beszámoló [koncert]  2011. március 30. szerda   06:47

nincsen hozzászólás

  A márciusi hosszú hétvége nagyon erős koncertkínálatot tartogatott a thrash metal rajongóknak, melynek első állomása a pénteki Killfest turné volt. Jó régen járt már nálunk a Heathen, a Destruction, és az Overkill is, így igazi ínyenc estére volt kilátás.
  
  A belga After All kezdte a zajongást a Petőfi Csarnok színpadán. A flamand thrash brigád még 1988-ban alakult, és azóta 7 nagylemezt adtak ki. Nagy múltjuk ellenére én még nem hallottam róluk eddig, és az elég közepes színpadi produkciójuk nyomán nem is hiszem, hogy ezután merülnék el munkásságukban. A tipikus bemelegítő banda szerepében tetszelegtek, a fél órás műsorukból a sokszor hallott thrash riffek mellett Sammy énekes többször megeresztett fülrepesztően magas sikolyai maradtak meg emlékezetemben.
  
  A Lee Altus gitáros vezette Heathen már egy jóval patinásabb banda. A Bay Area egyik gyöngyszeméről beszélhetünk, akik két nagyszerűen sikerült album után 1992-ben álltak a földbe. 2001-ben aztán ujjá alakultak, sőt a tavalyi The Evolution Of Chaos című lemezzel kitűnő formában tértek vissza. A színpadra is erőtől duzzadóan robbantak be, és energikusan, precízen prezentálták a sajnos elég karcsú műsoridejű programjukat. A setlistben mindössze 4 nóta szerepelt, azok is mind a tavalyi visszatérő albumról. Persze öröm volt hallani a Dying Season, Control By Chaos, Arrows Of Agony és az epikus No Stone Unturned alkotta műsort, de azért láthatóan sok rajongónak hiányoztak a régi klasszikus számok. Az előadás technikailag abszolút rendben volt, a hangulattal sem volt gond, egyedül a kissé gitárszegény hangzáson lehetett fogást találni. Remélhetőleg legközelebb hosszabb műsoridővel is megtekinthetjük Lee Altus technikás thrash metal bandáját, ezúttal csak egy rövid ízelítőre futotta a rendelkezésükre álló 30 percben.
  
  A Ruhr-vidéki német Destruction sem ma kezdte a muzsikálást, a Schmier és Mike Sifringer által működtetett brigád már 1982 óta hegeszti a germán thrash metal riffeket. Voltak jobb és rosszabb időszakaik, de a 2000-es évek óta határozottan jó formában vannak. Ezt bizonyítja az idei Day Of Reckoning című új lemez is, amely Vaaver dobos bemutatkozása egyben. Szintén nem kapott sok időt a germán brigád, bő 40 percben kalapálták el a főleg az újabb érájukra támaszkodó programjukat. A 11 számos műsor sajnos nem győzött meg, ugyanis elég enerváltan, erőtlenül szólaltak meg a hangszerek. Nem igazán jött át a thrash metal átütő ereje, amely szükséges lett volna a koncert megfelelő élvezeti értékéhez. Sajnos a zenészek is elég statikusan adták elő magukat, bár trió felállásban nem egyszerű látványosat alkotni a színpadon. Mike azért rázta a göndör hajzuhatagát rendesen, és Schmier is szuggesztíven sikálta a basszusgitárját és sivította a strófákat (Vaaver életunt arckifejezése viszont nem a kicsattanó életkedvről árulkodott). A régebbi érából a Bestial Invasion, a Mad Butcher és a Curse The Gods hangzottak el, az új lemezt a Hate Is My Fuel és az Armageddonizer képviselte, a többi eljátszott szám pedig a 2000 utáni időszakból került elő. A The Butcher Strikes Back nótával végződő koncert végül is nem volt rossz, de én egy jóval izmosabb hangzással megdörrenő, lehengerlőbb produkciót vártam.
  
  Eddig nem győzött meg igazán a Killfest, amit azonban az Overkill produkált, attól menten megváltozott a véleményem a szerény félházas közönséggel lezajló koncertestről. A Bobby Blitz Ellsworth és Carlos D.D. Verni nevével fémjelzett New York-i thrash metal öregek egy olyan tökéletes bulit kanyarítottak, hogy mindenki csak keresgélte az állát a padlón. Eddig még nem láttam őket élőben, így előzetesen nem tudtam mire számítsak; ezáltal még nagyobb erővel ragadott magával az energikus produkció. Kezdve a végre erőteljesen, lemezminőségben megdörrenő hangcucctól kezdve a kirobbanó hangulatig, és a profin, élvezetesen kivitelezett színpadi előadásig. Ennek a másfél órának nem volt gyenge pontja (a máshol is emlegetett vakító stroboszkóp főleg a koncert elején azért idegesítő volt), csak üresjáratok nélküli csúcspontjai. A zenészek éltek a színpadon: Dave Linsk és pengetőkkel bűvészkedő Derek Tailer beleéléssel reszelték a riffeket, Ron Lipnicki pedig magabiztosan hozta a dobtémákat. A két öreg, a nagy vehemenciával basszusozó törpe termetű D.D. Verni mester és az energiától feszülő Blitz is kitett magáért. Blitz különösen jó formában volt: pengére kigyúrt felsőtesttel cikázott jobbra-balra a színpadon az 50 év feletti figura, és a kontroll ládákra állva tüzelte tovább a forrongó tömeget. Nem is kellett nagyon buzdítani a népet, a zenészek tenyeréből evett a thrash metal hívő nézősereg. A 16 nótából álló dallista is kellően változatos volt: az olyan klasszikusok, mint a Wrecking Crew, a Rotten To The Core, a Hello From The Gutter, a Hammerhead, a Deny The Cross és az Elimination mellett komoly hangsúlyt fektettek a remekbe szabott tavalyi új albumra. Az Ironbound-ról a The Green And Black, a Bring Me The Night, az Ironbound, az Endless War és az egyik csúcspontot képező Give A Little is elhangzottak, és abszolút beleillettek a régebbi dalok közé. Még a Horrorscope albumról vették elő az Infectious-t és a Blood Money-t, valamint a W.F.O.-ról a Bastard Nation-t. A mókázás is megvolt az Old School és a ráadást záró Fuck You képében, így egy tényleg minden ízében zseniális bulinak lehettünk részesei.
  
  Az Overkill tökéletes fellépése mellett öröm volt látni a Destructiont és a Heathent is; minden thrash metal fanatikus bánhatja, aki kihagyta ezt az estét. Blitz mesterék lehengerlő buliját pedig nehéz lesz idén ebben a stílusban koncertfronton megszorongatni, az biztos.

Kulcsszavak:
  overkill     destruction     heathen     after all 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás