beszámoló [koncert] 2011. július 7. csütörtök 08:50
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaCorrosion Of Conformity, Chief Rebel Angel, Crippled Fox 2011. június 28., Budapest, Dürer Kert
Június utolsó hetének első fele zsúfolt koncertkínálatot hozott magával, amelynek második állomása a keddi Corrosion Of Conformity fellépés volt. Az 1982-ben alakult banda pár éves szünet után a kezdeti idők hardcore/crossover lemezeit megalkotó felállással indult újra, így sajnos a koncerten nélkülöznünk kellett a Down-ban pengető Pepper Keenan-t.
Az amerikaiak előtt két hazai csapat melegítette be a Dürer Kert kistermének (viszonylag szerény számú) közönségét. A budapesti Crippled Fox lépett elsőként színpadra, és a 2008-ban alakult kvartett elég nagy intenzitással vetette bele magát a rövid hardcore/thrash nóták előadásába. Sajnos a gyenge hangzás és az alig pár lézengő néző is nehezítette a koncert élvezhetőségét, valamint az egyszerű és sablonos témákból felépülő szösszenetek sem a minőség csúcsait ostromolták. A pocakos frontember és a hangszeres szekció láthatóan jól érezte magát a színpadon, de a nézőket nem hiszem, hogy megnyerte az elég erőtlenre sikerült produkció.
A szintén budapesti Chief Rebel Angel már jóval nagyobb érdeklődés közepette csapott bele death and roll muzsikájába. Az utoljára 2007-ben lemezzel jelentkező (Death Rock City) csapat feszesen zúzta el fél órás programját, a továbbra sem túl jó hangzás ellenére nagyon egyben volt zeneileg a Felföldi Péter, Kiss Barnabás, Pándi Balázs alkotta banda. Péter agresszív vokáljaiból sajnos nem sok hallatszódott, de a súroló riffek és az intenzív dobtémák átjöttek a színpadról szóló muzsikából. Reméljük, ismét lendületbe jön a csapat a hosszabb pihenő után, és egy újabb gyilkos lemezt tesznek majd le az asztalra.
A Corrosion Of Conformity most debütált hazánkban, méghozzá külön ínyencségként (másnak éppen bosszúságként) az eredeti trió alkotta felállásban. Ennek megfelelően a legsikeresebb Pepper Keenan-es korszak remekbe szabott stoner alapvetései nem képezték a program részét, a 40-es éveiket taposó figurák a második album agresszív és velős HC/crossover dalaira helyezték a hangsúlyt. Bár jómagam a Deliverance és a Wiseblood lemezekre esküszöm, élőben abszolút megnyerőek voltak a korai COC zsengék is. Ebben óriási szerepe volt a rendkívül szimpatikus zenészeknek, a végig széles vigyorral zajló örömzenélésnek, és a Dürer Kert kisterméhez képest meglepően jól megdörrenő hangzásnak. Woody Weatherman óriási átéléssel pengette az ősi riffeket, a zilált hajléktalanra emlékeztető Mike Dean is élvezettel röfögtette basszusgitárját és tolta a zúzós számokhoz illő minimál vokálokat. A bőröket püfölő Reed Mullin is élvezte a játékot, és sokszor segített be az énektémákba Mike-nak. A jó egy órás, 15 számos dallista a korai éra híveit bizonyosan kielégítette. Az 1985-ös Animosity-ról a címadón és az Intervention-ön kívül mindegyik számot eltolták, az Eye For An Eye-ról pedig a Poison Planet csendült fel. A koncertet a Technocracy kislemez címadójával zárták, sőt a buli közepén még a Vote With A Bullet című örökbecsű nótát is megvillantották a Blind albumról. A kistermet majd megtöltő közönség lelkesen fogadta a zenekart, a közvetlen, laza hangulatúvá kerekedett buli első soraiban néhányan rendesen be is mozdultak a nótákra.
A COC ős-triója egy nagyszerű koncertet adott a számomra nem igazán kultivált zenei anyag ellenére is; a vidám, közvetlen hangulat csak úgy sütött az igazi örömzenélést adó fellépésből. Egy spanyol fesztiválon már egy dal erejéig Pepper mester is csatlakozott a többiekhez, így lehet reménykedni a teljes felállás összejöttében. Mert úgy lesz igazi a COC koncert, ha széles vigyorral lehet léggitározni az Albatross zsíros riffjeire.
08:50
