szerző: milyKispál és a Borz koncert naplórészlet Petőfi Csarnok, május 30
Drága, drága Naplóm! Már egy hét eltelt a Kispál koncert óta, de én csak most ragadok tollat, remélem nem haragszol meg érte, de úgyis tudom, hogy nem, mert rád mindig számíthatok. Szóval nagyon jó volt, bár sokkal jobb is lehetett volna. Az úgy volt, hogy előtte találkoztunk az egyik lánynál, ott kicsit néztünk videoklippeket, de nem sokat, mert kezdődött valami meccs, és az egyik fiú azt akarta nézni. Mindegy, addig legalább boroztunk, meg egy másik lány most jött haza Hong Kongból és ő is mesélt (remélem nem kapott el semmilyen tüdőgyulladást, kicsit azért féltem).
Jött egy magas srác is, de mikor ideért, már vette is vissza a cipőjét, mert otthon hagyta a jegyeket. Mókás volt! Képzelheted milyen jót nevettünk rajta. Aztán végre elindultunk a trolival, amire felszállt egy csomó lány, és kispál dalokat énekeltek, mindannyian ki voltak festve, brízert ittak, fekete trikóban voltak és oldszkul tornacipőben, és én olyan furcsán éreztem magam, hogy én meg itt vagyok ebben a színes hosszú ujjú trikóban, meg nem is énekelek, hanem inkább beszélgettem a lánnyal, aki Hong Konból jött, azért irigykedtem rájuk, mert biztos sokkal sokkal jobban szeretik a Kispált, mint én. Aztán eggyel hamarabb szálltak le, biztos még sétáltak egy megállót a Pecsáig.
A Pecsában tök fura volt, hogy még világos volt, de ment a program a színpadon, és mikor odamentünk körülnézni, láttam, hogy az Emil Rulez megy, (sajnos a Stig Roar Husby-ról lemaradtunk, amiért eléggé szégyelltem magam, mert az igazi kispálosok azt is megnézik, mert az új kispál dobos, tudod, a Mike, ő ott dobolt még régebben) ami tökre jó, mert olyan aranyos az a pasi, aki énekelni szokott, folyton vándorol a színpadon, néha zongorázik, néha meg nem, hanem csak úgy énekel, meg egyébként is olyan kis vicces az egész, meg mesél vicceket is egyébként, de szerintem ő találja ki őket. De lehet, hogy nem. Szóval mikor végre elkezdődött a koncert rájöttem, hogy iszonyú messze van a zenekar a közönségtől, a közönség meg ugyan többen lett, mint volt, de mégsem annyira, mert nem is kellett lökdösődni ahhoz, hogy előre tudjunk állni. Mert előre akartam állni, mert nem nagyon jó a szemem, és szeretem látni a zenekart, mármint rendesen kivenni, hogy mi van a színpadon, ráadásul ha sötétedik még rosszabbul látok. De most annyira messze volt a színpad, hogy még az első sorból is messzinek tűnt. Na mindegy, gondoltam, ez van. A többiek kicsit elszéledtek, mentek táncolni gondolom, egyébként meg képzeld! Egy pár haversrác meg el sem jött!!! Mert azt mondják, hogy nekik nem is tetszik az új lemez! Mármint hogy egyáltalán nem tetszik! És én ezt nem is értem, mert szerintem annyira király, hogy kúl! Nekem nagyon bejött. Tudod olyan egyszerűbb, nem olyan agyafúrt és rafinált mint az előző volt, a velőrózsás, hanem teljesen más lett mondjuk a dob miatt. Tudod, most új dobos van, nagyon aranyosan néz ki, olyan pici az egész ember, de folyton vigyorog, mikor dobol, akkor néha vicsorog is, ami nagyon vicces, de azért aranyos is. De nagyon jól dobol ám! Szóval páran nem is jöttek el emiatt, meg hogy sokba is került, de mindegy, nekem megéri, mert én nagyon szeretem őket. Egyébként képzeld! Megújult a honlapjuk is! Most ugyanolyan stílusú, mint az új lemez borítója, ami szerintem egészen jó ötlet. Igaz, még egy csomó mindent nem raktak föl, például a fotók, meg a cikked sincsenek fönt, de csináltak egy ilyen napló részt. Olyan, mintha mondjuk ez, amit én írók Neked drága Naplóm, az megjelenne úgy, hogy azt bárki elolvashatja! Húú, ezt lehet hogy nem merném megcsinálni! Egy csomó mindent, csak Neked merek elmondani, meg ha anyu megtudná, hogy boroztunk, meg ilyesmi, abból oltári nagy botrány lenne. Apuval nem lenne gond, de anyuval nagyon. Még szerencse, hogy teljesen biztonságban vagyok, mert ezt senki sem olvassa!
Szóval a koncert azért elég jó volt, Lecsón olyan jó kis ing volt, ilyen színes, meg kockás, de a többiek is csinosak voltak, és a Mike, az új dobos, föl is rakta az internetre a számsorrendet, ami tök jó, mert nem emlékeznék pontosan. Szóval egyszer csak Lovasi előkapott egy ilyen kis játékgitárt, és azon kezdett játszani, tök vicces volt! Annyira szeretem, amikor így előadja magát a színpadon, olyan cuki. Majdnem olyan vicces, mint az Emil Rulezes fiú, de mondjuk legalább jobban néz ki. Mármint a Lovasi. Legalábbis nekem jobban tetszik. Aztán feljött egy lány a színpadra, én meg csodálkoztam, hogy mit keres ott, de a többiek mondták, hogy ő a Juci, valami Animális szandszisztemből, és énekelt is valamit a Lovival, Lovi nagyon édes volt, a lány is aranyos volt mondjuk, csak még a Jutkát is elénekelte, ami így egészen más lett, mint volt. De nem baj, mert legalább volt valami változatosság, na nem mintha unnám a Kispált, mert őket nem lehet megunni, csak imádni! Akarok is venni egy pólót, olyat, mint amilyet Mike (tudod, az aranyos dobos) akar magának, hogy magyar vagyok, nem turista, mert tudod, ez a címe az új lemeznek, hogy Turisták bárhol. Na most már mennem kell, mert tanulnom kell, így is titokban írhattam csak, mert megígérte, hogy ha elmehetek erre a koncertre, akkor rendesen tanulok, és nem írom tele folyton a lapjaidat. De most csaltam, csak ne árulj el! Szóval szerencsére megint lesz újabb Kispál koncert, amit már alig várok, a Sportszigeten, és remélem nem találkozom azokkal a fekete trikós lányokkal, mert nem szeretnék. Viszont jó lenne találkozni végre valami helyes sráccal, mert hát nyár van, meg minden, és mondjuk szoktak lenni helyesek a koncerteken, de valahogy mindig máshogy sül el, vagy én félek nagyon. Na mindjárt Sportsziget, jajj de jó!
Szia kedves Naplóm! Nem sokára megint írok! Szeretlek