szerző: BarnaKyuss Lives!, Waxy, Burden 2011. március 20., Budapest, Petőfi Csarnok
Március 20-án egy igazi rocktörténelmi eseményre került sor a Petőfi Csarnokban, ugyanis a stoner rock legenda Kyuss eredeti 3 taggal állt újra össze egy európai turnéra, amelynek keretében hazánk sem maradt ki a jóból. A Kyuss Lives! néven turnézó formációból ugyan pont a fő dalszerző Josh Homme gitáros hiányzik, de Josh barátunknak ezerszer népszerűbb és jövedelmezőbb bandái vannak mostanság (a május végén hozzánk is látogató Queens Of The Stone Age és a Them Crooked Vultures). Persze ettől még a klasszikus Kyuss nótákat hallhattuk hiteles előadásban, ahogyan ez az este folyamán be is bizonyosodott.
Két előzenekar igyekezett bemelegíteni az izgatottan várakozó népes közönséget. A német Burden kezdte az estét, de én csak a kaliforniai Waxy előadására tudtam az influenzától lázban égő testemet bevonszolni a Petőfi Csarnok koncerttermébe. A két lemezes amerikai banda pszichedelikus hatásokkal felvértezett ős-rock muzsikát nyomatott, és nem is tolták rosszul a régi sulis produkciót. Kerek nóták hangzottak el igényes prezentálással körítve, bár nekem hiányzott a dög és a súly a zenéjükből.
Rövid átszerelés után szép nyugisan felmasírozott a színpadra John Garcia énekes, Nick Oliveri basszer, Brant Björk dobos valamint a Josh helyén feltűnő Bruno Fevery gitáros, és belekezdtek a jó 95 perces lelazult örömzenélésbe. Kezdetét vette a múltidézés, mindenki egyből visszaröppent a fiatalkorába, és maga elé vizionálhatta a kaliforniai sivatagot, valamint a vicces cigitől belazult napsütéses kábulatot (a masszív gandzsa felhőből ítélve sokan nem csak vizionálták az utóbbit). Ha szigorúan a dalokat és a hangulatot nézem, akkor egy remek bulinak lehettünk részesei. Varacskos disznó módjára röffentek meg a pincébe hangolt gitárok, a fülünkben lüktetett a feelinges dobjáték és Garcia jellegzetes hangja. A remek hangzás sokat hozzáadott a koncerthez, és a klasszikus Kyuss nótákkal sem lehetett hibázni. Az olyan dalokra, mint a koncertet nyitó Gardenia, a One Inch Man, a Hurricane, a Thumb, az Allens Wrench, az El Rodeo, a 100°, a Fatso Forgotso, a Supa Scoopa And Mighty Scoop zsíros témái, az Asteroid, a Freedom Run vagy a ráadásban eltolt epikus Spaceship Landing elszállása, egyszerűen muszáj széles mosollyal fejet rázni. Az már kevésbé tetszett, hogy a második ráadásként az örökbecsű Green Machine-el búcsúzó brigád nem tolta el az egyik legzseniálisabb dalukként számon tartott Demon Cleaner-t. Az is elég lelombozó volt, ami a színpadi előadás címén zajlott. Gyakorlatilag semmi látnivaló nem volt a deszkákon az önmagukba fordultan játszó zenészeken kívül. Egyedül talán Brant-en lehetett látni a felszabadult, élvezetes játékot. Garcia az egész koncert alatt talán egy mondatot vakkantott a közönséghez, ezen kívül csak a dalszövegek hagyták el az amúgy remekül éneklő John száját. Persze lehet vitatkozni, hogy így volt tömör és tökéletes a koncert, üresjáratok és nóták közbeni időhúzó pofázások nélkül, nekem mégis volt egy kis hiányérzetem (amely hiányérzet nem Josh távollétéből adódott). Élőben ugyanis valamilyen színpadi produkciót is elvárok, nem csak a tökéletes zenei esszenciát. Persze így is nagyon élvezetes volt a koncert, abszolút megérte lázasan szédelegve végig álldogálni, de sajnos ezúttal az előzetes várakozásaim nagyobbnak bizonyultak.
Valaki teljes elégedettséggel, valaki már kissé szkeptikusabban távozhatott a Petőfi Csarnokból, azonban abban egyet lehet érteni, hogy sokak álma vált valóra ezzel az európai turnéval, és nagyon jóleső volt hiteles forrásból hallani ezeket a stoner rock stílus alapköveit jelentő zseniális szerzeményeket. Garcia új albumot is szeretne készíteni a formációval, de hogy hogyan fog tovább folytatódni a Kyuss Lives! története, csak a jövő döntheti el
06:00
