szerző: mogyoroTöbb a sokknál (Bringing Down the House) Hazai bemutató: 2003. június 5.
Állítólag Steve Martin nagy visszatérését jelentette a Több a sokknál legalábbis az előzetes hírek szerint. Ezért, mint a Roxanne, az L. A. Story, a Bilko főtörzs (és még több, általa jegyzett film) rajongója, alig vártam a nagy durranást.
Ez sajnos elmaradt. Steve Martin új vígjátéka a komikus életművében csak a felső közép kategóriába sorolható. Nem erőlteti meg a rekeszizmainkat, de az elalvás sem fenyeget a film nézése közben. A film nem túl eredeti ötlet(ek)en alapszik, de a sablonokat nem csak beillesztették a forgatókönybe, hanem kidolgozták, egységes egésszé gyúrták össze.
Amit előnyére írhatunk, hogy nem csak egy fő téma található a filmben. Az alap, hogy a megszokott életét élő ügyvéd mindennapjait felborítja egy, nem az ő társadalmi rétegébe tartozó nő megjelenése. A helyzetet fokozza, hogy a betolakodó fekete, s innen be lehet hozni a társadalmi előítéleteket, rá lehet cáfolni a rasszizmusra. Olcsó ötlet, de szerencsére sem eltúlozva, túljátszva nincs, s a kelleténél nagyobb hangsúlyt sem fektettek erre a vonulatra. Mellékszálként csak a kiinduláshoz jön elő a chat, mint ismerkedési eszköz, ahol lényeges momentum, hogy nem tudod, hogy kivel társalogsz, s a küldött kép a valóságot ábrázolja-e. A másik társadalmi kérdés, amit feszeget a film, hogy mi a fontosabb, a család vagy a karrier. Főhősünk a film elején a munkára szavaz elvált, a gyerekeivel töltendő nyaralást lemondja egy ügyfél beszervezése miatt, amire lenne más jelentkező is (aki az esküvőjét mondaná le) -, de az nem kérdéses, hogy a film végén mi lesz a döntése. Csak azt nem értem, hogy Amerikában miért nem ismerik a telefon kikapcsolását, miért ott merül ki a nem veszem fel hozzáállás, hogy kihajítja a 600 dolláros titán ötvözetű, golyóálló telefont az ablakon?
S csak pár vonulatról beszéltem. Nem szóltam az elvált férj még mindig szereti feleségét, akinek húga utálja őt, persze a húg sem egy angyal szálról, a kamaszodó kislány nemi élete, ahogy az apa látja tanmeséről (s még sorolhatnám). Ez is bizonyítja, hogy tartalmas filmről van szó ami túl sokat akar mondani, kérdés, kiben mi ragad meg belőle. De azért ne felejtsük el, hogy ez egy vígjáték!!!
Szereplők: Steve Martin, Queen Latifah, Eugene Levy, Joan Plowright, Missi Pyle, Betty White, Jean Smart, Kimberly J. Brown, Steve Harris, Michael Rosenbaum Írta: Jason Filardi Zene: Lalo Schifrin Látvány: Linda DeScenna Jelmez: Pam Withers Vágó: Jerry Greenberg Fényképezte: Julio Macat Producerek: David Hoberman, Ashok Amritraj Rendezte: Adam Shankman
14:44
