lemezajánló [nagylemez] 2011. szeptember 5. hétfő 00:30
2 hozzászólás
szerző: MorelloWisdom: Judas Nail Records
Pár éve eléggé eltűnt az előtérből a Wisdom zenekar, noha pont ők voltak arról ismeretesek, hogy szinte mindig, mindenhol jelen vannak, hallatják a hangjukat. Az ok Nachladal István kiválása, amely esemény után érthető okokból egy bizonytalanabb időszak és az énekeskeresés hosszú folyamata következett. A megritkuló fellépések során Kiss ”mindenholottvagyok” Zoli segítette ki a csapatot, de a végleges megfejtéshez egészen a tavalyi évig kellett várni. Ekkor vált véglegessé (illetve nyílttá, hiszen a csapat okos marketing szemlélettel hosszú ideig csigázta az érdeklődést és húzta a mézesmadzagot az új frontember személyét illetően) Nagy Gábor tagsága, vele készült el a 2011-ben megjelent Wisdom nagylemez, a Judas. Mivel a zenei anyag már korábban készen állt, Gábor leigazolása erre már nem volt hatással, de a kérdés természetesen az, hogy az új hang jelent-e új utakat a Wisdom számára, vagy a Nahival elkezdett ösvényen haladnak-e tovább. A Judas arra ad választ, hogy az utóbbi esetről van szó. A 2006-os Words Of Wisdom egyenesági, logikus folytatása az új lemez, pontosan azt a zenét halljuk továbbra is, amire számítani lehetett a zenekartól. A nyitó Fallin Away From Grace-ben rögtön benne van minden, ami a Wisdom-ot jellemzi. Szép ívű, jellegzetes heavy metal dallamok, fogós, énekelhető refrén, sodró power/speed futamok. Gitárszólók terén mindig erős volt a Wisdom, természetesen ez sem maradt ki a dalból.
A legfőbb kérdés persze az új énekes teljesítménye, akivel kapcsolatban őszintén szólva felemás érzéseim vannak. Az nem is kétséges, hogy egy nagyon jó torok, akinek nem okoznak problémát a heavy metalos dallamok, de a hangjában valahogy nem érezni azt a tüzet, azt a lendületet, ami ösztönösen felpörgeti, tombolásra készteti a hallgatót. „Csak” felénekli a lemezt, de ennél többet nem tesz hozzá a nótához. Továbbá az angol kiejtése borzalmas, mondjuk ebben a Wisdom sosem jeleskedett. Igazán a csordavokálokban van meg az a lendület, amit hiányoltam, ezek a legélvezetesebb részei a nótának. A Somewhere Alone egy kimértebb tempójú szerzemény, bólogatós riffekkel felvértezve. Megint a refrén lett igazán emlékezetes, no meg a gitárszólók és az ikergitáros részek. Bár ismét szép dallamokat énekel Nagy Gábor, a verzék valahogy továbbra is elúsznak a fülem mellett. Az Age Of Lies egy harapósabb dal, tetszik, hogy egészen változatos, sokszínű témák bukkannak fel, amikkel fel lehet dobni az olykor monotonitás veszélyét rejtegető nótákat. A gitárszóló briliáns, de Gábor akcentusától a falat kaparom...
Végre egy igazán tempós nóta, a Live Forevermore. Gábor dallamai nagyon jól fekszenek, a verzék és a refrén egyaránt. Nagyon jó nóta, biztosan nagy koncertkedvenc lesz. A gitárosokat már sokat méltattam, de a doboknál Ágota Balázst is érdemes megemlíteni, mert megbízhatóan és élvezetesen játszik. A sodró lendületet megtöri a kis akusztikus betét, de ez pont hogy jót tett a dal változatosságának. A Wander The World-ben a gitárosok élhetik ki magukat, szép gitárdallamokkal operálnak, itt egyértelműen a hathúrosok dominanciája jelenti a nóta sava-borsát. A Heaven And Hell akusztikus bevezetőjéhez nagyon jól illik Nagy Gábor hangja, mint ahogy a folytatódó keményebb témák mellé. Talán nem kifejezetten koncertre való szerzemény, de a lemezen jól mutat. A Silent Hill ismét egy középtempós dal, erőteljes gitármunkával. Nem rossz, de nincs benne annyi izgalom, hogy kedvenccé válhasson. A hangulatot az At The Gates pörgeti fel. Remekül megkomponált dal, megvan benne a feszültségkeltő szaggatottság, a tempós zúzás, a dübörgő kétlábdob súlyossága, és persze a nagyívű refrének és a kiváló szólók sem hiányozhatnak. Nekem talán ez a szám tetszik legjobban a lemezen, a Words Of Wisdom-ra is simán ráfért volna ez a nóta.
A The Prodigal Son egy jellegzetes Wisdom szerzemény, középtempós riffeléssel, jó dallamokkal és szólókkal. Gábor itt-ott a magasabb tartományokkal is megpróbálkozik. Az albumot záró Judas a leghosszabb nóta a maga majdnem 7 percével. Vadul ugrálnak a szelíd, szinte suttogós, és majdhogynem kiabálós énektémák között. A refrénben némi keményebb vokál is helyet kapott, ez is figyelemfelkeltő megoldás. A hosszas gitárszólók itt szépen elférnek. Vendégénekesként Mats Levén (At Vance, Malmsteen, Therion, stb.) is megszólal, kifejezetten üdítő színfoltot jelentve. A kórusoknál egyébként a már emlegetett Kiss Zoli továbbra is hűségesen segíti a zenekart.
Sokat kellett várni az új Wisdom produkcióra, Nagy Gáborral pedig sokat kockáztatott a zenekar, hogy nem egy rutinos, ismert, bejáratott arcot válogatott be a csapatba, hanem egy ismeretlenség homályából előbukkanó ifjú titánt. Hogy beválik-e a számítás, azt a jövő dönti el, jelen lemez kapcsán szerintem még nem lehetne egyértelmű ítéletet mondani. Egy tipikus Wisdom album lett a Judas, talán túlontúl tipikus, és ez itt most nem feltétlenül előny. Kissé kiszámítható a lemez, és míg a Words Of Wisdom bravúrosan fogós nótákat gyűjtött egybe, úgy érzem a Judas-szal nem sikerült megugorni a lécet.
Aki a Wisdom-ot szereti, ezt a lemezt is szeretni fogja, mert a csapat szokás szerint színvonalas munkát tett le az asztalra. A borító és a booklet náluk mindig élményszámba megy. Érdekes, hogy Nagy Gábor hangját itt a lemezen teljesen más karakternek érzem, mint Nahiét, amikor meg élőben hallottam őket, akkor szinte teljesen az előző énekes orgánumát hallottam vissza. Úgy gondolom, hogy Gáborban van potenciál, de még sokat kell dolgoznia mind énekesként, mind frontemberként, mind kiejtést tekintve, hogy valóban a maximumot nyújthassák vele. Nehéz a dolga, hiszen a többiek már rutinos rókák, rengeteg fellépéssel és tapasztalattal, talán emiatt is lehet szembetűnő a kontraszt. A hangszeres szekció továbbra is magabiztos, Kovács Gábor és Galambos Zsolt remek párost alkotnak, dallamérzékenységük és szólóik kiemelkedőek. Ágota Balázs dobolását is dicsérni lehet, mert nagyon feszesen és megbízhatóan teljesít, ahogy Molnár Máté is, bár néha az izgalomnak jót tenne, ha itt-ott előtérbe kerülne néhány dohogó basszusfutam.
A Judas-t egy kicsit visszalépésnek érzem a Words Of Wisdom-hoz képest, mert a korábbi lemez erősebb, fogósabb nótákkal rendelkezett. Azt nem lehet mondani, hogy a friss album rutinmunka lenne, hiszen pontosan érződik, mennyit dolgoztak rajta, mindössze a nóták jó része nem emelkedik ki a Wisdom életműből. Nagy Gábornak pedig a következő lemezen sokkal erőteljesebben, érzelemdúsabban kell énekelnie ahhoz, hogy a 2006-os csúcsteljesítményt túl tudják szárnyalni.
Felállás: Nagy Gábor ének Kovács Gábor gitár Galambos Zsolt gitár Molnár Máté basszusgitár Ágota Balázs dob
Wisdom: Judas 1. Fallin Away From Grace 2. Somewhere Alone 3. Age Of Lies 4. Live Forevermore 5. Wander The World 6. Heaven And Hell 7. Silent Hill 8. At The Gates 9. The Prodigal Son 10. Judas
Nekem is tetszik az album, nem tudom honnan olvastad ki az ellenkezőjét. A fokozatokon persze lehet vitatkozni, de hát ízlések és pofonok
Kroos
2011. november 29. 22:51 #1
Szerintem ez a kritika elég gagyi lett.Ez az album sokkal jobban tetszik mint amikor Nachladal "Angolul nem tudó" István volt az énekes.Sokkal fogósabb témák vanak a Judason szerintem.