szerző: BarnaAnaal Nathrakh, Limb For A Limb, Harvester 2011. május 25., Budapest, Dürer kert
A nyári fesztiválszezon előtt az underground csemegékre kiéhezett közönség a brit színtér egyik érdekes képviselőjét, az elmebeteg black/grind muzsikát játszó Anaal Nathrakh-ot tekinthette meg a Dürer kert kistermében. Az extrém anál nadrág előtt pedig két honi zenekar, a Limb for a Limb és a Harvester szórakoztatta a közönséget.
A Harvester bizony szó szerint vette a megjelentek szórakoztatását, poén-grind muzsikájuk 30 perce gyakorlatilag csak a nevettetésről szólt. Zeneileg nincs is mit írni a bandáról, itt nem az a lényeg, a(n)nál inkább a röhejes megnyilvánulások. Csala Bertalan vokalista vitte a prímet, a hibbant táncikálástól kezdve a földön fetrengésig mozgott az eszköztára, és a többiek sem maradtak ki az ökörködésből, még Ádám dobosnak is volt lehetősége közvetíteni a velős mondandóját a mikrofonba. Zajos, kásás hangzás, másfél perces poén nóták, röfögés, visítás, reszelés; körülbelül ennyiben lehet összegezni a látottakat és hallottakat.
A Limb For A Limb már komolyabb formában prezentálja vérgőzös-műtős gore muzsikáját. A 2007-ben alakult zenekar a Haemorrhage és a korai Carcass munkásságát alapul véve trancsírozza a húrokat, ám ezúttal véres műtősruha nélkül aprították el az eddigi demókon megjelent nótáikat. A Dürer kert kistermének kedvezőtlen hangzásbeli körülményei, és a túlzottan komoly előadás miatt annyira nem volt izgalmas a koncert, inkább egy átlagos death/gore fellépésnek lehettünk tanúi.
A brit Anaal Nathrakh-ra aztán szépen megtelt a kisterem, és izgatottan várta az extrém zenére kiéhezett közönség a hamarosan elszabaduló káoszt. Az 1999-ben alakult zenekar a black metalt grindcore-al, indusztriális elemekkel és dallamos énekkel is vegyítő alakulat, melynek műveiben valóban több ízben megcsillan a zsenialitás szikrája. Az idén hatodik nagylemezéhez érkező banda egyébként eredetileg stúdiós projektnek indult, 2005 óta azonban a két zenekari tag (Dave Hunt és Mick Kenney) három koncerteken kisegítő figurával kiegészülve már a színpadokon is hódít. A hódítás ezen az estén is sikerült, a jó kedélyű brit úriemberek ugyanis egyből megnyerték maguknak az összegyűlt fanatikus zajbarátokat. Beindult az eszeveszett cséplés és darálás, amely ugyan főleg a koncert első felében egy orbitális zajmasszában manifesztálódott, de később már az énekből és a továbbra is halkan zsizsegő gitárokból is lehetett hallani valamit a mindent elnyomó blastbeatek mellett. A zenei produkcióra nem lehetett panasz: Dave magabiztosan hozta az elmebeteg vokálokat (a dallamos éneket már kevésbé), Mick és Nog a szélvész gitártémákat, Paul a basszustémákat és Steve a fénysebességű dobcséplést. A forrongó hangulatra a közönség által generált moshpit és a folyamatosan a színpadra szabaduló nézők szolgáltak bizonyítékul. Dave-ék is nagyon örültek a szívélyes fogadtatásnak; a frontember nem győzött hálálkodni az aktív, lelkes részvételért. A hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor Dave felcsődítette a közönséget a színpadra, hogy a következő szám kezdésére egy huszáros rohammal vágtázzon le együtt a nép a keverőpult irányába. Nem semmi mutatvány volt, amelynek az elszakadó mikrofonzsinór látta kárát. A számlista változatos volt, a Passion című új album nótái (Volenti Non Fit Iniuria, Drug-Fucking Abomination, Paragon Pariah) mellett a 2009-es In The Constellation Of The Black Widow (More Of Fire Than Blood, The Lucifer Effect), a 2007-es Hell Is Empty And All The Devils Are Here (Der Hölle Rache Kocht In Meinem Herzen, The Final Absolution) és a 2006-os Eschaton (Bellum Omnium Contra Omnes) is megidézésre került. A korai érából pedig a Do Not Speak, Submission Is For The Weak, Pandemonic Hyperblast zúzásai csendültek fel.
A hangzás fogyatékosságaitól eltekintve egy igazi underground örömünnepnek lehettünk tanúi, ahol vidáman megfért az öltönyben pogózó fiatalember mellett a metal pólóban feszítő ősrajongó is.
19:00
