beszámoló [party]  2003. június 6. péntek   17:45

nincsen hozzászólás

  Azt kell mondanom, hogy le a kalappal. Miért? Azért, mert a szombaton megrendezett buli több szempontból is telitalálat volt.
  
  Amikor végignéztem a májusi progamot, igazából három partin időztem el. Az első természetesen Halásztelek volt, amelyen nem voltam, de nem is hallottam mást erről, csak jót. A második a dunavarsányi buli volt, ahol szintén nem voltam, de utólag erről is csak jót hallottam. A harmadik a május 24. buli, amelyre kíváncsi voltam, elmentem és most erről én fogok jókat mondani. Hozzáteszem csak jót. Bármennyire unalmas, ez van.
  
  A helyszín nem ismeretlen a közönségnek, mégis ahogy az ember megérkezett a bulira és körülnézett a feldíszített tisztáson, érezhető volt a változás. Amint odaértem meg kellett állnom, pedig ez az élmény már igencsak megszokott számomra. Gondolok itt arra, hogy vannak olyan bulik, amelyekre megérkezni és körülnézni egy külön élmény. Idáig azt hittem, ehhez már hozzá vagyok szokva (láttam én már karón varjút esete). Most kiderült, hogy annyira mégsem (pedig láttam már karón varjút és semmi extra, csak úgy ott van és határozottan figyel).
  
  A tisztáson amelyen a tánctér volt található, a tábortűzzel és a körben elhelyezett UV dekorációval már sokan táncoltak, amikor éjféltájban beestem a bulira. Sajna ez annyit jelentett, hogy Jirzij szettjéről lecsúsztam. Sebaj. Danger szettjének is nagyon örültem és láthatóan sokan mások is. Nem is csoda, hiszen a már megszokott ritmusokat, fantasztikus dallamok tették egy kerek egésszé. Ez a dinamikus és egyben dallamos vonalvezetés egyébként végig megmaradt, egészen reggelig. Roopak szettje talán egy árnyalattal keményebb volt, de az utána következő Nomad live act viszont annál varázslatosabb. Itt álljunk meg egy szóra, ugyanis a bulira végig jellemző volt a kissé keményebb ritmusvilág. Ezt mindenki így gondolta és - gondolom én - ezt várta. Mégis meg kell jegyeznem, hogy nem értem azokat akik azt mondják erre a stílusra: nem az igazi, vagy hasonlókat. Már csak azért sem mert, egyrészt ezen a bulin a dallamok jó messzire vittek el. Jól érvényesültek. Pontosan a Nomad live act alatt tűnt fel ez leginkább. Másrészt ezt a bulit sok embernek kellett volna hallania, azok közül akik a psy-trance-t nem igazán kedvelik. Ezt azért, mert - Nomad-nál maradva - szép dolgokat játszott. Kimondottan szépeket. Az is elgondolkoztató, hogy mikor üdvözölhetünk egy ilyen live act-et egy Magyar művésztől. Ez talán egy kissé durva. A művész is, de szerintem ez művészet. A lényeg az, hogy egy Magyar művésztől és mikor. Erre kellene gombotvarrni. No, de talán mégse. Akárhogy is a fentieket zárójelbe tenném, azzal a megjegyzéssel, hogy azokat akik folyamatosan élő műsorral lépnek fel, nem akarom megsérteni és azokat sem, akik még ilyet nem tettek, de nagyon jó dj szetteket játszottak.
  A következő esemény Mael dj szettje volt. Megjegyzem a dolog érdekes volt, olyannyira, hogy ilyet még nem is láttam. Mi is? Nomad, dj Mael projectje, ami annyit tesz, hogy miután a live act végetért, Nomad átalakult Mael-lé és elővéve a cd-ket rögtön belevágott egy dj szettbe. Ami a lényeg ezzel kapcsolatban, hogy a live act és a dj szett is megcsinálta a hangulatot. Mael tartva az ívet szépen elvitte a közönséget egy kis utazásra. A közönség pedig vette a lapot, ez nem is vitás. Amerre néztem táncoló embereket láttam. A dj szett varázslatos és egyre nyújtottabb kiállásai nyújtottak ugyan némi pihenést, de erre láthatóan nem volt szükség még így kora hajnalban sem. Olyannyira nem, hogy a következő fellépő, Dimitri is tartotta a keményebb hangzásvilágot a maga módján és csak a dallamok árnyalták könnyedebbé a szettet. Végül elkövetkezett a lassú, de határozott átmenet a reggeli zenék irányába. Néhány végső és kissé kegyetlen csavarás a közönségen. Ez az a rész amit nem lehet, nem végigugrálni. Dimitri kimutatta a fogafehérjét ezzel a szettel, amit láthatóan Ő maga is nagyon élvezett.
  A buli végéig Roopak vs. Danger még a végletekig kifárasztották a népeket. Ők elővettek néhány klasszikust is, ami sosem baj. Sőt ilyenkor reggel már szinte kötelező. Már csak azért is, mert ez mindig talál. Ilyenkor van azután sikitozás, meg nagy ugri-bugri és ez maradjunk annyiban, hogy nagyon jó.

  Sajna körelbelül kilenc óra magasságában be kellett fejezni a bulit és ezt a fáradt közönség erősen fájlalta. Én is. A meleg és a fáradtság ellenére még egy ideig biztos, hogy sokan táncoltak volna.
  
  Zenélni nem, de maradni még lehetett, amit sokan kihasználtak. A fáradtan mosolygó arcok voltak igazán beszédesek. Lenyügöző, ahogy az ember körülnéz ilyenkor és mindenfelé ezt látja. Nem kétséges a buli telitalálat volt, annak ellenére, hogy talán a vártnál kevesebben jöttek el. Megfordult a fejemben, hogy nagyon sajnálnám, ha a szervezők buknak a partin.
  
  Ejtsünk néhány szót a chill out-ról, ahol nagyon kevesen voltak ugyan, de jól ki volt találva. Dekoráció ide is jutott bőven, sőt az egyik hangár fűvel beborított oldalára még egyszerű, kivetített, mozgó ábrák is kerültek. Voltak még itt szőnyegekkel és padokkal körbevett vizipipák is, amivel a pihenés vagy a könnyedebb bulizás minden igényét kielégítették.
  
  A végső és átfogó véleményem szerint, egyrészt itt Tökölön profizmus és odafigyelés volt tapasztalható, ami úgy gondolom mostanság példaszerű, nem csak partizók, hanem partiszervezők számára is. Másrészt jól esett az after, ami még néhány helyen nem igazán működik (tisztelet a kivételeknek). Ez azt jelenti, hogy nem kellett a buli végén azonnal felállni és hazamenni, hanem le lehettett ülni, beszélgetni, lihegni, stb.
  
  Ilyen bulik kellenének, csak kevesebb. Amint az elején említettem volt, májusban három buli keltette fel az érdeklődésemet. Nagyon remélem, hogy e bulik szervezőinek megérte megcsinálni ezeket a bulikat. Ugyanis ők azok, akik ezt megérdemlik és akikre, úgy gondolom nem érdemes irigykedni, mert megtettek mindent amitől egy buli jó lehet és ez nem egyszerű. Ezek kemény szavak ugyan, de nem bánom, ha néhányan megutálnak emiatt. Nincs szükség ennyi bulira és egyértelmű, hogy az fog a továbbiakban is bulikat szervezni, akinek ez megéri. Jirzij - elmondása szerint - négy helyett három bulit fog szervezni évente. Ha ez a három buli ilyen színvonalas lesz, mint a tököli, akkor talán többen mennek el. Azt kell mondanom, hogy érdemes elmenni, egyszerűen azért, mert élmény és még a korai befejezés ellenére is képes mély nyomokat hagyni, abszolút pozitív értelemben.
  
  Valahogy így szeretnék megnyilatkozni október 11. után is. Nem egy partiról, hanem egy élményről szeretnék beszámolni, mert a Procyon Records labelparty élmény volt, ez nem kérdés.
  
  Bizonyára sokaknak feltűnt, miért van az, hogy egy május 24-i partiról június 3-án készül el egy beszámoló. Alapvetően kissé lusta vagyok, de ez már feltűnhetett azoknak akik követik az írásaimat. Most mégsem ez volt az alapvető probléma, mivel ezen cikk utolsó bekezdése volt az ami júniusban készült, a többi már május 27. napján kész volt. A kivárás a május hónap utolsó két bulijának szólt, azaz nem is igazán ennek, hanem annak a kijelentésnek, hogy májusban igazán három bulira volt érdemes elmenni. Itt jön az örök refrén: utálok rosszakat írni és mondani a goa-szcéna képviselőiről, szervezőkről, dj-kről, közönségről, bulikról, már csak azért is mert, annak ellenére, hogy kivüállónak tekintenek, talán néha ki is nevetnek, szeretem ezt a zenét és szeretem ezeket az embereket és ez nem titok. Most jött el az a pillanat, hogy mégsem kerülöm ki a negatív kritkát, hanem leírom (kicsit fáj is ez a dolog, de úgy gondolom nem árt). Maradjunk a május hónapban rendezett buliknál, mivel a bulik nagy része egyszerűen felesleges volt. Emellett a szervezőknek vagy szervezőnek anyagilag sem érte meg, hiába volt zeneileg teljesen jó. Azután olyan is előfordult, hogy zeneileg sem volt jó egy buli és ez meglehetősen szomorú. Sok a buli és némelyik nagyon erőltetett és nagyon lapos a hangulat. Ilyenkor van az, hogy hiába jó a zene egyszerűen egy sort nem tudnék írni az egészről. Minek? Némelyik szervezőt sajnálom egy kisebb bukás után, de van olyan is, hogy egyáltalán nem. Nem nevesítek, mert nem állok egyik oldalra sem. Előfordult, hogy kihagytam olyan bulikat, amelyekre el kellett volna menni (Halásztelek, Dunavarsány). Megbántam. Viszont voltam olyan bulikon, ahol félúton arra gondoltam: minek jöttem ide. Egyik sem jó érzés.
  
  A legvégére még két apróság. Egyik: érdemes lenne - szerintem - figyelembe venni azt, hogy a közönség lelkesedése és anyagi lehetőségei végesek. Gondolok itt arra, ha sok a buli, akkor szelektálni kell, mert az ember elfárad a hónap vége felé és lehet, hogy a pénze is elfogy. Másik: rövid és kivonatos előzetes, azokról a helyekről, ahol biztos, hogy találkozunk: június 8. Rókahegy, június 21. Goa Gil, június 28. Dunavarsány, július 11-12-13. D.H.Project Presents: Atmos, szeptember 06. Halásztelek záróbuli, október 11. Három éves a Psybaba Recordstore. A többi sajna határeset, vagy nem is érdekel.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: