beszámoló [koncert]  2011. december 12. hétfő   19:00

nincsen hozzászólás

  A death metal hazai rajongói nem voltak túlságosan elkényeztetve idén koncerteseményekkel, így különös jelentőséggel bírt a Morbid Angel november végi, Club 202-ben lebonyolított fellépése. A dubaji Nervecell, a francia Benighted és a svéd Necrophobic alkotta elő zenekarok között is mindenki találhatott magának való ínyencséget.
  
  A 2000-ben alakult Nervecell kezdte meg az ekkor még szerény számban jelen lévő közönség bemelegítését. A Dubaj városából származó zenekar eddig kiadott két albumán (Preaching Venom és Psychogenocide) szikár, technikás death/thrash metal muzsikát játszik. A kvartett lendületesen zúzta el fél órás programját, amelynek megszólalásával sem voltak különösebb problémák. Bár zeneileg inkább korrekt, mint kiemelkedő színvonalon mozognak, a bemelegítő szerepkört tökéletesen betöltötték.
  
  A francia Benighted brutális death/grind muzsikában utazik, 1998-as megalakulásuk óta idén már a hatodik nagylemezüket adták ki Asylum Cave címmel. A lemezen hallható agyszaggatóan súlyos és egyben fogós muzsikát élőben is szuggesztíven adják elő, erre többek között az idei Brutal Assault-os fellépésük is bizonyíték volt. Most sem vallottak szégyent a színpadon, a mezítlábas hörgőgép, Julien Truchan vezetésével egy intenzív fél órás koncertet adtak. Ugyan a csak fellépés végére helyére kerülő hangzás most nem állt melléjük, a remek nótáik és az energiától duzzadó előadásuk feledtette a nem tökéletesen megdörrenő cuccot. A kiválóan sikerült új albumra került a hangsúly a programban, így a címadó mellett a Let The Blood Spill Between My Broken Teeth, a Swallow és a Fritzl is elhangzott az Asylum Cave-ről. A korábbi lemezeket pedig a Collapse, a Saw It All és a Slut képviselték. Minden death metal rajongónak ajánlott a szimpatikus brigád lemezeivel való ismerkedés.
  
  A black/death metalt játszó svéd Necrophobic sokak által említett kultikus mivolta egy erőteljesen kérdőjeles kijelentés számomra. Igaz, hogy az 1989-ben alakult zenekar a hosszú pályafutása alatt írt jó számokat, de összességében mindvégig egy másodvonalas, közepes minőségben teljesítő banda maradt. A jó pár éve felvett arckifestős, ripacs színpadi image pedig a szememben tovább rombolta a Necrophobic érdemeit. Az eddig hat lemezt kiadó gárda ezúttal is kifestve, tetőtől talpig bőrcuccokban állt ki a deszkákra (Tobias frontember bőrszoknyája vállalhatatlan támadás minden jóérzéssel rendelkező ember látószerve ellen). A közepes hangzással elővezetett black/death nóták sem emelték a koncert színvonalát, bár a közönség egy részének elnyerték a tetszését az olyan szerzemények, mint a Revelation 666, a Celebration Of The Goat, vagy a The Nocturnal Silence. Felejthető koncert volt egy középszerű zenekartól.
  
  A floridai Morbid Angel a death metal stílus egyik alapbandája, 1984-es megalakulásuk óta több stílusdefiniáló albumot adtak ki. Trey Azagthoth gitáros egy abszolút egyéni látásmóddal bíró művész, aki külső elvárások nélkül alkot. Tiszteletre méltó a zenekar hozzáállása, de Trey sem tévedhetetlen, és ezzel az idei Illud Divinum Insanus lemezre célzok. 8 év után egy ilyen vérszegény, gyenge albummal kár volt előállni, elég lett volna kiadni egy kislemezt. És nem az indusztriális hatásokkal van a baj az albumon, hanem az unalmas, középszerű nótákkal. Szerencsére a koncerteken nem játsszák túl az új lemezt, ez már a bivalyerős nyári Brutal Assault-os fellépésen is nyilvánvalóvá vált. A főleg a régi nótákra épülő szett most is megvett kilóra, ahogy az augusztusi fesztiválos erődemonstráció. A zsigerien brutális, hangos és erőteljes megszólalás már az első pillanatban térdre kényszerítette a hallgatóságot, és nem engedte magához térni a hátralévő 85 percben. David Vincent alapból arrogáns, unszimpatikus viselkedése mostanában kapott egyfajta szarkasztikus, humoros élt, amely által a dalok közbeni beszólásai tényleg szórakoztatóak voltak. A remek vokálok mellett a hangszeres játékban sem volt hiba: Trey a tőle megszokott módon a hajzuhatagába temetkezve pengetett zseniálisan, a Zyklon-ból és Myrksog-ból ismerős Destructhor szintén kiválóan gitározott, a műtétje után felépülő Sandoval mestert (ideiglenesen vagy végleg) helyettesítő Tim Yeung pedig parádésan dobolt. Tim éppen aznap töltötte be a 33. születésnapját, így egy boldog szülinapot kórust is kapott a magából kikelve zúzó budapesti közönségtől. A majd másfél órás koncerten az Altars Of Madness című alapműről elhangzott az Immortal Rites, a Maze Of Torment, a Lord Of All Fevers And Plague, a Blasphemy és a koncertet záró Chapel Of Ghouls. Az idén 20 éves Blessed Are The Sick-et a Fall From Grace és a Day Of Suffering képviselte, a Covenant-ról pedig eljátszották a Rapture-t, az Angel Of Disease-t, a Blood On My Hands-et, a Word Of Shit (The Promised Land)-et, a Sworn To The Black-et és a fenyegetően vészjósló God Of Emptiness-t. A Domination-ről az iszonyatosan súlyos Where The Slime Live került elő és eljátszottak egy nótát a Steve Tucker-es érából is a Bil Ur-Sag képében (a Formulas Fatal To The Flesh albumról). Az új albumot két tradicionálisabb tétel, az Existo Vulgoré és a Nevermore képviselte. Nálunk még a többi állomáson előkerülő I Am Morbid-ot sem játszották. Tehát egy remek setlistet kaptunk (azért egyszer remélem a Gateways albumról is előkerül valami), intenzív előadásban, kiváló hangzással és hangulattal tálalva.
  
  A Morbid Angel a vitatott új lemez ellenére élőben továbbra is hibátlan előadást nyújt, így aki csak az új album miatt hagyta ki a koncertet, erősen bánhatja a mulasztást. Az elő zenekarok is kitettek magukért, bár a Necrophobic helyett szerintem lehetett volna találni megfelelőbb bandát. Jövőre talán több nívós death metal koncertet kap a hazai közönség, két izgalmas esemény már bejelentésre is került (február 7-én Origin, Psycroptic, Leng Tch´e és március 6-án Rotten Sound, Magrudergrind, Exhumed).

Kulcsszavak:
  morbid angel     necrophobic     benighted     nervecell 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás