előzetes [koncert] 2011. október 13. csütörtök 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloMachine Head, Bring Me The Horizon, DevilDriver, Darkest Hour 2011. november 12, Gasometer, Bécs
Sok ifjú titán metalzenekar dédelget nagy terveket a csúcsra törésről, elhangzanak olykor nagyravágyó nyilatkozatok (elég, ha csak pl. a Trivium-ra gondolunk), néhányan el is érnek komoly sikereket, de a zeneipar mai helyzetében olyan szinteket, mint mondjuk egy Metallica vagy Iron Maiden, szinte lehetetlenség elérni. Érdekes módon nem egy ifjú titánnak, hanem egy „nagy öregnek”, a ´90-es évek elején indult Machine Head-nek sikerült mostanra olyan magasra törnie, hogy hírverésben, elismertségben és sikerben reálisan jelenhetnek meg trónkövetelőként. Ők 1994-ben a Burn My Eyes-zal tökéletesen megmutatták, hogyan kell zsigeri, kirobbanó erejű metalt játszani, 2007-ben pedig azt mutatták meg, hogyan kell anblokk tökéletesen metalt játszani. A The Blackening című albumon, bár sokszor 6-10 perc felett járnak a dalok, egyetlen egy felesleges vagy unalmas másodperc sincs, olyan szintű fogósságot, technikázást, és súlyosságot sikerült egybeépíteniük, amelyre a 2000-es években még nem volt példa. Az egészen friss Unto The Locust pedig a 2007-es lemez logikus folytatása, hasonlóan komplex, nagyívű és súlyos, de minden eddiginél több dallammal operálnak benne mind zeneileg, mind az ének szempontjából.
A Machine Head életműből kétségkívül a Burn My Eyes a mindenki által istenített legenda, a thrash metalnak egy olyan formája, amely létfontosságú volt az USA-ban és máshol mostanság tomboló modern metal kialakulásában. Az 1997-es The More Things Change szintén egy bivalycsorda súlyosságú lemez, aztán viszont elkezdett új irányokat venni a csapat, a The Burning Red például egy fura, nu metalos, rap/metalos lemez lett, ami különösen tőlük tényleg szokatlan. Ezt az albumot sokan ekézik, de szigorúan nem a korábbi munkásság alapján, függetlenül vizsgálva a maga kategóriájában egy élvezetes lemez, számos kedvelhető nu metal számmal. A 2001-es Supercharger már nem teljesen ezt a vonalat viszi tovább, visszatértek a vastag, súlyos riffek, de maga a lemez pár kivételtől eltekintve elég jellegtelen lett.
A 2003-as Through The Ashes Of Empires lemezzel újra magára talált a csapat, újra ráéreztek a thrash metal ízére, a nyitó Imperium például valami bődületesen erős szám. A továbbiakban is magas színvonalon sorakoznak a modern ízű, de mégis a klasszikusan Machine Head típusú témák. Aztán 2007-ben jött a mestermű, a már említett The Blackening, amely összetettségben, technikásságban talán munkásságuk megkoronázását jelenti. Ezzel a lemezzel a Machine Head nagyobb és erősebb lett, mint valaha. A sort pedig az Unto The Locust-tal folytatták, amely az előző lemez irányvonalát viszi tovább, de mégis különbözik a The Blackening-től. Jóval több a dallam, több a finom megoldás, viszont ezzel mégsem puhultak el, a jellegzetes Machine Head súlyosságból nem engednek. Már eddig is a legkiválóbb koncertbandák között emlegették őket, Magyarországon nemrég a Hegyalja fesztiválon adtak felejthetetlen koncertet, most november 13-án pedig Bécset fogják szétrombolni.
Meglehetősen súlyos turnépartnereket hoz magával az oakland-i zenekar, az Angliából származó Bring Me The Horizon például a metalcore/deathcore-ban alkot. A csapat első albuma 2006-ban látott napvilágot, a Count Your Blessings-szet sikerként könyvelhették el, de az áttörést a 2008-as Suicide Season jelentette. A 2010-ben megjelent There Is a Hell... lemezt ennek megfelelően már óriási érdeklődés fogadta, és ennek megfelelően világszerte hatalmas siker lett. A Bring Me The Horizon több nagyszabású turnén részt vett, élőben is képesek elszabadítani az őrületet a szénnévarrt tagok.
Dez Fafara neve korábban a Coal Chamber-ből volt ismerős, azóta viszont az amerikai típusú modern thrash metal emblematikus figurájává vált a DevilDriver nevű bandája élén. Az első album megjelenése szintén nem volt problémamentes, először Thirteen, majd Straight To Hell voltak a variációk a címre, végül DevilDriver címmel jött ki a lemez 2003-ban. Ekkor még nem kapott túl jó kritikákat a csapat, de 2005-ben, a soron következő The Fury Of Our Maker´s Hand album már megtörte a jeget, és Fafara-ék a Billboard listára is bejutottak. Az In Flames, Fear Factory, Machine Head társaságában töltött turnék pedig további hírnevet hoztak a csapatnak. 2007-ben a The Last Kind Words további sikereket hozott, a csapat koncertjei és fesztiválos fellépései örökre emlékezetesek maradtak, pláne a „világon a legnagyobb circle pit” kísérletük a 2007-es Download fesztiválon. A következő nagylemez 2009-ben jött, a Pray For The Villains folytatja a legszebb DevilDriver hagyományokat, ütősebbnél ütősebb dalokkal. Idén jelent meg a legfrissebb alkotás Beast címmel, amely találó megnevezés. A csapat minden eddiginél nagyobb brutalitással, bivaly hangzással trancsírozza szét a rajongók hallójáratait, valóban egy szörny kegyetlenségével. A DevilDriver élőben is elképesztő hangulatot képes prezentálni, a magyar közönség már két alkalommal is megtapasztalhatta az amerikai zenekar erejét.
A negyedik fellépő, a Darkest Hour már régi jó ismerős, hiszen Magyarországon számtalanszor szerepeltek már, legutóbb éppen ez évben a Protest The Hero és a Born Of Osiris társaságában. A metalcore egyik első éllovasa az 1995-ös megalakulás óta már hét nagylemezzel büszkélkedik, élőben pedig ugyancsak rendkívül erősek. Az idei The Human Romance című albumukat már bemutatták nálunk, de hát egy ilyen zenekar esetében az ismétlésből sohasem lehet elég.
Egyszerűen nincs gyenge pont ezen a turnén, a metalzene keményebb műfajait tömörítő felhozatalból mindegyik csapat óriási élőben. Mindegyikük friss lemezzel jelentkezett, tehát a már ismert korábbi nóták mellett minden bizonnyal újakkal is fogunk találkozni. Aki őrületes tombolásra vágyik, és egy elsöprő hangulatú metal koncertre szeretne eljutni, ne habozzon számításba venni november 13-án, a bécsi Gasometer-ben megrendezett The Eight Plague elnevezésű turnét, a Machine Head, Bring Me The Horizon, DevilDriver, Darkest Hour főszereplésével.