beszámoló [koncert] 2011. augusztus 3. szerda 04:31
4 hozzászólás
szerző: BarnaLa Dispute, Touché Amoré, Death Is Not Glamorous, Wasted Struggle, Dance Or Die!!!, Libido Wins 2011. augusztus 1., Budapest, Dürer Kert
Az augusztus első napjára eső, Summer Explosion Fest elnevezésű rendezvényen ugyan nem vett részt a szerkesztőségünkből senki, egy vendégbeszámoló formájában mégis tudunk egy ismertetőt nyújtani a Dürer Kert kistermében lezajlott eseményről Sági Balázsnak köszönhetően:
Első Dürer Kertes élményem szervezési oldalról elég extravagáns meglepetéseket hozott. Habár előre eladták a vagy 200 jegyet a - halkan hozzáteszem hétfő esti, azaz felutazóknak kapásból szabadságkivevős - koncertre, este 6 és 7 között még 30-40 darab jegy árusítását ígérték az első fecskéknek. Így volt egy adag rizikó a vidékieknek, hogy egyáltalán érdemes-e felutaznia annak, akinek nincs elővételes jegye. Ezzel szemben megdöbbenésemre ez volt életem első olyan koncertje, ahol kezdéstől a koncert legvégéig senki, de senki nem volt kíváncsi arra, hogy kinek van jegye, és kinek nincs - olyan szabadon mászkálhatott bárki ki vagy be, mint a madár. Na erről ennyit... Szervezőknek amúgy sem volt sok nyoma. Nem volt például egy kuma biztonsági őr sem, se kint, se bent, így akadtak olyan pillanatok, amikor is vagy tízen voltak a színpadon, körbevéve például a Touché Amoré énekesét. Azon már csak röhögtem, hogy a ruhatárosnak is nyoma veszett; az este különböző időszakaiban vagy háromszor meglepetésszerűen benyitottam a ruhatár ajtaján, egy bekapcsolt laptop az asztalon, de emberek, táskák, kabátok sehol. Mikor a büféseknél (akik a WC-s nénivel és a keverőpultossal együtt a foghíjas személyzetet képviselték hősiesen) rákérdeztem a ruhatárra, közölték, hogy habár ruhatár nincs, de „betetethetem a táskámat, ha nincs benne lóvé, csak nem lopják el”, de valahogy nem éltem az ajánlattal. Az már meg sem lepett, hogy a Dürer kistermébe (nehogy má´ megnyissuk a nagyot hétfő este) csak szardínia módjára lehetett beférni, olyan szinten volt tele a hely, így gondolom külön örömet okoztam a koncert látogatóinak, mint a vidéki hülyegyerek, aki a hátizsákjával még több helyet foglal a tömegben. Summa summárum, érik még az öreg rockert meglepetések szervezési oldalról.
Maga a koncert viszont a fentiek ellenére is rendben volt. Lemaradtunk a Libido Wings-ről és a Wasted Struggle-ről, és a fantáziadús nevű Dance Or Die!!! nevű formációt csíptük el. A szélvésztempójú hardcore-metallal mindig is az volt a bajom, hogy egy kása élőben, bár mikor épp nem háttal álltak, üvöltött a 3 gitáros srác egyenként torkaszakadtából, mégis valahogy összefolyt az egész produkciójuk. Kicsit több dallamot és fogósságot hiányoltam az egészből, hogy a masszív zúzdájuknak értelme lehessen. Pont az utolsó számuk végére lassultak le középtempóra, ami meg láss csodát, még jól is állt nekik; több ilyet javasolnék a jövőben, meg egy névváltoztatást vennék a helyükben fontolóra.
Aztán jött a Death Is Not Glamorous, akik gyors melodikus punkhc-ja kiválóan szólalt meg a kis teremben. Nekem egy az egyben a Nightmare Scenario jutott róluk eszembe, kellemes energiabombát kaptunk az orcánkba, a 16 éves átlagéletkorú közönség vette is a lapot, egyből elszabadult a káosz a küzdőtéren. Az énekes egy pillanatra sem állt meg, még a felkonfok között is mászkált fel-alá, mint egy ingerült oroszlán. A bajszos ritmusszekció (mosolygós skandináv-fejű dobos és énekes) is hozta stabilan az alapokat meg a hirtelen tempóváltásokat, és sugárzott róluk, hogy élvezik a bulit. A közönség le se nagyon akarta őket engedni a színpadról.
Majd a láthatatlan szervezők egy újabb aranyos húzása folytán a kiírtakkal ellentétben az utolsónak beharangozott La Dispute lépett a színpadra, így aki csak rájuk lett volna kíváncsi, és nem volt szemfüles, simán le is maradhatott volna az egészről. A michigani srácokról már nem az önfeledt öröm, hanem inkább a vérprofizmus sugárzott. Hibátlanul hozták elsősorban a Somewhere At The Bottom Of The River Between Vega And Altair album és a Touchés split dalait, és a közönség tombolásán is látszott, hogy nagyon várták már a srácokat. Érdekes, hogy pont a többi zenekart hallgatva erősödött meg bennem az érzés, hogy mennyire forradalmasították a srácok a sokkal egysíkúbb post-hc szcénát, eklektikus zenéjük egyesíti a különféle oldalhajtások erényeit. A Somewhere... amúgy nálam év albuma volt 2008-ban, és azóta sem tudta semmilyen anyag ledönteni a trónról, egyszerűen eredeti, hibátlanul össze van pakolva, szerintem 10-20 év múlva pontosan olyan klasszikussá érik, mint a semmiből jött Rage Against The Machine 1992-es bemutatkozója. A fájdalmasan rövid setlistből azért kimaradt néhány nagy kedvenc, így utólag nem is értem, hogy engedhettük haza őket első magyarországi koncertjükről egy Such Small Hands, egy Shall Never Lose Its Power vagy egy To Whitstand The Force Of Storms nélkül.
Szégyen-nem szégyen, a Touché Amoré-re ezek után már nem voltam annyira kíváncsi, és már picit elegem volt a percenkénti stagedivingból, hogy folyamatosan sportcipők zúgnak el a fülem mellett. A srácok jók, jól szóltak, de nem tudtak újat mutatni - ez az este egész egyszerűen a La Dispute-ról szólt.
Köszönet a szervezőknek, hogy lehoztak egy ilyen bulit kis Hazánkba, őszintén szólva nem hittem volna, hogy valaha is itthon La Dispute koncerten veszek részt, ráadásul nagyon jó előzenekarokkal kombinálva. A Dürer amúgy elég ügyesen elcsípi a rétegigényeket, jó lenne a következő bulin már a stáb több tagjával is találkozni...
Kedves Döme!
Köszi a rejtélyek tisztázását Sok hasonló bulit szervezzetek még errefelé.
klinssman
2011. augusztus 05. 11:30 #3
Hej Balázs!
Ahova tudtunk kiírtuk előre h elméletileg nem lesz több jegy a helyszínen, mert el lett adva/le lett foglalva az összes, max csak akkor ha valaki nem jön el a lefoglalt jegyéért, ha vissza nézed akkor láthatod h 30-40 jegyes dolog ez előtt lett kiírva.
A karszalagot is ellenőrizték, sztem elég jól látható volt mindenki kezén, valszeg ezért nem állított meg minden bemenetelnél a jegyszedő. Nem tudom te hányszor voltál már koncerten a dűrerben, de én még1x sem láttam biztonsági embert bent a teremben, azt h kint miért nem volt, azt tőlük kérdezd meg.(szerintem nem hiányoztak) Azon fennakadni egy hc/punk koncerten h több ember volt fent a színpadon eléggé vicces A koncert nem véletlenül a kisteremben volt, a nagyot elég nehéz lett volna megtölteni stb stb.
A LD/TA cserét a zkar kérte a végén,szal nem mi akartunk kibaszni mindenáron az emberekkel és szerint 2-3x koncertek közben bemondtuk a sorrendet, direkt azért h nehogy vki lemaradjon.
Aki akart az megtalált minket szervezőket, ugyanis végig a jegyszedő pultnál illetve a teremben voltunk, de legközelebb csinálunk majd szervező feliratú pólókat, és akkor könnyebb lesz megismerni A névváltoztatás meg jó ötlet, de ha nem baj akkor nem élünk vele.
Döme
Morello
2011. augusztus 04. 07:32 #2
De pont a tömeg számára jött a semmiből. Egy mélyen az underground-ból jövő, addig még ott sem igazán ismert zenekar rögtön az első nagylemezével "bankot robbant", és bekerül a köztudatba. A köztudat pedig nem tudja mihez kötni.
Dick Laurant
2011. augusztus 04. 03:58 #1
Az első RATM nem a semmiből jött. Igen konkrét előképei voltak, akikhez képest "csak" annyival volt több a RATM, hogy tömegszintű sikereket ért el.
04:31
