kultúra [tánc]  2011. szeptember 12. hétfő   04:57

nincsen hozzászólás

  Fehér Ferenc táncos, koreográfus folyamatosan bizonyít. Az elmúlt évek számtalan külföldi sikere után, TAO TE című munkájával itthon elnyerte a legjobb kortárs koreográfiának járó idei Lábán Rudolf díjat, majd a veszprémi Tánc Fesztiválja 2011 fődíját is. Most új kihívásnak tesz eleget: darabot készített a legendás, démonikus lényről, Draculáról.
  
  táncosok:
  Egyed Bea,,Fehér Ferenc, Szitás Balázs
  fénytervező:
  Bánki Gabi
  zene:
  Fehér Ferenc, Sidsel Endresen & Bugge Wesseltoft
  hangtechnikus:
  Kovácsovics Dávid
  jelmez:
  Simon Judit
  koreográfia:
  Fehér Ferenc
  Nosferatu
  Néhány hasznos tudnivaló a vámpírokról
  
   (...) A vámpírok félig evilági, félig túlvilági lények, akik vérrel táplálkoznak. Ősidők óta élnek az emberek képzeletében. Talán azóta, hogy egy igen-igen primitív ősközösségben tabuvá lett az emberevés, és a tilalom megszegését holmi ártalmas, gonosz, külsejükben is visszataszító, iszonyatot keltő figurákra ruházta át a bontakozó emberi fantázia. Kezdetben a vámpírok főként állatokra hasonlítottak, s mindmáig élnek ilyen elképzelések is. Goya rajzain hüllőkre, kétéltűekre és patkányokra egyaránt hasonlító szörnyállatkák támadják meg álmukban a védtelen hajadonokat.
  De miként a mítoszokban és a mesékben történni szokott, ez a motívum is egyre több mellékjelentést szív föl magába, érintkezik másfajta hiedelmekkel, jelentésvilága gazdagodik. Kézenfekvő, hogy a vámpírhitnek előbb vagy utóbb kapcsolatba kellett jutnia a halottak kultuszával, a túlvilágról, a halál utáni életről alkotott képzetekkel. A holttest, amely kísérteni, bosszút állni vagy akár csak szeretteit meglátogatni kikél sírjából, könnyűszerrel elsajátíthatja a vámpírmesterség fortélyait, annál is inkább, mert valamiből csak a halottnak is meg kell élnie.
  
  A vámpír a rejtélyes-titokzatos éjszakában keresi föl mit sem sejtő áldozatát, aki legtöbbször nő, hiszen ő az igazán védtelen és kiszolgáltatott. A démon rendszerint a nyakán sebesíti meg áldozatát, onnan szívja magába az „életelixírt”. A vér ugyanis táplálékot jelent a démonikus lény számára, erejét az élő ember vitalitásából meríti. (Gyürey Vera-Honffy Pál: Chaplintől Mihalkovig, Budapest, 1988, Tankönyvkiadó)
  
  Belépő:
  jegyár: 2000 Ft
  diákjegy: 1200 Ft
  nyugdijas jegy: 1000 Ft
  támogatói jegy: 3000 Ft

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: