Köteles Leander (interjú)

hosting: Hunet

cikkek

fotók

interjú [hazai hangok] 2011. május 20. péntek

04:35

5 hozzászólás

szerző: Gréta
Köteles Leander

  A kisgyerekkora óta csak a zenével foglalkozó Köteles Leander az interjú alanya, akiről kiderül az is, hogy az édesapja nyomdokait követve nyúlt hangszerhez. Szeretne családot alapítani pár éven belül. A vele egykorúakkal ellentétben, elítéli a drogot, neki a zenélés a szenvedélye.

  Mikor és hol születtél?

   1985-ben Kalocsán láttam meg a napvilágot.

  Hol nőttél fel? Kalocsán éled mindennapjaid?

   Négy városban éltem eddig. Kalocsa egy kisebb város, örülök, hogy ott nőttem fel, mert úgy érzem Budapesten felnőni nem egy áldás, sok alapvető értékrend kimarad egy gyerek fejlődésében. Éltem Baján, ami már nagyobb város. 19 éves koromban költöztem Pestre, amiről mai napig nem tudom eldönteni, hogy szeretem e vagy nem. Ha nem lennének ott a barátaim, valószínűleg utálnám az egész helyet. Nem is a várost, inkább az embereket. Egy olyan generációba születtem bele (legalábbis a végébe), ahol teljesen normális, hogy az értékek háttérbe szorulnak, a felszínesség dominál. Minden magyar gondolkodási hiba Budapestről ered. Ha csak például a kereskedelmi tv csatornákra, a politikára vagy a városvezetésre gondolunk. Ettől függetlenül imádok magyar lenni, soha nem cserélném el a gyerekkorom, mert ezen hibákkal szembeni védekezés tett erősebbé és tisztánlátóbbá. Így sokkal több érzelemmel tudom megtölteni azt, amit éppen csinálok. És mivel csak a zenéhez értek, ez épp arra vonatkozik. 25 éves koromban fél évig éltem New York-ban. Zseniális hely. Legalábbis az lehetett pár évtizeddel ezelőtt, de én most a maradékkal is beérem.

  Gyermekként miről álmodoztál? Mi szerettél volna lenni? Milyennek képzelted a felnőttek életét?

   Kiskorom óta csak a zene érdekel. Pár éves koromig nem is mondtam mást, csak hogy kapcccsódbe, mert nekem csak az kellett, hogy szóljon a zene és onnantól kezdve más nem is érdekelt. Ez ma sincs nagyon másképp. Természetesen lediplomáztam, mint közgazdász marketing szakmenedzser - hogy ha bármi is történne velem az életben, akkor legyen a B terv de remélem, ezzel nem kell élnem, mert nem érdekel.

  Szüleiddel milyen a kapcsolatod? Mennyire voltak szigorúak?

   Nekem vannak a legjobb szüleim a világon. Mindig mindenben támogattak és mindent rám hagytak, hogy ha hibázok, akkor én tanuljak belőle. Ennek ellenére konzervatív neveltetésben volt részem, elmondták mivel érdemes foglalkozni, mivel nem és mi az a hosszú távú gondolkodás. Apu zenész, ő is egész életében csak ezt csinálta. Mellette tanultam meg, mi az a közönség és mi a zenész feladata. Amíg nem látod a közönséget, soha nem tudsz hiteles lenni. Apu el is lát engem naponta 20-30 jó tanáccsal, általában pont azokkal, amikkel mindig is, mert nem akarja, hogy elkövessem ugyan azokat a hibákat, pedig úgyis el fogom. Anyu meg egy anyatigris. Így van ez jól.

  Van testvéred? Ha igen, milyen vele a kapcsolatod?

   Van egy nővérem, nagyon kicsi köztünk a korkülönbség, mindössze egy év. Ezt nem is nagyon éreztük soha, ezért néha felcserélődik, hogy ki a hugi, ki az öcsi. Az érdekes az, hogy én világ életemben a Fortuna gyermeke voltam, őt pedig folyamatosan érik a szerencsétlenségek, soha nem derült még ki, hogy ez miért lett így. Nagyon jó a kapcsolatunk, Ő ismer engem a legjobban. Sajnos.

  Hány éves korodban kezdtél el a zenével foglalkozni? Milyen hangszeren tudsz játszani?

   5 évesen írattak be zongoraórára. Az volt a nagy szerencsém, hogy lusta voltam meg tanulni kottát olvasni (21 év után még mindig nem tudok), csak bementem órára és elmondtam a tanár néninek, hogy nagyon igyekeztem, de nem tudom lejátszani és Ő eljátszotta, én meg leszedtem hallás után. Ennek ma sok előnyét élvezem. 13 évesen találtam apunál egy basszusgitárt, amin vagy 2 évig fordítva játszottam, mivel megszoktam a zongorát. Aztán 15 évesen kerültem az első együttesembe, ahol muszáj volt rendesen fogni a basszusgitárt. Később jött a belső kényszer, hogy dalokat akarok írni, ezért kezdtem elektromos gitáron játszani. Sosem érdekelt igazán, csak azt akartam, hogy megszólaljon a dal úgy egyben. De hál isten itt van már nekem Vörös Attila, úgyhogy nem kell ezzel foglalkoznom, Ő már beszél a hangszeren, nem játszik, így a dalok sokkal monumentálisabbak mostanában. Aztán 19 évesen azt éreztem, hogy egyik hangszeren sem tudom magam igazán kifejezni és fizikai kényszert éreztem magamban, hogy ezt kiüvöltsem/kiénekeljem magamból.

  A családban volt esetleg valaha, aki a zenével foglalkozott?

   Apu ugyanígy a zenére rakta fel az életét és 26 éves korában ugyanígy basszusgitáros énekes volt egy rock zenekarban, mint én.

  A zenélés mellett mivel foglalkozol? Mi a polgári foglalkozásod?

   Család, barátok, lányok. Más zenekaroknak veszek fel és keverek zenét, ebből próbálok megélni. Ezen kívül csak a saját együttesem foglalkoztat, és hogy minél jobb számokat írjunk és minél nagyobb közönséghez eljussunk.

  Míg kisebb voltál nem csúfoltak a neved miatt? Nem ért semmiféle atrocitás? Hogy tudtál a neveddel azonosulni?

   Lionel néven születtem, de 3 évesen átneveztek, mert senki nem tudta rendesen kimondani.
  Nem csúfoltak, persze voltak beceneveim, de kinek nincsenek. Akik szeretnek, azoknak mindig is csak a Leander voltam, legalább nem kérdezik, hogy melyik. Az egyetlen baj, hogy Amerikába ez női név és repülőjegyre mindig Ms.Leander-t írnak, de ez inkább csak simán vicces.

  Hiszel a babonákban? Ha igen, mi az, amire odafigyelsz?

   Kiskoromban hittem, ma már inkább racionális vagyok. Sajnos kényszeres pótcselekvésben szenvedek, 10 perc mire kijutok a házból. A rend és tisztaságmániám pedig már egyenesen idegesítő.

  Milyen embernek tartod magad? Mik a rossz tulajdonságaid? Esetleg min szeretnél változtatni?

   Nincs magamról véleményem, sose tudtam ki vagyok, csak hogy valami kifelé néz ebből a testből, befelé érez és kifelé ad. Azt tudom, hogy lehet rám számítani, becsületes vagyok és lelkiismeretes, csak nem igazán tudok koncentrálni, ebből sok a baj. Na meg a fafejűség. Az egy átok.

  Vannak már a jövőre nézve a céljaid/terveid? Család építés vagy a karrier a fontosabb?

   Hiszek a családban, konzervatív vagyok. És a jövőbeli családom is úgy fog támogatni, mint a mostani, ebben biztos vagyok. Tehát a kettő együtt működik.

  Van e valamilyen szenvedélyed? (pl. gyűjtési szenvedély, káros szenvedély stb.)

  Káros szenvedélyt gyakorolom rendesen a barátok miatt:) Világ életemben drog ellenes voltam. Egyrészről rossz volt végignézni néhány barátom szétcsúszását, másrészről utálom azt a budapesti rákkenrol kört, akik állandóan drogoznak és rohadtul sztároknak képzelik magukat, amikor 10fős közönséget sem tudnak összeszedni vidéken, ezt csak néhány nagyon buta kislány eszi meg. Ezek összefüggő dolgok, a drog egy nagyon önző dolog. Én pedig próbálok minél erősebb lenni, ha már kislány lélekkel születtem :) Akkor már inkább iszom, persze csak az ize kedvéért, haha :D

  Esetleg ha megöregszel, szeretnél e vidékre költözni?

   Mindig az volt az álmom, hogy egy metropoliszban élek kb. 32 éves koromig, aztán mellé költözök húsz kilométerre egy kertvárosba. Így is lesz.

  Járod az országot a kis zenekaroddal, mi a visszajelzés? Érdemes zenélni? Vannak rajongók?

   Eddig hét koncertünk volt azt hiszem és mind teltházas. Egy emberként énekelték a dalokat és ez nagyon inspirál bennünket. Jó látni, hogy ez lett abból, amit megálmodtunk. És remélem, ez még csak az eleje.

  Egy-egy koncertre hogy készülsz fel a próbákon kívül?

   Sokat alszom és rendbe rakom a lelkem.

  Egy nap mennyi időt töltesz zenéléssel?

   Van, hogy hetekig semmit, aztán felszívom magam energiával és rengeteget.

  Hogy képzeljük el egy átlagos hétköznapodat? Hány órakor kelsz, mit csinálsz?

   Általában át jön reggel Attila, ő már hét órakor tolja a metált, én alszom sokáig, aztán csináljuk együtt a dalszerzést és összepakolást. A nap többi része az improvizáció.

  Mi a véleményed arról, hogy a fiatalok a közösségi oldalakon élik mindennapjaikat? Tanórán is kiírják, mennyire unalmas az óra stb.?

   Szomorú. Én is sokat járok fel, sok nem odaillő dolgot kirakok, mikor felmérgelem magam a többiek dolgain, de pont most agyalok azon, hogy letörlök mindenkit, aki nem érdekel, mert nehogy már ez vegye el az értékes időmet.