talán az utóbbi évek legerősebb dalcsokrával jelentkezett Sounds Of A Playground Fading címmel. A régi rajongókat, valószínűleg már sosem fogják visszacsábítani, de a modernebb hangvételt szeretők egy elejétől végéig élvezetes lemezt kaphatnak. A Hatebreed frontember Jamey Jasta ugyancsak Jasta névre hallgató szólóalbuma szokás szerint bivalyerős alkotás lett, mint minden, amiben ez az arc szerepel. Itt teljesedik ki igazán az utolsó Hatebreed irányvonala, az ütős hardcore csapások soha ennyi (minimál-)dallamot nem kaptak még, a modern thrash metal eszköztárából is nem keveset merítve. Az amerikai Lazarus A.D. fiataljai már az első lemezükkel is felkeltették a thrasherek figyelmét, a Black Rivers Flow albummal viszont tökélyre fejlesztették az elképzeléseiket. Kimunkált, fogós, technikás nóták sorjáznak egymás után, remekbeszabott lemez lett. Nagy várakozás előzte meg az új Machine Head lemezt, a zenekar nem is hagyta cserben a rajongóit. A híresztelések igazak voltak, az Unto The Locust-tal valóban nem az előző albumukat ismételték meg, hanem annak erényeit tovább éltetve egy kicsit dallamosabb vonulatot is csempésztek a zenéjükbe. A végeredmény ezúttal is észbontó lett, noha a 2007-es kiadvány tökéletességét nem tudták megugrani. A Megadeth a tizenharmadik kiadványát egy különleges albumnak szánta. A Th1rt3en új és régebben íródott nótákat is tartalmaz, a zenekar minden korszaka és stílusjegye felvillan benne. Kiváló esszenciája a Megadeth életművének. Nyomul az arab világ! Az orientális metal egyre komolyabb szerepet követel magának. Az új csillag a tunéziai Myrath zenekar, akiknek a Tales Of The Sands már a harmadik nagylemeze. A power metal témák és a kellemes keleties melódiák szerelmeseinek tökéletes választás ez a korong. Itthonról a Slytract jelentkezett egy letaglózó súlyú lemezzel. Technikás témák tömkelege, eszméletlen húrtépés, de ezúttal pár dallamosabb téma is szerepel az Existing Unreal albumon, hazai fronton a durvább metalzenék egyik legélvezetesebb idei alkotását adta ki a miskolci csapat. A Sylosis megbízhatóan teljesít a maga melodic death, thrash metal, metalcore stílusokból táplálkozó világában. Az Edge Of The Earth az előzőhöz hasonlóan szintén egy rendkívül élvezetes lemez lett. A metalcore egyik zászlóshajójává avanzsáló Unearth sokat nem változtatott a recepten, csak a Darkness In The Light talán még technikásabb, gitárszóló-orientáltabb az elődeinél. Aki szereti a zenekart, biztos hogy nem fog csalódni.
A „futottak még” kategória is elég bőséges lett végül, szóval tényleg nem volt ám olyan rossz év ez a 2011! A lent felsorolt lemezek közül néhány akár a fenti toplistában is helyet kaphatna, másoknál viszont minden erényük mellé kisebb csalódás is járult, a banda képességeinek fényében:
Alestorm - Back Through Time Arch Enemy - Khaos Legions Brainstorm - On The Spur Of The Moment Cavalera Conspiracy - Blunt Force Trauma Charred Walls Of The Damned - Cold Winds On Timeless Days Chimaira - The Age Of Hell Devildriver - Beast Evile - Five Serpent´s Teeth Hatesphere - The Great Bludgeoning Insomnium - One For Sorrow Korpiklaani - Ukon Wacka Legion Of The Damned - Descent Into Chaos Mercenary - Metamorphosis Moby Dick - A Holnapok Ravatalán Mortal Sin - Psychology Of Death One Man Army And The Undead Quartet - The Dark Epic Palmetta - Merengő Salvus - Önharckép Toxic Holocaust - Conjure And Command Trivium - In Waves Vader - Welcome To The Morbid Reich Varg - Wolfskult Vicious Rumors - Razorback Killer Warbringer - Worlds Torn Asunder Wisdom - Judas
2011. év top koncertjei:
Idén (is) olyan elképesztő koncertdömping volt, hogy az általában top 10-es koncertlistámon már az se segítene, ha top 20-assá duzzasztanám... Szóval inkább bevágom ide ömlesztve a legütősebb idei eseményeket. Szokás szerint a hazai koncerteket veszem górcső alá, a szintén bődületes külföldi eseményeket külön említem meg. Az első 10 még úgy ahogy sorrendnek tekinthető, utána már nem törődtem ilyen szempontokkal.
1. Slayer, Megadeth - 2011. április 8, Budapest Sportaréna 2. Orphaned Land, Myrath, Arkan - 2011. december 7, Club 202 3. Hatebreed, Death By Stereo - 2011. június 27, Dürer Kert 4. Overkill, Destruction, Heathen - 2011. március 11, Petőfi Csarnok 5. Tim Ripper Owens, Tirana Rockers - 2011. február 19, Ifjúsági Ház, Pécs 6. Moby Dick 30 éves jubileum - 2011. december 10, Club 202 7. Amon Amarth, As I Lay Dying, SepticFlesh - 2011. november 21, Club 202 8. Death Angel, Suicidal Angels - 2011. március 13, Dürer Kert 9. Accept, Steelwing - 2011. február 2, Club 202 10. UDO, Sevenfield, Ego Project - 2011. november 14, Club 202 Black Label Society - 2011. június 29, Petőfi Csarnok Iced Earth, White Wizzard, Fury UK - 2011. november 24, Club 202 Metalfest 2011 - 2011. június 3-5, Csillebérci Szabadidőközpont Epica - 2011. április 1, Club 202 Neckbreaker´s Ball (Dark Tranquillity, Eluveitie, Varg, Mercenary) - 2011. november 1, Club 202 Nile, Melechesh, Dew-Scented - 2011. január 22, A38 Children Of Bodom, Ensiferum, Machinae Supremacy - 2011. április 22, Petőfi Csarnok Sodom - 2011. február 13, Diesel Klub Hammerfall, Vicious Rumors, Amaranthe - 2011. november 28, Club 202 Grindrise fesztivál (Darkest Hour) - 2011. november 11, Dürer Kert Pokolgép, Postumus, Agregator - 2011. december 30, Barba Negra Klub Dalriada - 2011. február 12, Diesel Klub Wisdom - 2011. december 17, Club 202 Heidenfest (Finntroll, Turisas, Alestorm, Arkona) - 2011. október 20, Club 202 Van Canto, Tristania, Serenity, Xandria - 2011. október 2, Club 202
Külföldön is volt néhány kihagyhatatlan esemény. Bécsben a Thrashfest Classics a Sepultura, Exodus, Destruction, Heathen, Mortal Sin szereplésével, akik kizárólag a ´80-as évekbeli sikerszámaikat játszották, egész egyértelműen az év koncertje volt nálam. Aztán ugyancsak Bécsben brutálisan súlyos esemény volt még a Machine Head, Bring Me The Horizont, DevilDriver, Darkest Hour hangversenye. Lengyelországba, Katowicébe kellett utazni a Metal Hammer Festival kedvéért, de olyan fantasztikus koncertekért, mint a Judas Priest, Exodus, Morbid Angel, Vader, Tank, nem is kérdés, hogy megérte. Minden évben kiváló szórakozás a szlovéniai Metalcamp fesztivál, idén sem volt másképp. Felejthetetlen volt az olyan bandák koncertje, mint a Slayer, Airbourne, Wintersun, Kreator, Accept, Arch Enemy, Death Angel, Blind Guardian, Legion Of The Damned, Mastodon, Brainstorm, Powerwolf, Amorphis, Suicidal Angels, Katatonia, Moonspell, Arkona, Kylesa.
2011. év csalódásai:
Annyira nem volt jellemző, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy komolyan degradálja egy-egy lemez értékét. Talán a Children Of Bodom-ot tudnám megnevezni, akik már jó pár éve nem tettek le semmi kiemelkedőt az asztalra. Rossznak sem nevezném a Relentless Reckless Forever albumot, de a finnektől ez bántóan rutinmunka. A Korn már nem tudja, merre forduljon nagy jó dolgában, ez a The Path Of Totality című pop-Korn lemez viccnek is rossz. Ami viszont nem is csalódás, hanem egyenesen a gyalázat kategóriába tartozik, az a The Haunted Unseen lemeze. Persze-persze, lehet azzal a sznob lózunggal jönni, hogy micsoda „bátor” kiadvány lett ez a svédektől, de Haunted név alatt az Unseen egyszerűen értékelhetetlen. Azt akár még el tudom ismerni, hogy a maga nemében nem is lenne egy rossz pop-rock album, de a The Haunted diszkográfiában (még a furcsaságuk ellenére valódi erényekkel rendelkező The Dead Eye és Versus lemezeket figyelembe véve is!) ez egy undorító szégyenfolt. Majdhogynem ugyanezt tudnám elmondani a „Loutallica” albumról, a Lulu-ról. Legalább annyi szóljon Hetfield-ék javára Dolving-ékkal szemben, hogy ők valóban nem Metallica név alatt hozták ki a lemezt, és azóta is nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a Lulu-ra nem szabad Metallica sorlemezként tekinteni. Ez egyébként így is van, és ez nagyon fontos momentum a kiadvány megítélése szempontjából! Az már persze más kérdés, hogy a szar az csak szar marad, akár jobbról, akár balról nézzük, még ha megcukrozzuk, akkor is...
2012. év reménységei:
Most már évről évre bődületes mennyiségű lemezt és koncertet kapunk a nyakunkba. Nem is tudok igazából ide mit írni. Mindenesetre szomorú, hogy a nevesebb rockfesztiválok, mint a Rockmaraton vagy a Metalfest az utolsókat rúgják/rúgták, remélhetőleg nem folytatódik ez a tendencia. Ehhez viszont nem csak az állandóan hivatkozott gazdasági helyzetben, hanem a mentalitásban is be kell állnia változásnak, mert ilyeneket akkor van értelme szervezni, ha a monitor mögötti nagy megfejtéseket és a lustaságot legyőzve jelen is vannak az érdeklődők, és persze lehetőleg jól is próbálják érezni magukat.
BARNA
2011. év top lemezei:
1. Mastodon - The Hunter 2. Vallenfyre - A Fragile King 3. Uneven Structure - Februus 4. Maylene And The Sons Of Disaster - IV 5. Machine Head - Unto The Locust 6. Tesseract - One 7. Textures - Dualism 8. Opeth - Heritage 9. A Storm Of Light - As The Valley Of Death Becomes Us, Our Silver Memories Fade 10. Deafheaven - Roads To Judah
A 2011-es év az eddigiekhez hasonlóan ismét rengeteg lemezzel kényeztette el a friss zenékre kiéhezett rajongókat, így a top 10-es listát idén sem volt könnyű összeállítani. Ugyan a letöltős korszak egyre kevesebb eladott példányszámot tesz lehetővé, a legtöbb zenekar egyelőre továbbra is nagylemezekben gondolkozik.
Az első helyre nálam a Mastodon új albuma került, a The Hunter az eddigi műveikhez hasonlóan kiváló lett. Egy változatos, sok hatást tükröző alkotás született, amely kimunkált, fogós nótákkal ejti rabul hallgatóit. Azt azért hozzá kell tennem, hogy élőben sajnos korántsem olyan meggyőző az alakulat, mint lemezen. A Vallenfyre név a Paradise Lost gitáros Greg Mackintosh idén alapított zenekarát takarja. Az édesapja halálának gyászából inspirációt merítő A Fragile King egy zsigeri old-school doom/death metal lemez, 2011-ben a stílusában legjobb alkotás. A francia Uneven Structure bemutatkozó albuma nekem a 2011-ben egyre inkább felfutó djent hullám legkedvesebb darabja. A remek dalszerkesztés és technikás játék mellett csodás hangulat jellemzi. Az új Maylene And The Sons Of Disaster album nem mindenkinek nyerte el a tetszését, mivel teljesen slágeres délies rockzenévé tisztult a korábban még dögös, sludge-os southern rock muzsikájuk. Dallas Taylor-ék egy annyira fogós anyagot írtak, hogy hosszú időre a fülben ragadnak a IV kiválóan megformált nótái. A Machine Head újabb lemeze szintén kiválóan sikerült. Az Unto The Locust ugyan nem érhet fel az örökké etalon Burn My Eyes-hoz, vagy a The Blackening-hez, de a minden eddiginél több dallamot tartalmazó, epikus számok megérdemlik a kitüntetett figyelmet. Két modernen progresszív, technikás metal, azaz a ma használatos megnevezéssel djent lemez következik a listámon. A Tesseract bemutatkozó albuma egy minden kétséget kizáróan letaglózó, megtördelt témákkal, csodás dallamokkal és karakteres hangulattal bíró alkotás. A Textures már 10 éve alkot a színtéren, a Dualism a negyedik albumuk. A kedvencem tőlük az előző Silhouettes, de az új énekessel készült Dualism is egy remekmű. Rétegzett, technikás és egyben fogós dalok jellemzik az albumot, a Textures továbbra is a legjobbak közé tartozik. Az Opeth új kiadványa nagy meglepetést okozott a bandát kedvelők körében. A zenekar fő agya, Mikael ugyanis egy teljesen a 70-es évek progresszív rock zenéire emlékeztető retro anyaggal állt elő. Szerintem jól áll a zenekarnak, már a hasonló húrokon pendülő Damnation-t is szerettem tőlük. Az A Storm Of Light egy post-rock banda, amelyet a Neurosis vizuális dolgaiért felelős Josh Graham hívott életre 2007-ben. A mély, spirituális zenét játszó zenekar harmadik albuma letisztultabb irányt mutat a korábbi anyagoknál, de minőségében semmivel sem marad el tőlük. A Deafheaven a hipster black metal egyik reménysége, akik a szélvész black metal darákat és a károgó énekhangot a hangulatos, post-rock momentumok mellett screamo hatásokkal is színesítik. A Roads To Judah egy kiválóan sikerült album, sőt a zenekart februárban Budapesten élőben is meg lehet majd tekinteni.
A top10-en kívül még felsorolok pár 2011-es lemezt betűrendben, amelyek érdemesek a figyelemre:
Aliases - Safer Than Reality All Shall Perish - This Is Where It Ends Anthrax - Worship Music Autopsy - Macabre Eternal Benighted - Asylum Cave Born Of Osiris - The Discovery Crowbar - Sever The Wicked Hand Decapitated - Carnival Is Forever In Flames - Sounds Of A Playground Fading Jesu - Ascension Nader Sadek - In The Flesh Obscura - Omnivium Origin - Entity Symphony X - Iconoclast Ulcerate - The Destroyers Of All
Ezek közül kiemelném az Aliases djent remekművét, az All Shall Perish kiváló új albumát, az Anthrax és az Autopsy dicső visszatérését, a Benighted zúzós új lemezét, a Jesu hangulatos, melankolikus utazását, a Nader Sadek pompás, Morbid Angel-t verő bemutatkozását, az Obscura progresszív brutalitását és az Ulcerate apokaliptikus death metal végítéletét.
2011. év top koncertjei:
1. Neurosis, Amenra, Ufomammut - július 19., Bécs, Arena 2. Triptykon, The Dillinger Escape Plan, Cryptopsy, Morbid Angel, Ahab - Brutal Assault 2011 fesztivál, augusztus 11-13., Csehország, Jaromer 3. God Is An Astronaut - április 10., Budapest, Dürer Kert 4. Karma To Burn - július 11., Budapest, A38 és december 10., Kék Yuk 5. Overkill, Destruction, Heathen - március 11., Budapest, Petőfi Csarnok 6. Eyehategod, Church Of Misery - július 3., Bécs, Arena 7. Morbid Angel, Benighted - november 27., Budapest, Club 202 8. And So I Watch You From Afar - november 3., Budapest, Dürer Kert 9. Weedeater, Zoroaster - április 25., Budapest, Tündérgyár 10. A Storm Of Light, Intronaut - október 19., Bécs, Arena
A koncertek közül az első helyre a Neurosis bécsi fellépése került. A júliusi hőségben tobzódó teremben az Ufomammut és az Amenra tökéletes felvezetést nyújtott a Neurosis majd két órás, világvégét képekbe és zenébe öntő apokaliptikus víziójához. A Brutal Assault fesztivál ebben az évben is kiválóan sikerült a nagyon zsúfolt, kevés játékidőt engedő koncertprogram ellenére. A legjobban a Triptykon gyilkosan mizantróp előadása, a The Dillinger Escape Plan szokásosan hiperaktív produkciója, a Cryptopsy meggyőző visszatérése, a Morbid Angel remek formában lévő koncertje és az Ahab temetői lassúságú doom metal muzsikája nyerte el a tetszésemet. Az ír God Is An Astronaut lemezen is kiváló instrumentális post-rock zenéjét élőben olyan elementáris erővel és hangulattal prezentálta, hogy ez volt számomra az eddigi legjobb post-rock koncertélmény. 2012 tavaszán is jönnek, így aki kihagyta, annak kötelező a pótlás! A Karma To Burn is instrumentális zenét játszik, csak ők a stoner rock berkeiben mozognak. A júliusi A38 hajós bulin és a decemberi Kék Yuk-as fellépésen egyaránt egy kirobbanó energiától lüktető, eszméletlen hangulatú koncertet adtak a vígan mulató közönségnek. Az Overkill zúzós thrash metal muzsikája totálisan kiütött a Petőfi Csarnokban, nem gondoltam volna, hogy Blitz mesterék ilyen zseniálisak élőben. Ugyan a Destruction alulmúlta a várakozásaimat az estén, de az Overkill magasan túlteljesítette azokat. A New Orleans-i sludge mester Eyehategod egy igazi mocskos, súlyos bulit prezentált Bécsben július elején, amelynek a kattant frontemberrel kiálló japán Church Of Misery koncertje tökéletes felvezetést nyújtott. A Morbid Angel-t november végén Budapesten is sikerült megtekintenem, ahol a nyári fesztiválos fellépéshez hasonlóan egy zsigeri erővel megdörrenő, régi nótákra épülő szettet hallhattunk. Az előzenekarok közül itt a francia Benighted volt a legkiemelkedőbb. Az And So I Watched You From Afar egy instrumentális post-rock banda Észak-Írországból. Bár lemezen nem tartom őket kiemelkedőnek, ezen a november eleji klubkoncerten hihetetlen energiák szabadultak fel és egy közönséggel teljesen összhangban lévő örömzenélésnek lehettünk boldog részesei. A Weedeater-t nem kell bemutatni a sludge metal rajongóknak, a magából kikelve zenélő Dixie Collins a színtér egyik legendás alakja. A Zoroaster is hozzájárult az este által kínált brutális zenei élményéhez. Az A Storm Of Light súlyos post-rock zenéje lehengerlő erővel és szuggesztív vetítéssel körítve szólalt meg a bécsi Arena-ban októberben, valamint a túl hangos megszólalás ellenére az Intronaut is maradandót alkotott aznap este. A felsorolt 10 koncert mellett még kiemelkedő volt számomra a Red Sparowes post-rock szeánsza júliusban, a Tombs augusztusi fellépése, valamint a Black Tusk és a Howl koncertje februárban. Természetesen a kiemeltek mellett még sok kiváló rendezvényen vehettünk részt az év során (pl. Slayer, Megadeth, Voivod, Hatebreed, Iced Earth, Orphaned Land, Cynic).
2011. év csalódásai:
Lemezeket illetően igazából csak a Morbid Angel új albuma jelentett csalódást számomra, amely a középszerű, unalmas nóták révén érdemelte ki ellenszenvemet, alapvetően nem a műfaji újítások miatt tartom gyengének az Illud Divinum Insanus-t. Ezen kívül is voltak persze átlagos, semmitmondó albumok (pl. a Primordial új lemeze és a katasztrofális Loutallica), de más általam komolyabban kedvelt banda nem okozott csalódást. Koncerteket tekintve én a Hegyalja fesztiváltól többet vártam, a Mastodon ottani előadását komoly csalódásként éltem meg az Amenta és az Hour Of Penance gyengén megszólaló koncertje mellett. Az Illdisposed és a Raunchy október eleji koncertje büntetően rossz volt, a Black Label Society, a Rosetta, a Russian Circles, valamint az előzetesen nagyon várt Kyuss Lives! pedig sajnos az általam elvárthoz képest alulteljesített. A kihagyott koncerteket illetően egyedül az At The Gates zavar, bár nem lépett fel a közelben a mindössze néhány fellépésre újraaktivizálódó göteborgi alapcsapat. Idén is oszlottak fel bandák, melyek közül különösen a Dismember nyugalmazása érintett kellemetlenül, de a God Dethroned, a Skinless és a Cathedral feloszlása sem hagy hidegen. Továbbá idén is távoztak el zenészek az élők sorából, nyugodjanak békében (köztük Gary Moore, a Warrant énekes Jani Lane, az Anal Cunt vezető Seth Putnam és a GWAR gitáros Cory Smoot)!
2012. év reménységei:
A 2012-es év is rengeteg új lemez ígéretével kecsegtet, remélem az elvárásaimnak megfelelően fog teljesíteni az új 16, Aborted, Alcest, Beneath The Massacre, Black Sabbath, Cryptopsy, Dying Fetus, Gojira, Gorguts, Lamb Of God, Neurosis, Periphery, Psycroptic, The Dillinger Escape Plan és The Faceless album. Koncertek terén már most biztos az erőteljes téli/tavaszi időszak olyan budapesti klub rendezvényekkel, mint az Origin, Psycroptic, Leng Tche, a Deafheaven, a Dream Theater, Periphery, a Beneath The Massacre, az Opeth, a Rotten Sound, Exhumed, a Norma Jean, a God Is An Astronaut, az August Burns Red és a végre pótlásra kerülő Fields Of The Nephilim. Az év egyik nagy turnéja pedig az eredeti felállásban újraalakuló Black Sabbath lesz, amelyet egyelőre legközelebb Bécsben lehet elcsípni. A fesztiválokat tekintve 2012-ben a már most bivalyerős fellépőket kínáló csehországi Brutal Assault már jó ideje egy biztos pont a nyári programomban és az Extremefest elnevezésű rendezvény július eleji salzburgi állomása (többek között Nasum, Suffocation, Asphyx, Aborted, Cannibal Corpse, Wormed) is nagyon hívogató. Általános tendenciákat tekintve jó lenne, ha a (fővárosi) klubkoncerteken több látogató jelenne meg, mert hiába a gazdag koncertkínálat, ha ürességtől kongó termek fogadják a külföldi zenekarokat. Nem csak a trendi, népszerű zenekarok ismeretével elégednének meg az emberek, hanem többen utána ásnának az ezerszer jobb muzsikát játszó underground bandáknak. Ami pedig a stílusokat illeti, remélem a dubstep divat nagyon gyorsan lefut, vagy legalábbis marginális szintem marad a metalon belül. A djent felfutása azonban nincs ellenemre, amíg olyan igényes, remek albumokat kapunk, mint a Periphery, az Uneven Structure és a Tesseract művei.
TOKI
2011. év top lemezei:
1. In Flames Sounds of a Playground Fading 2. Four Year Strong - In Some Way, Shape, Or Form 3. Foo Fighters Wasting Light 4. August Burns Red Leveler 5. Rise Against Endgame 6. Emery We Do What We Want 7. Silverstein Rescue 8. Zebrahead Get Nice! 9. Close Your Eyes Empty Heands and Heavy Hearts 10. I Am The Avalanche - Avalanche United 11. Kasabian Velociraptor!
2011. év top koncertjei:
1. Foo Fighters Frequency 2. A Day To Remember / August Burns Red - Gasometer 3. In Flames Club 202 4. Rise Against Frequency 5. Dropkick Murphys - Frequency 6. As I Lay Dying Club 202 7. Lostprophets Sziget 8. Silverstein Novarock 9. Comeback Kid Dürer Kert 10. Gregorian The Dark Side Kongresszusi Központ 11. Kasabian Sziget/Frequency
06:00
