beszámoló [koncert]  2003. június 5. csütörtök   15:48

nincsen hozzászólás

  Vidéken is van élet” névre keresztelhető sorozatunk most bemutatásra kerülő települése: Tapolca. A Balatontól északra elhelyezkedő várost a legcélszerűbb gyorsvonattal megközelíteni, és ha időnk engedi útba ejthetünk egy balatoni lubickolást is, ami kánikulában a bőrüléseken eltöltött jó néhány óra után igazi felüdülés. Még egy jó tanács: időben szerelkezzünk fel védőitallal, de ha ezt elmulasztanánk a Déli Pályaudvaron, és szerencsénk van, ami azt jelenti, hogy a szerelvény 10 percet várakozik Székesfehérváron, akkor irány a közeli resti és igazán jól fel lehet tankolni az elkövetkező néhány órára.
  Indulás délután kettő körül, érkezés este nyolcfelé Hosszú út, rengeteg csörömpölő üres üveg és egy csendes szombat esti városka.
  Megérkezünk a Fa-ló Pub nevezetű helyre, ami Tapolca szélén egy benzinkút mellett található, és valószínűleg a helyi pizzéria mellett az egyetlen színvonalasabb szórakozási lehetőség errefelé.
  Igényes belső kocsma rész, impozáns terasszal, elviselhető italárakkal, mogorva kidobó gyerekkel. A koncertezésre szánt pincehelyiség így május felé, mint egy szauna, főleg, hogy 30 ember már tömegnek számít, és ezen az estén, vagy 100-an voltak kíváncsiak a bulira. Szellőzés nulla, még a plafonról is folyik a víz. Természetesen színpad vagy dobogó nincs, úgy hogy in your face” nyomják a zenekarok, aminek megvannak a maga pozitív és negatív oldalai.
  
  Ismerkedés, evészet és ivászat után, az este házigazdája, azaz az Iszonyat kezd bele a 80-as éveket idéző punk muzsikájába. A tarajok ezen a napon is gyönyörűek voltak és szépen álltak, a zene pedig a szokásos csörömpölés” volt. Sokan nem szertik a tapolcai srácok zenéjét, ami ismerjük el, tényleg nem egy nagy szám, de a hozzáállásuk ehhez az egész punk mizériához, illetve a közvetlenségük nagyon is szimpatikussá teszi őket. Vidéken, ahol meg ráadásul nincs is minden héten koncert megőrülnek a srácok, ha valami nem kommersz zenére bulizhatnak, szeressenek bármilyen stílust is. Ennek fényében volt is nagy mozgolódás az ekkor már vagy 40 fokon izzó pincében, ja és persze nagy együtténeklések is.
  Kaptam a srácoktól az új lemezből, ami szerencsére már jobban van keverve, mint az előző hanghordozó (3 Way Split: Hope Dies Last/Iszonyat/Another Way), és jó kis booklet is készült mellé, benne a szövegek magyar és angol változatával, néhány képpel megspékelve. Koncert után irány a kiizzadt folyadékot pótolni. Szerencsére a csapból iható víz folyt

  Utazótársaim, tehát a Nesze következett. Az utóbbi időben történt egy kis változás. Mégpedig a feloszlott Demagógból Csövi, beszállt második gitárosnak a zenekarba. Ezzel természetesen a gitár témák súlyosbítása a cél, ami mondjuk egy ekkora helyen, mint a Fa-Ló Pub nem annyira jön ki, de bizton állíthatom, hogy a Nesze még ütősebben fog szólni, mint azelőtt. Ahogy eddig megszokhattuk pörög a zenekar, most is csak törölközés és folyadékpótlás céljából voltak kisebb állások. Születtek új számok, ami közül kettő ezen az estén terítékre is kerültek. A szerzemények címe: Nincs tiszta vér” és Otthonom van nem hazám”, ami úgy gondolom elég beszédesnek tűnik, középpontba helyezve a túlfűtött nemzeti érzelmeket és a nacionalizmust, amelyek napjainkban is elég aktuális témák
  Meglepő volt, hogy míg Pesten senki nem ismerte a Youth Brigade feldolgozást, itt jó néhányan együtténekelték a zenekarral, pedig nem éppen hardcore közönségnek zenéltek. Hiába kerültek le a pólók, ugyan úgy ömlött mindenkiről a víz, így koncert után előkerültek a törölközők is.
  
  Azt mondják, hogy a balti országokban olyan a hardcore élet, mint nálunk a 90-es évek közepe, vége felé. Idén már volt szerencsék Pesten megcsodálni a litván Bora zenekart, most pedig a lett Hope Dise Last turnézott Magyarországon. Ami közös ezekben az északi bandákban, hogy nem igazán lehet őket besorolni, hogy old school, vagy new school, mert zeneileg igen vegyesek, akár egy számon belül is, mondjuk a szövegek meg igazán lényegre törő, rövidke üzeneteket hordoznak. Ami még szembetűnik, hogy a borzasztó közvetlenség mellé, őszinte gondolatok is párosulnak. Talán nekik sikerül még a zene mellé értelmes témákat varázsolni, ami kezd kiveszni sok nyugati zenekarból. Egy szóval több mint zene, amit művelnek a baltikumi csapatok; érdemes rájuk odafigyelni!
  A koncert, ahogy azt várni lehetet, pörgős és forró hangulatú volt. Inkább pogózott a helyi közönségmegállás nélkül. Mit lehet mondani egy előtte is szimpatikus zenekarról. Még ütősebben adták elő élően a már ismert és nem ismert számokat, ahogy annak lennie kell.

  A korán reggel óta talpon lévőket és a nagy utat megtevőket az első három koncert kicsit lefárasztott, és mivel előző nap volt szerencsém a Vörös Yukban végig tombolnom a Buttholes koncertjét, most úgy döntöttem, hogy csak néhány szám erejéig tekintem meg őket, inkább pihenek. Mivel már többször felmagasztaltam a veszprémi srácokat (és még biztosan fogom is), most azért írok nem egészen pozitív dolgot is. Zenész utazótársaim egyből kiszúrták, hogy mindkét gitáros ugyanazt játssza, még a szóló részeknél is. Jogosan merült fel a kérdés: akkor minek két gitáros?
  A másik észrevételem. A Buttholes-nak is vannak kevésbé jó koncertjei, pedig azt hittem, hogy ők csak nagyon jót bulit tudnak adni. Azonnal hozzáteszem, hogy aznap elég sok technikai problémájuk volt. Becsődölt az erősítő, beestek a dobcucc közé, meg egyéb apróságok. Mondjuk vannak annyira profik, hogy ezeket a problémákat mind lekezelték, és azért csak lenyomtak egy tisztességes bulit.
  
  Hajnali kettőre maradt a Human Error társasága. Szépen hazavánszorgott a közönség egy része, vagy éppen a sebeit nyalogatta a teraszon, úgyhogy elég családisra sikeredett a koncert. A szokásos repertoár, a szokásos minőségbe. És volt ráadás is.
  
  Pakolászás, szedelődzködés, aztán irány az állomás. Természetesen vasárnap nem közlekedik a 4:30-as vonat, úgyhogy várhattunk az első 6:30-as gyorsra. Annyian voltunk, hogy a tapolcai állomás minden padja foglalt lett elég gyorsan. Aztán jött a bőrüléses nagyon leamortizált szerelvény, és nem sokára már itthon is voltunk.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: