interjú [hazai hangok]  2011. március 31. csütörtök   04:48

nincsen hozzászólás

  Az Angelheart egy gothic/metal műfajban mozgó zenekar, mely a stílus legismertebb előadóinak legnevesebb számait tűzi műsorára. A zenekartagok:
  Erdős Viktor (ex-Gyöngyvér, ex-Everwood, ex-Garden of Eden) ének
  Bessenyei Balázs (ex-Alhana, ex-Gyöngyvér) gitár
  Kovács ´Steve´ István (ex-Bumpy Road, ex-Danger, ex-New York Band) gitár
  Bangha Tamás (ex-De Facto, ex-Garden of Eden) basszusgitár
  Soproni Ferenc (Fingerclaw, ex-Armada) dob.
  
  1. Az előző zenekarodból, a Gyöngyvérből, annak idején elég hirtelen és váratlanul távoztál. Hogyan emlékszel vissza az itt eltöltött időre és miért kellett otthagynod a csapatot?
  
  Kereken két évig játszottam a Gyöngyvérben és ebből úgy bő másfél fantasztikus volt. Egy nagyszerű és elhivatott csapatnak voltam a tagja, olyan zenével, ami nagyon közel állt hozzám és jó érzés volt látni, ahogy együtt fejlődünk, ahogy nő a rajongótáborunk. Életem legcsodálatosabb koncertélményét is a Gyöngyvérnek köszönhetem! Sajnos azonban az utolsó album megírása idején elkezdtünk eltávolodni egymástól mind emberileg, mind az elképzelések terén és ebben az a legszomorúbb, hogy meggyőződésem, ez egy, a zenekaron kívüli embernek volt köszönhető. Természetesen jómagam is sokféle zenei stílust szeretek, de alapvetően mindig is metalhead maradok és amíg zenélek, ezt is akarom játszani, másban nem tudok és nem is akarok gondolkodni. Mazi, a Gyöngyvér vezetője, egy igazi zenei mindenevő, amivel persze nincsen probléma, sajnos azonban folyamatosan olyan dolgokat sugalltak neki, hogy abban a típusú rockzenében, amit a Gyöngyvér képvisel, nincs jövő, ezzel nem jut messzebbre, változtatni, modernizálni kell, rockzenétől idegen elemeket is fel kell használni és végül ebbe az irányba fordult. Ekkor vált külön az utunk, még ha akkor ezt nem is vettük észre és ezért lett már az Álmokból album némiképp más, mind a zenében, mind a mi megjelenésünkben, mint az azt megelőzőek. Össze lehet hasonlítani Maziék jelenlegi zenekarát és az Angelheartot, azt hiszem, nyilvánvalóak az elképzelésbéli különbségek, amivel természetesen nem leszólni akarom a Moulin Rose-t, a maga nemében biztosan remek banda, néhány számuk még tetszik is és persze Mazi sem felejtett el számot írni, vagy Erik énekelni, egyszerűen nagyobbrészt olyan zenét játszanak, ami az én zenei beállítottságomon kívül esik, de ettől függetlenül őszintén kívánok nekik sok sikert. Mindezt azonban nagyon sajnálom, mert Mazit egy értékes embernek tartom, akit tisztelek a művészetéért, mindazért, ami által a Gyöngyvért olyan különlegessé tette és ami a csapat feloszlásával együtt sajnos megszűnt.
  
  2. De amikor kiléptetek Bessenyei Bazsi gitárossal, éppen egy országos turné közepén voltatok, ami a zenekar számára félbe is szakadt. Nem lehetett volna megvárni ennek a végét?
  
  Dehogyisnem! A zenekar azonban másként döntött, publikáltak valamit, ami nagyon messze állt az igazságtól és mi, bár hatalmas kompromisszumot kellett kötnünk saját magunkkal, elfogadtuk ezt a döntést, vagy mondhatnám, lenyeltük a békát. Tettük ezt csakis és kizárólag azért, hogy a csapat renoméja ne sérüljön és hogy végül összeveszés nélkül, egy búcsúkoncert keretében köszönhessünk el egymástól. A Gyöngyvér név és a rajongók megérdemeltek ennyit. Ennél többet azonban nem szeretnék mondani, nem szándékom az indulatok szítása, pláne ennyi idővel a történtek után, úgyhogy ha nem gond, itt végérvényesen le is zárnám a témát.
  
  3. Rendben, akkor térjünk át az Angelheartra! A fent említett ex-zenekaraidban a basszusgitáros posztot töltötted be. Miért gondoltál arra, hogy a Gyöngyvér után ismét színpadra állsz és miként jött a váltás, hogy ezúttal mikrofont ragadj?
  
  Tudni kell, hogy három zenekar és tizenpár év után besokalltam, elegem lett a már állandónak tűnő széthúzásból, rossz hangulatból, ezért eldöntöttem, hogy leteszem a lantot. Levágattam a hajam, eladtam a hangszereimet, csak a régi gitáromat tartottam meg, azt is csak a nosztalgiázás miatt. Pár hónapig egyáltalán nem is foglalkoztam a zenéléssel, de aztán szépen lassan elkezdett mocorogni bennem valami. Mindig is imádtam volna énekelni, mégpedig egy gótikus metal bandát tudtam volna elképzelni magamnak ahogy ezt egy régi, még Everwoodos interjúban egyszer már elmeséltem Neked és újra előjött ez a gondolat. De ahhoz, hogy ennek megszervezésébe ténylegesen bele is kezdjek, komoly lökést adott tavaly tavasszal a Viasat3 A cég hangja című műsora, melybe 4 kollégámmal együtt beneveztünk és beválogattak minket a versenybe, sőt, még a döntőbe is bejutottunk! Ez nekem hatalmas élmény volt és megadta a végső elhatározást, önbizalmat, hogy még egyszer utoljára belevágjak a zenélősdibe, ezúttal énekesként, egy, a saját elképzeléseimen alapuló zenekart létrehozva!
  
  4. Miért éppen a gothic/love metal stílust, illetve zenekarokat választottátok? Kiket, melyik korosztályt tűztétek ki célul?
  
  Két okból. Az egyik, hogy régóta nagy kedvencem a stílus, mert sokkal mélyebb emóciókat tartalmaz, mint a metal zenék nagy többsége. Itt nem felszínes melldöngetésről van szó, hanem belső érzésekről, hangulatokról. Nem cél a technikai tudás villogtatása, az a fontos, hogy az összkép szép legyen, a szó metalos értelmében persze. A másik, hogy a hangom is ehhez a stílushoz passzol igazán; bár annak idején, az énektanárnál sokat nőtt a hangterjedelmem, mégis ezek a közép-, mély fekvésű énektémák állnak nekem a legjobban. És mivel mind a klasszikus gothic, mind a modernebb love metal bandák legismertebb számait megidézzük, ezért úgy vélem, nem vagyunk igazán korosztályhoz kötve, akik szeretik a komorabb, szomorkás, ugyanakkor mély érzelmekkel telített zenéket, amit igyekszünk a lehető leghitelesebben tolmácsolni, azok biztosan találnak kedvencet a repertoárunkban!
  
  5. Mesélj a zenekar megalakulásáról! A csapat többi tagját ismerted már régebbről, zenéltetek már együtt esetleg?
  
  Eredetileg egy Paradise Lost tribute-ot akartam létrehozni, mert ők régi kedvenceim és úgy éreztem, a hangom passzolna is a zenéjükhöz. A kezdéshez azonban kellett egy társ, akinek megfelelő a képzettsége, ugyanakkor emberileg is nagyra tartom, így kézenfekvő volt, hogy megkeresem Bazsit! Tartottuk a kapcsolatot, tudtam, hogy a Gyöngyvér óta neki sincs zenekara, de nem voltam biztos benne, hogy bevállalja, mert sosem volt az a megveszekedett Lost fan. Azt hiszem, ha ő akkor nemet mond, hagyom is a fenébe az egészet. Kért is egy kis gondolkodási időt, ám másnap már azzal hívott, hogy benne van! Úgyhogy innentől be is indultak a dolgok, felhívogattuk a régi zenész ismerősöket és hamar sikerült is további tagokat találni, Bazs hozott egy basszusgitárost, én pedig egy másik gitárost, dobosnak pedig sikerült megfűznöm egy régi haveromat, Soproni Ferit, akiről tudtam, hogy szereti a stílust és játszottunk is már együtt egy rövid ideig tartó HIM feldolgozás bandában. Meg is tanultunk három Lost nótát, lenyomtunk egy próbát, ezután kezdődtek a problémák. Először a gitáros lépett ki a munkájára hivatkozva, majd a bőgős lett túl elfoglalt a másik bandájával, végül ő is távozott, de ami a legrosszabb volt, hogy egészségügyi problémák miatt Ferinek is ki kellett szállnia. Így aztán szinte teljesen újjá kellett szervezni a csapatot, ami rengeteg időt vett el, csak tavaly szeptember vége felé lett meg az új felállás, az új dobos hozta a gitáros Kovács Steve-et és ekkor került a csapatba Bangha Tomi bőgős is, aki annak idején a Garden of Edenben volt az elődöm, innen volt az ismeretség. De hogy még ekkor se legyen túl rózsás a helyzet, kiderült, hogy időközben megalakult egy másik Paradise Lost tribute zenekar, akik már koncerteztek is, két ilyen csapatnak pedig nem lett volna értelme egymás mellett, ezért valami másba kellett belevágnunk. Hosszas tanakodás után jött az ötlet, hogy ne válasszunk ki egyetlen zenekart, legyünk inkább afféle gothic best of banda, hiszen így sokkal színesebbek, változatosabbak lehetnek a majdani koncertjeink! Ezt követően viszont a dobos távozott, én pedig ismét megkerestem Ferit, aki addigra szerencsére meggyógyult és örömmel csatlakozott újra hozzánk! Annyit azonban hadd tegyek még hozzá, hogy bár most is teljes mértékben koncertképesek vagyunk, szeretnénk a hangzásunkat billentyűvel is színesíteni, ezért szintisek jelentkezését várjuk!
  
  6. Melyik a kedvenc számod a repertoárotokból?
  
  Nos, a legtöbb nóta tőlem kerül a setlistbe, én pedig nyilván olyanokat igyekszem választani, amiket eleve szeretek. De a legnagyobb kedvenc, azt hiszem, a Little Angel a Charontól, imádom énekelni ezt a nótát és többen mondták már, hogy jól is áll nekem, szinte mintha az eredetit hallanák, ami nagyon jól esik! Ennyi különféle előadót, énekest persze nehéz jól megidézni, de szerintem már az sem rossz, hogy legalább van olyan közöttük, akire kifejezetten hasonlít a hangom.
  
  7. Saját számok írásában nem is gondolkodtok?
  
  Egyelőre nem tervezünk ilyet, most csak szeretnénk élvezni a mindenféle kötöttségektől mentes zenélést, egyszerűen csak jól akarjuk érezni magunkat, úgy, hogy közben a közönséget is szórakoztassuk! De mivel nagyszerű, kreatív zenészekkel vagyok egy csapatban, nem akarom azt mondani, hogy soha nem fogjuk megpróbálni, de ez sok mindentől függ, majd idővel meglátjuk
  
  8. A közeljövőben hol csíphetnek el titeket az érdeklődők?
  
  A bemutatkozó koncertünkre április 8-án este 8 órakor kerül sor a budapesti Tündérgyárban, ahol a Type 0 Negative Peter Steele Emlékesten fogunk fellépni, az Autumn, valamint a Green Men emlékzenekar társaságában, a Negative Art szervezésében. Ezt követően pedig május 20-án a szintén pesti Vadvirág Táncházat zúzzuk meg, ez lesz A Fekete Hold Éjszakája elnevezésű rendezvény, ami egy hamisítatlan dark/gothic est lesz, ráadásul saját szervezésű buli, így itt több, mint egy órán keresztül zenélünk majd! Az estét a Gaslight fogja nyitni, őket követjük mi és végül az Autumn Twilight lép színpadra. További infókat a koncertekről és magáról a zenekarról a myspace oldalunkon lehet találni (www.myspace.com/angelheartlivegothichits), de elérhetőek vagyunk a facebookon és az iwiwen is!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: