beszámoló [fesztivál]  2003. július 9. szerda   11:42

nincsen hozzászólás

  Kutyafuttában írok, mert nemsokára indulunk a balcsira anyuékkal, és már itt toporzékolnak, meg azon izgulnak, hogy akkor most inkább a darált hús hagyják itthon (ami a töltött paprikához kellene, vagy inkább a matracot ne hozzák, amit eddig minden évben levittünk, de sosem használtuk, mert túl lusták voltunk felfújni). Én egyetlen dolgot viszek, téged. Nekem semmi másra nincs szükségem. Miért nem hagynak engem itthon? Akkor aztán tényleg sok hely lenen a kocsiban.
  
  Na,. Sopronban voltam a hétvégén. Ezt kaptam anyuéktól ballagási ajándéknak, meg a felvételim is egész jól sikerült, pedig tök nem érdekelt az egész, sőt, amilyen hülye voltam egy nappal hamarabb mentem le a szóbelire véletlenül, egészen Szombathelyre, és csak akkor jöttem rá, hogy nem is elseje van, mikor az okos tanulmányis mondta, hogy harmincadika van, és nézett rám az okos szemével. Mind a kettővel. De rendesek voltak mert leszóbeliztettek, és még max pontot is kaptam, úgyhogy tök király vagyok!
  
  A barátnőm meg én foglaltunk szobát egy kollégiumban, vagyis igaziból kettőt, mert volt még velünk egy fiú, de ezt anyunak nem szabadott tudnia. Péntek négy körül értünk a koleszba, bejelentkeztünk, és tök fura volt, mert a portás néni végig magázott, úgyhogy ettől olyan igazi felnőttnek éreztem magam, utána persze röhögtünk az egészen. Gyorsan lezuhanyoztunk, mert rohanni kellett a PUF-ra, ami negyed óra múlva kezdődött. Persze az eső zuhogott, ami végül is nem volt meglepő, mert Sopronban mindig zuhog, mikor Volt Fesztivál van, az ügyes sörös cégek még emblémás esőkabit is gyártottak, meg osztogatták, hogy mindenkiből reklámfelület legyen. Lett is, mert egész este nem állt el, csak éjszakára. Mondta is a Lovasi (jajj de cukin nézett ki, fehér ingben volt) hogy a rokkendroll-tól majd eláll, és el is állt, én meg tudtam, hogy tényleg attól állt el, mert a rokkendrollnak nagyon nagy hatalma van.
  
  Szóval kb. két számról maradtunk le, vagyis a puf legelejéről, de nem baj, mert annak meg örültem, hogy a zuhogó eső ellenére milyen sokan ott voltak a nagyréten. Egyébként annyira szívesen felmentem volna a színpadra megnézni a kilátást, mert szépen rálátni az egész Lővérekre, meg látni a felhőket, meg a katonai helikoptert, ami végig ott körözött a fesztiválozók fölött, szerintem csak azért hogy feltűnést keltsen (azért persze tényleg tök jól nézett ki). Aztán egy lány szórólapozott, a jubileumi koncertről, ami november 7-en lesz a Petőfi Csarnokban, a PUF-nak lesz húsz éves szülinapi bulija. Remélem akkor már nem kell mindenhova elkéreckednem, mert végül is már egyetemista leszek, vagyis nagy.
  
  Lecsó nagyon sokat rohangált a színpadon, olyan volt, mint akinek nagyon jó kedve van, Anikó meg mindig mérgesen nézett rá mikor véletlenül (vagy a nagy hévben) elrontotta a szöveget, pedig szerintem az egyáltalán nem is gáz. Legalábbis a lent táncolók közül senkit sem zavart. Eljátszották a néhát, amit csak néha játszanak, meg az Utolsó évet is, amit meg nagyon szeretek, aztán hirtelen lementek a színpadról, pedig lett volna még vagy negyed óra, amibe belefért volna még két szám. És a többiek el is kezdtek kiabálni, hogy visszavissza, de nem jöttek, mert beadtak valami zenét, és akkor már nem lehetett. Na mindegy, mentünk Hiperkarmára, az meg már ment, de én nem mentem előre, mert inkább ott maradtam ahol szellőzik a sátor, meg akkor már kicsit hirtelen be is rúgtam mert hirtelen ittam sok sört, és alig ettem egésze nap. A Hiperkarma egyébként tök jó volt, mostanában tök jók a koncertek, csak kicsit darálósak, biztos úgy érzik, hogy ettől teljesítenek, ha gyorsan ledarálják a számokat. Én szeretem a kis lötyögést koncerteken, mert úgy át lehet hangolódni a következő számra. Ott volt megint az a helyes srác, akinek múltkor rózsát adtam, de egy csajjal volt, és nem mertem ránézni, de ő azt hiszem észrevett, nagyon izgultam, hogy odajön-e de nem jött. Talán nem is ismert meg. Ami tök rossz, de mindegy. Inkább figyeltem az új számokat, mert most jelent meg a Hiperkarma új lemeze, és koncerten egész máshogy szólnak mint a cd-n. szerintem sokkal élettel telibbek a színpadról, Frenki a dobos meg olyan jól énekel, hogy csak na, tud közben dobolni is, ami elképesztő. Még mindig esett mikor visszamentünk Kispálra, és Lecsó még mindig rohangált a színpadon. Közben rájöttünk, hogy a jobb oldalon van egy domb, amiről sokkal jobban látni mindent, és odaálltunk. Mellettünk meg egy hatalmas sörösüveg állt, amire ilyen kötelek voltak kötve, és fel lehetett rá mászni úgy hogy vízszintesen mentél fölfele. Aztán lefele is úgy kellett jönni, hogy a tested vízszintes, mintha feküdnél de közben lépkedsz lefele. Félelmetes volt nézni másokat, ahogy ott másznak (bár ezt csak másnap láttuk, de akkor is). A kispál nagyon-nagyon jó volt. Teljesen elfeledkeztem az esőről, meg voltak azok a zöld fények, ilyen lézersugarak, amik megtörtek az esőcseppeken és nagyon állatul nézett ki, és az Emesét is eljátszották meg a húsrágót, meg a leveseket, szóval csupa slágereket, még a nagymamásat is, aztán elállt az eső.

  Mikor ennek vége lett beültünk hátra a büfébe pihenni, mert nagyon-nagyon fáradt lettem, és mindenféle hülyeségeken gondolkoztunk a barátnőmmel, hogy egy bogár is kaphat-e VIP-passzt, meg ilyeneken. Mert különben mit kereshetne a VIP-sátorban? Aztán gondoltam iszok kávét de az egész fesztiválon nem volt kávé, mert valamilyen kozmikus oknál fogva az összes kávégép elromlott. Mi meg csak kóvályogtunk, mert mindenhol inni kellett helyette valamit. Aztán egy helyes srác hirtelen a fülemhez nyomta a telefont, hogy mondjam már el a barátjának, hogy hol is vagyunk, én meg mondtam, hogy a nagyszínpaddal ha szembe áll, akkor a bal oldalon van egy büfé, és ott. És oda is talált, és kiderült, hogy a Gyula az, akinek már kétszer belettem mutatva, és ez volt a harmadik, ő egy dobos, és mikor legeslegelőszőr találkoztunk az az a nap volt, mikor tavaly az EFOTT-on elment az áram, és mindenki büfézett, mert nem volt mit tenni, mert minden koncert elmaradt, még a PUF is, és akkor ott találkoztunk, és azt mondta rám, hogy (na mindegy leírom, nem szabadna, mert anyu mérges az ilyenekért), hogy egy hülye picsa vagyok. Aztán mondtam neki, h miért ítél egy mondat alapján, de azt hiszem be volt rúgva. Legközelebb egy másik fesztiválon mutattak be neki, mikor elmeséltem neki az EFOTT-os sztorit, mire nagyon nagyon bocsánatot kért, de hát most is, a VOLT-on is el kellett mesélni, de most meg még jobban bocsánatot kért, mert tényleg egyáltalán nem is emlékezett a dolgokra. Hát ennyire vagyok hatással az emberekre. Na mindegy. Nem is fontos.
  
  Aztán meg akartunk tanulni olyan pörgetőssel játszani, ami világít, vagyis foszforeszkál éjszaka, de nem tudtunk, mert a magamutogató srácok nemhogy minket tanítottak volna, hanem ők csinálták, de abból én hogy tanuljam meg, hogy hogy kell??? Aztán pórul is jártak, mert az egyik fényes dolog felrepült a fára, mert elszakadt a zsinór és ott szenvedtek hogy letudják szedni, mi meg jól kiröhögtük őket. Vicces volt, ahogy ott erőlködtek részegen.
  
  Egyébként meg jöttek mentek az emberek, és végül visszamentünk a kőbüféhez, ahol egy ilyen folk zenekar játszott, nagyon jó kis magyar nótákat, és valakik táncoltak is. Kellemes volt a hangulat. Na kábé ilyenkor volt az, amikor már kezdtem nem fázni, mert kezdtem megszáradni, úgy éjjel kettő lehetett. Aztán találkoztunk egy norvég gyerekkel, aki meg el akart velem menni sétálni, hiába mondtam neki, hogy ez itt a fontos, a magyar népzene meg minden, őt nem érdekelte. Azt hiszem nem nagyon jött be neki. Azt mondta, hogy neki itt nem túl jó, mert mindenki részeg. A hülye! Ahelyett hogy jól b berúgott volna ő is.
  
  Ja volt Nyers is, egészen ügyesek voltak, Mókuskának nagyon jó kedve volt, provokált a népet a színpad jobb oldalán, egyébként az egész koncert nagyon kellemesen telt, ők is játszottak új számokat, de még a régiek közül sem ismertem mindet, csak azt, amelyikben az van, hogy kvákvákvákvákvákvákvá, az jó volt.
  
  (már itt dörömböl az ajtómon az anyu, de be akarom fejezni, mert a kocsiban nem tudok írni, a Balatonon meg majd le kell menni a strandra)
  
  Másnap délig aludtunk, aztán lementünk a belvárosba enni, étterembe mentünk, pedig az anyu direkt csomagolt nekem ennivalót, de hát nem kell megtudnia hogy étteremben ettem végül. Nagyon szép város, dimbes meg dombos, szép régiek az épületek, és mindennek megvan a helye. A Rókalyukba mentünk, mert azt ismerjük, és az tényleg nagyon jó hely. Egy egész pizzát betettem a pocakomba! Annyira jó volt a péntek este, hogy nem is törődtem azzal, hogy mennyit eszek, csak tömtem a majmot. Mert olyan jól éreztem magam.
  
  Délután értünk vissza, be kellett csempészni egy üveg Borovicka-t az egyik haversrácnak, tök hálás volt, egész könnyen ment, mert megkértünk valakit, hogy rakja be a kocsijába, aztán a kocsikat meg úgysem kutatják át. Szóval szombaton három koncertet akartam megnézni, de mind a három egy időben volt három különböző helyszínen: 1. kispál csöndes 2. Tito és a Tarantulák 3. Sziámi. Ebből az első kettő valamennyire sikerült, de így is rohangálni kellett egyik helyről a másikra. A Tito szerintem nagyon jó volt, bár voltak technikai malőrök, annak ellenére nagyon erőteljesen, sőt erőszakosan szólt és lendületes volt a műsor, Tito meg folyton poénokat ordibált, aminek a felét nem értettem a.) azért mert ott sem voltam éppen b.) azért mert annyira gargalizált a torkával, hogy össze-vissza mentek a hangok a mikrofonba. A kispál kellemes volt, bár sok újdonság nem történt a korábbiakhoz képest, de hát így is tele volt a sátor, a kis gombafejek lent sorakoztak a padlón és minden lány szerelmes szemekkel tekintett a Bandimra, pedig ő az én szerelmem! Mérges is voltam mindre külön-külön. Nagyon cuki volt megint a Bandi, de persze a többiek is, Líviusz is megérkezett a színpadra meg reppelt is meg minden. Ja Líviuszról jut eszembe, hogy délután Heaven Street Seven is volt, oda is megvolt hívva vendégzenésznek, meg a Szilárd is, de ő nem olyan jó fej. Sőt tök béna. Nem tudom miért hiszi hogy jó fej. vagy lehet hogy nem is hiszi, de olyan, mintha hinné. Na mindegy. Hagy örüljön. A HS7 tök jó volt, bár nem láttam végig, a Gyula dobolt benne, tudod, az a Gyula, akinek már háromszor bemutatkoztam, és gondoltam is, hogy majd jól megkeresem ma este, de aztán hamar aludni mentünk, mert 1.) hosszú volt az előző éjszaka 2.) már csak Tankcsapda volt, de az meg annyira rossz, és ciki és kínos, hogy nem is maratunk, hanem mentünk a koleszba. Azt hiszem egyetlen dologgal másabb a tankcsapda a most feloszlott VIP-nél: hosszabb a hajuk.
  
  Jó van! Megyek már! Nem igaz! Megőrjít! Kedves Naplóm! Most be kell fejeznem, mert tudod mérta lényeg hogy imádlak, még a Bandinál is jobban, mert ő mégiscsak egy sztár és elérhetetlen, de te meg mindig itt vagy nekem, és neked mindent elmondhatok (most meg kiabál is, nem igaz, iszonyúan fel tud idegesíteni, én meg mindig egy csomót várok rá! Ez az én anyám!)
  
  Ja egyébként vasárnap a vonaton meg tök jó volt, mert láttam a rózsás fiút, és már majd..

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: