szerző: UtazóJohn Scofiled a Millenáris Parkban 2003 május 24, Millenáris Park
A csaknem teltházas koncertről még a legszebb napsütéses idő sem tudta eltántorítani a jazz barátait. 20.45-kor John Scofield és háromtagú delegációjának színpadra lépésével megszűnt létezni a külvilág, és a hangfalakból áradó James Brown funky-apostol gépzenei utazása a koncertteremben. Műsorára épp aktuális 2003-as Up All Night” albumának bemutatásával megkezdte hazánkban oly ritkaság számba menő fellépését Scofield, aki maga is 30 aktív évet töltött el a jazz ösvényén; 52 évesen is termékeny alkotó tudott maradni. Az állandó kísérletezéseinek eredménye is hallható volt ezen a koncerten. (Mert) Scofield figyelmét nem kerülték el a 90-es és az azt követő időszak zenei hullámai és forma változásai. Értesülésem szerint, eddig hivatásos jazz zenészek közül nem sokan próbálkoztak ennyire töményen összevegyíteni a jazz és a groove-os, drum and bass-es hangulatokat és megtáplálni sajátos íz harmóniáival. Igen, Scofield felvállalta ezt, majd kísérleti utazásra magával vitte a Millenáris Teátrumában összesereglett nézőket, és majd 20 évvel fiatalabb alkotótársait: Avi Bortrick (gitár, sampler); Adam Deitch (dob) (mind ketten a 2002-es Überjam és az idei Up All Night albumon már Scofield-el együtt dolgoztak) és Andy Hess (basszusgitár) (aki csak az idei albumon tűnt fel). Ezek a zenészek a maguk hétköznapi lezser” eleganciájukkal és vérbeli technikai tudásukkal kisérték Scofield-ot. A lejátszott műsorukban lényegében az új album dalait és az Überjam közösét mutatták be -képi világgal. Nekik nem okozott gondot, hogy latinosabb, funkysabb, klasszikus jazz vagy netán party alapokat játszanak (le) rutinból. Hiszen Scofield rugalmas zenészeket keresett, akik nem rettenek meg a feladat láttán. Ezekben az arcokban megtalálta partnereit! Nála már nem az a szempont, hogy rivalizáló nagy névvel/nevekkel vigye színre gondolatait, hanem, hogy vele alkotni és azonosulni tudjanak, közösen és ez az a nézet, ami lejött a hallott és látott produkciójában itt Budapesten.
A kísérletező Scofield nem felejtette el elhozni erre a fellépésére sem a régi kísérletező énjét és a hozzákötődő jellegzetes semmivel össze nem tévesztendő hangzásait és első vonalbeli VOX csöves erősítőjét sem. Egy kicsit kínos érzésnek tűnhetett a színpadról látni, hogy a közönség kis része a kezdés utáni percekben is helyezkedett! Akiknek már nem jutott ülőhely a foghíjas részen, azok már csak a szabad falmenti részeknél húzódhattak meg - nem zavarva meg néző társaikat és a fellépő művészeket - állva és földön ülve. A teremben lévők egy emberként fürkészték a színpad közepén egy magba tömörülő előadóművészeket, akik fülünk hallatára kovácsolták össze a felcsendülő hangokat. Hol az elektronikai alkotások kapnak új erőre az akusztikusok felett, hol pedig csak a csendes visszafogottságba burkolódzó gitárprelüd érvényesült a nesztelen csendben. Ezt az átélt hangulatot nehéz visszaadni - de hasonlatos a - felszín alatt bugyogó gejzírként feltörni látszó kattogások, gerjedések misztikus frekvencia lebegéséhez, amit Scofield programjában bemutatott az este folyamán. Az is igaz, hogy az idősebb generációnak szokatlannak tűnhetek ezek a modern hangzásbeli megoldások. Biztos vagyok benne, hogy csak nagyon nehezen tudták befogadni a hallott produkciót, egy kicsit döbbenten szemlélték a kísérleti hangszobrászatnak nevezhető eredményt. Alig várták, hogy valami igazi melodikus, régies old-Scofieldes hangulatok jussanak el hozzájuk. Scofield zenei üzenete miatt most már elérte azt, hogy őt magát a zenei világ két pólusának tartsák! Sok érdekes hangulati elem és hangminta tudott találkozni ezen a koncerten. Scofield az igazi formabontó és kísérletező figura. Kiváló érzékkel építette bele a felemelő szólóinak futamait az egész hangzásba. A koncert második felénél és a ráadás blokkban a ritmika alapjai, áttolódtak a party kultúra irányába. A közönség fiatalabb tagjai” ekkor kezdték igazán otthon érezni magukat. Ennek látható jele csak annál a néhány arcnál volt kivehető, akik félretették az illemet egy ülő koncerten és táncra perdültek. A hallható jelek pedig magukért beszéltek, minden szólisztikus rész alatt és után (taps, sikítás). És legvégül a búcsú. A másnapi Neubergben koncertje miatt meghajlással távozott el a Millenáris közönségétől.
13:45
