beszámoló [koncert]  2003. június 3. kedd   16:25

nincsen hozzászólás

  Húsvét lévén délutánom Fehérváron töltöttem családi körben. Aztán kocsival siettem a Vörös Yukba. Enyhe halálfélelmem volt mivel, se lámpa, se töltés az akkumulátorban a sötét autópályán. Így kis késéssel de megérkeztem.
  
  Ekkor már nagyjában játszott a Keserű Giliszta nevű szegedi street punk formáció: Ők a Rancid zenekart alakították ezen az estén nem is rosszul. Lendületes volt. Bár azokat az élményszámba menő basszus futamokat nem sikerült száz százalékosan visszaadni. Én semmi, kivetni valót nem véltem felfedezni a produkcióban. Amit igazán sajnálok, hogy csak feldolgozás volt az egész. Senki sem vitte bele saját stílusát, zenei megoldásait a már meg lévő dalokba ezzel egy kis izgalmat keltve. Már itt feltűnt, hogy nem lesz teltház ezen az estén (nem is lett).
  
  Mivel már megszoktok, hogy a legendás Konstruktív Ellenzék csak egy név marad (se, több se kevesebb) a Vörös Yuk szórólapján így a Csalez Lopez következett Operation Ivy szettjükkel. Az Op Ivy-ról annyit kell tudni, hogy ők voltak az ős Rancid, de miután befutottak inkább feloszlottak. Eddig csak hallottam a Csalez Lopez-ről, hogy olyasmi zenét nyomnak, mint a Leftöver Crack (akiket én imádok), így már remegő lábakkal vártam a fellépést. Már a Keserű Giliszta alatt felment a színpadra egy 160 centis hülye” gyerek a gitárjával, akiről csak ekkor derült ki, hogy a Csalez Lopez énekes / gitárosa (?). Nos a modora a saját koncertjük alatt sem változott. Folyamatosan lökdöste saját zenész társait, és nyomta poénjait. A hangja nem volt rossz, de azért egy énektanár nem ártana. Itt már kezdett megindulni a tömeg lelkesedése, de még mindig szomorúan véltem felfedezni, hogy 2 sör után lázadó gyerekekkel vagyok összezárva, akik még névről se hallottak az Op Ivy-ről. Annyit még hozzátennék, hogy a Csalez Lopez jól lenyomta a bulit csak hát az énekes

  Őket követte a Sokol 440, akiket már láttam a Szigeten és egy szám után kimenekültem. Most 15 másodpercig bírtam. Persze mindenki rájuk jött és telt ház előtt játszottak. Lehet én, vagyok túl elitista, de hányingerem van az ilyen idétlen feldolgozás zenekarokból, akik ötlet híján apu és anyu kedvenceit játssza dupla tempóval és torzított gitárral.
  
  Megmondom őszintén nem, vagyok egy System Of a Down rajongó, bár tény, hogy ők a legjobb nu metál-banda és a hozzá állásuk, szöveg világuk sokkal közelebb áll a punk/hc
  -hoz mint pár ilyen körökben mozgó mellveregető együttes. Továbbá kíváncsi voltam ki lesz az, aki vissza tudja adni az eredeti énekes hangját. Akkor maradjunk az énekesnél, aki ismerős volt a Pléhbek skúl első felvonásából (akkor ő volt a Ramones énekese). Sajnos nekem úgy tűnt csak a magas hangokat tudja kiénekelni azt is bukdácsolva. A zene már amennyire ismerem a helyén volt. Persze őket is sokan megnézték és ment is az ugra-bugra. Ekkor érkezett meg az én néző közönségem a Rocktogonból ahol is OSHC est volt és így utólag mélyen sajnálom, hogy nem oda mentem. Ekkor határoztam el, hogy hamár itt vagyok, akkor csinálok egy kis hangulatot. Megkíséreltem egy circle pit-et, amit már az első utamba kerülő gyerek megakadályozott. Toltam egy ideig de aztán feladtam. És akkor itt szólalnék fel, hogy ha már koncerten vagyunk ne egy sörrel a kezünkbe, álljunk be a terem közepére. Lassan vége is lett a hangversenynek és mivel épp lekéstük az éjszakai buszt sörfogyasztás és tini disco mellett maradtunk. Én személy szerint a TV-t néztem, ahol nem tudom, hogy de mostanában a topon lévő bandáim (Refused, Get Up Kids) klipjeit tekinthettem meg sajnos hang nélkül. Aztán jó félóra után irány haza egy részeg finn punk-rock srác kíséretében, aki haza akart jutni. Nekem sikerült remélem neki is. Nem volt rossz de hanyatt se vágtam magam.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: