Július 10-én közlekedési balesetben életét vesztette a thrash metalt játszó hazai Beyond dobosa, Zavarkó László. A következőkben a banda énekese, Parajdi Tamás megemlékezését olvashatjátok: ”Mennyit röhögtünk ezen a címfeliraton! „Thrash metal tragédia” Babu, Laci, Csucsu és Én, annak idején a 80-as 90-es években, amikor téli csúszós utakon mentünk egyik koncertről a másikra. Röhögtünk, hogy majd jól kicsúszunk és az újságokban ilyen címfeliratokkal közlik a Beyond halálhírét. Röhögtünk, és még a napokban is a próbákon (igaz már Rolival) elővettük ezt a megjegyzést irónikusan, kifigurázva, a bulvársajtó megkapó címfeliratait. Ez a címfelirat most befeketedett és a röhögést egy gyötrő, mélységesen fájdalmas valóságérzet váltotta fel szívemben. Ti emberek, amikor ma este otthon ültetek és hallottátok a hírekben, hogy az elmúlt hétvégén 7 halottat követelt a közlekedési őrület, abból az egyik szám, a gyerekkorom óta legjobb barátom életének végéről szólt. Laci, a Beyond dobosa 2011 Július 10-én életét vesztette egy motorbalesetben. Egy szembejövő autó a Mátrában kisodródott a másik oldal sávjába, ahol telibe találta Lacit, aki olyan súlyosan megsérült, hogy nem lehetett megmenteni. Nincsenek szavak, nincsen semmi olyan, ami most ki tudná fejezni azt, amit érzek. Én, Laci, Babu és Roli hittünk abban, amit csináltunk. A végletekig hajtottuk a thrash metal szeretetét. Soha nem érdekelt, hogy kinek tetszik és kinek nem az, amit csinálunk. Egyszerűen csak hittünk a zenénkben. Öröm volt minden héten egyszer lemenni a garázsba, a próbahelyre, kitombolni magunkat. Télen mínusz fokok, most nyáron meg plusz 45 fok. Nekünk nem számított. Ha meleg volt, még gyorsabban nyomtuk a számokat és fittyet hánytunk arra, hogy a zenei irányzat még véletlenül sem hasonlít a mi zenénkre. Mi homlokegyenest a divattal ellentétben haladtunk és meggyőződéssel állítottuk, hogy az új lemezünk tuti siker lesz. Ebben hittünk mindannyian, mi és Laci is. Most hirtelen megtorpanok és a halálhír hallatán hitetlenül nézem a világot. Ez tényleg megtörtént? Az nem lehet, hogy többé nem hallom elmebeteg őrült dobtempóját! Az nem lehet, hogy végeszakadt az a pálya, amit ezidáig csináltunk! A dob most is ott áll a garázsban, a vize még most is ott várja a dobszék mellett, hogy belekortyoljon. A cinek, a tamok, a lábgép, és minden tárgy, ami hozzá fűz, most is léteznek, továbbra is velünk és bennünk élnek. Mi lesz ezután?.. Holnap még lemegyünk a próbahelyre, mintha próbálni mennénk, mivel megbeszéltük. De nem fogjuk többé Lacit szidni, hogy „már megint késtél, te Köcsög”. Laci mostantól igazoltan marad távol... Laci! Ma hajnalban 5 órakor meghallottam az üzenetedet. Azt a villámot, amitől az egész Gyöngyös felébredt, nem volt nehéz meghallani. Tudom, hogy Te küldted. Te, aki most röhögsz rajtunk fentről a kínunkon, ne röhögj! A lemezünk, amit együtt csináltunk nem fog kárbaveszni. Ez a Te lemezed lesz! Ugyan lemaradsz életed legjobb lemezkiadásáról, de ne hidd, hogy valaha is képesek leszünk téged elfelejteni. Viszünk tovább magunkban, a Beyondban! Ez a te lemezed és mindig is a tiéd lesz. Apukádnak, Anyukádnak, Fiadnak és neked Babu, a legőszintébb részvétem, neked meg Laci, ahogy szoktam mondani: „cső, te rohadék!”