beszámoló [koncert] 2011. november 16. szerda 04:50
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaAnd So I Watch You From Afar, Mike Watt, Shell Beach 2011. november 3., Budapest, Dürer Kert
A post-rock közeli muzsikák hazai kedvelői az utóbbi években bő koncertkínálattal vannak megáldva, amelynek egy újabb állomása volt a november első hetében megrendezett észak-ír And So I Watched You From Afar fellépése a Dürer Kert kistermében. A belfasti srácok előtt két banda melegítette be a közönséget: a hazai Shell Beach és a kaliforniai Mike Watt bandája tette teljessé az este felhozatalát.
A budapesti Shell Beach meggyőzően prezentálta post-HC/alternatív metal zenéjét az akkor még elég szerény számban jelen lévő közönségnek. A 2004-ben alakult banda profin, összeszokottan, jó hangzással körítve játszotta el az Acronycal című debüt album és a hamarosan megjelenő This Is Desolation lemez dalait. Ugyan eddig nem ismertem őket, egy színvonalas zenével kiálló, szimpatikus brigád benyomását keltették. A bő fél órás koncerten csak a kicsit túlzásba vitt, nézőteret beborító füstgép zavart, a zenészek produkciójára nem lehetett panasz.
Mike Watt nevét eddig még nem hallottam és az amerikai földön népszerű zenész itthon igazából azoknak lesz ismerős, akiknek mond valamit a Minutemen, a Dos vagy a Firehose együttesek neve. Az 53 éves figura háromtagú szóló bandájával lépett fel és kínált egy érdekes zenei utazást a termet megtöltő közönség számára. A basszer/énekes Mike mellett a kinézetre egy egyetemi professzorra emlékeztető Tom Watson gitáros is egy idős figura, egyedül a dobos Raul Morales képviselte a fiatalságot. Zeneileg egyáltalán nem volt öreges a produkció, inkább furcsának mondanám a trió háromnegyed órás fellépését. A konferálások nélkül egyben eljátszott programban előfordultak egyszerűbb rock and roll elemek, borult alternatív témák és jazzes megoldások egyaránt. Nekem összességében eléggé befogadhatatlan lett a végeredmény, amelyben nagy szerepet játszott a tébolyult grimaszokkal zenélő Mike Watt vokális repertoárja. Itt főként a mondókaszerű szavalásokra gondolok, amelyek inkább irritálóak voltak, mint érdekesek. Persze nagy muzsikusok az öregurak és a dobos srác, de főleg az elvont zenék kedvelőnek ajánlott a velük való ismerkedés.
Az észak-írországi And So I Watch You From Afar egy 2005-ben alakult instrumentális post-rock banda. Eddig két nagylemezzel örvendeztették meg a stílus híveit, a Gangs címmel ellátott művük idén látott napvilágot. Jómagam a lemezeiken hallottak alapján nem számítottam egy elementáris erejű koncertre, ám a négy srác alaposan rám cáfolt. Egy zsigeri erővel zúzó, súlyos hangzással megtámogatott fellépést adtak a megtelt Dürer Kert kistermében. Az energikusan, lélekkel játszó banda felpörgetett hangulata egyből átragadt a közönségre és a 10 számos koncert végéig eksztatikus tombolás zajlott a színpad előtt és a színpadon egyaránt. A gitárosok több ízben is lejöttek a közönségbe, hogy ott pengessenek pár percet. A fellépés végén pedig a közönségből az egyik srác nyakába adták a gitárt, hogy egy életre szóló élménnyel zárhassa le az év egyik legjobb hazai post-rock koncertjét. A zseniális hangulat és az áramló energia mellett a hangzásra és a fényekre sem lehetett panasz, ahogy az eljátszott nóták által felépített ívre sem. Akadtak nyugodt, fennkölt pillanatok és katarzisba torkolló felfokozott zúzdák is, ahogy az a jó post-rock zenéhez illik. A 2009-es And So I Watch You From Afar című debüt albumról játszották a Don´t Waste Time Doing Things You Hate-et, a Set Guitars To Kill-t és a fellépést záró The Voiceless-t. A Gangs-ről a BEAUTIFULUNIVERSEMASTERCHAMPION, a Gang (Starting Never Stopping), a Search:Party:Animal és a 7 Billion People All Alive At Once hangzottak el, valamint a The Letters EP is megidézésre került a D Is For Django The Bastard és az S Is For Salamander képében.
Kevés ilyen elemi erővel letaglózó, energikus és egyben érzelmes post-rock koncerten vettem részt eddig, mint a belfasti srácok Dürer Kertes bulija. A szintén írországi God Is An Astronaut adott még idén ilyen zseniális koncertet, akikkel kapcsolatban jó hír, hogy jövő év március 14-én ismét tiszteletüket teszik hazánkban, ahol a megjelenés post-rock zenét kedvelőknek kötelező.